Örményország minden korábbi elnöke beszáll a küzdelembe

Huszonhat párt és politikai blokk közül választhatnak vasárnap Örményországban – soha nem vett még részt ennyi politikai erő a helyi parlamenti választásokon. A tavaly ősszel újraindult hegyi-karabahi konfliktus súlyos bizalmi és politikai válságot eredményezett az országban, Nikol Pasinján miniszterelnök végül lemondásra kényszerült. Armen Grigorján, a jereváni Politikai Tanulmányok Központ alelnöke lapunknak elmondta, hogy a háborút követően eldurvult az örmény retorika, de újabban ismét egy realistább, pragmatikusabb politikai vonal került az előtérbe.

Jereván, 2021. február 25. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök támogatói nemzeti színû zászlóval érkeznek Jereván fõterére 2021. február 25-én. Az örmény kormányfõ ezen a napon eltávolította tisztségébõl a hadsereg vezérkari fõnökét, Onik Gaszparjánt, aki elõzõleg 40 magasrangú tiszttel együtt lemondásra szólította fel õt. Az örmény ellenzék és támogatóik 2020 novembere óta követelik a miniszterelnök lemondását, mióta aláírta az általuk hazaárulásnak tartott tûzszüneti megállapodást Azerbajdzsánnal a másfél hónapon át tartó hegyi-karabahi harcok beszüntetése érdekében. Az ellenzék õt tartja felelõsnek az Örményországot sújtó gazdasági és társadalmi problémákért is. MTI/AP/Photolure/Sztyepan Pogoszjan MTI/AP/Photolure/Sztyepan Pogoszjan Fotó: Sztyepan Pogoszjan

Újra megméretteti magát Örményország elmúlt harminc évének minden korábbi politikai vezetője a vasárnapi parlamenti választásokon.

A jelenleg 76 éves Levon Ter-Petroszján, aki az ország első elnöke volt 1991 és 1998 között, most az Örmény Nemzeti Kongresszus nevű párt vezetőjeként tervezi a visszatérést. Hasonló terveket dédelget az őt az elnöki székben váltó, 1998 és 2008 között hatalmon lévő Robert Kacsarján is az Örményország blokk élén. Továbbá visszatérne a hatalomba a Republikánus párt elnöke, Szerzs Szargszján korábbi államfő is, aki 2008 és 2018 között vezette az országot. Éppen ő volt az, aki a további hatalomban maradás érdekében átalakította az ország politikai rendszerét: 2018-tól a legfeljebb két ciklushoz kötött elnöki pozíció csupán szimbolikussá vált, az igazi hatalom a parlament, illetve a kormányfő kezében összpontosult. Maga Szargszján ugyanakkor nem használhatta ki az alkotmányreformja gyümölcseit – 2018-ban az úgynevezett bársonyos forradalom következtében a posztszovjet elitek elleni lázadásprogramjával Nikol Pasinján került a kormányfői székbe. Az előrehozott vasárnapi választásoktól természetesen maga Pasinján sem marad távol.

A válság kezdete

Pasinján miniszterelnökségét a tavaly szeptemberben újraindult hegyi-karabahi konfliktus törte meg: a de jure Azerbajdzsánhoz tartozó, de 26 éve örmény irányítás alatt álló Hegyi-Karabahban az azeri offenzíva másfél hónap alatt sikerrel zárult, Örményország november 10-én kapitulációra kényszerült. A hivatalos adatok szerint a 44 napos konfliktus 2895 azeri és 4005 örmény katona halálával zárult.

Az örmény ellenzék és támogatóik 2020 novembere óta követelik a miniszterelnök lemondását, mióta aláírta az általuk hazaárulásnak tartott tűzszüneti megállapodást Azerbajdzsánnal a másfél hónapon át tartó hegyi-karabahi harcok beszüntetéséért
Fotó: MTI/EPA/Photolure/Lusi Sargsijan

– Ha nem lett volna a tavalyi karabahi háború, akkor most választások sem lennének. A háború eredménye hatással volt a pártok retorikájára, akik a kormányt vádolták a kudarccal, és főleg az elmúlt időszakban ez már egymást durván sértegető formát öltött

– mondta a Magyar Nemzetnek Armen Grigorján, a jereváni Politikai Tanulmányok Központ alelnöke.

A kormány helyzetét az sem segítette, hogy államcsínytől tartva Pasinján leváltotta a katonai vezérkar vezetőit, majd megfenyegette az utcát ellepő tüntetőket is, hogy beveti ellenük a hadsereget. Az egymással szembeni nyilatkozatok eldurvulását jelzi, hogy a korábbi elnök Robert Kacsarján párbajra hívta ki a miniszterelnököt, Szerzs Szargszján pedig felszólította Pasinjánt, hogy önként vessen véget az életének, lője főbe magát. Nikol Pasinján végül április 25-én lemondott, de a június 20-ra kiírt előre hozott választásokig ideiglenes megbízásban maradt a kormány élén.

Az örmény politika jövője

A vasárnapi választások kimenetele ugyanakkor igen szorosnak ígérkezik: a kudarcok ellenére nem szabad leírni az eddigi kormányfőt, Pasinjánt, hiszen az Én Lépésem nevű pártszövetsége a legutolsó, múlt heti MPG-közvélemény-kutatás szerint a szavazatok 23,8 százalékára számíthat.

24,1 százalékkal, hajszálnyival van csak előtte Robert Kacsarján Örményország blokkja. Nincs azonban olyan szakértő, aki jelenleg bármilyen konkrét előrejelzéseket merne tenni az eredményt illetően. Armen Grigorján szerint a háborút követő kezdeti hisztéria azóta csillapodott, és a békés megegyezés ellen kampányoló nacionalista erők gyengültek, a társadalomban az elmúlt hetekben egy realistább hozzáállás uralkodott el.

Nikol Pasinján örmény miniszterelnök a kudarcok ellenére is esélyes maradt
Fotó: MTI/AP/Photolure/Sztyepan Pogoszjan

A választások kimenetele azonban a lehető legkomolyabban érinti majd Örményország jövőjét és külpolitikai irányát. Kocsarján hatalomra kerülése esetén sokkal szorosabb örmény–orosz viszonyra lehet számítani, miközben Azerbajdzsán és Törökország irányába semmifajta javulás nem várható. A volt elnök a karabahi kudarcokért Pasinjánt teszi felelőssé – szerinte ha Jereván nem távolodott volna el Moszkvától az elmúlt évek során, akkor minden máshogy alakult volna. A politikus azt is ígéri, hogy diplomáciai úton visszaszerzi a hegyi-karabahi földek egy részét – többek között Susa városát is. Ez utóbbi különösen lehetetlen vállalkozásnak tűnik, miután Azerbajdzsán a kultúrájuk egyik bölcsőjének tartja a várost, és Ilham Alijev azeri elnök épp a napokban Susában fogadta török kollégáját, Recep Tayyip Erdoğant.

Ha marad Pasinján, akkor azzal várhatóan maradna Örményország többvektoros külpolitikája, és a Pasinján által tavaly aláírt karabahi megegyezés egyben lehetőséget is adna az örmény–azeri kapcsolatok rendezésére is.

A Moszkvával való szorosabb viszony azonban ekkor sem kerülhető el: Pasinján májusban egyszer már hivatalosan is kérte Vlagyimir Putyin segítségét az azeri csapatok örményországi jelenléte miatt, alig egy héttel a választások előtt pedig bejelentette, hogy Azerbajdzsán agresszív politikájával szemben sokkal mélyebb katonai és stratégiai együttműködésre van szükség Oroszországgal.

Az új kormány számára két további probléma is megmarad, amelyek később politikai időzített bombaként hathatnak: az egyik az örmény–azeri határok demarkációja, amely a karabahi háború lezárásával került újra az előtérbe. Az azeri haderő sikerei minden bizonnyal erős kísértést jelenthetnek majd Bakunak a maga számára kedvezőbb határvonal kialakításához. Ilyen feltételek mellett minden egyes méter örmény terület feladása hazaárulással lesz egyenértékű a közvélemény számára. A másik gond az örmény foglyok helyzete – legalább kétszázan vannak, és Baku egyelőre nem mutatott hajlandóságot a szabadon engedésükre. Az, hogy mit kezd majd ezzel az új kormány, valószínűleg az örmény–azeri kapcsolatok függvénye lesz.