Örményország minden korábbi elnöke beszáll a küzdelembe

Huszonhat párt és politikai blokk közül választhatnak vasárnap Örményországban – soha nem vett még részt ennyi politikai erő a helyi parlamenti választásokon. A tavaly ősszel újraindult hegyi-karabahi konfliktus súlyos bizalmi és politikai válságot eredményezett az országban, Nikol Pasinján miniszterelnök végül lemondásra kényszerült. Armen Grigorján, a jereváni Politikai Tanulmányok Központ alelnöke lapunknak elmondta, hogy a háborút követően eldurvult az örmény retorika, de újabban ismét egy realistább, pragmatikusabb politikai vonal került az előtérbe.

Jereván, 2021. február 25. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök támogatói nemzeti színû zászlóval érkeznek Jereván fõterére 2021. február 25-én. Az örmény kormányfõ ezen a napon eltávolította tisztségébõl a hadsereg vezérkari fõnökét, Onik Gaszparjánt, aki elõzõleg 40 magasrangú tiszttel együtt lemondásra szólította fel õt. Az örmény ellenzék és támogatóik 2020 novembere óta követelik a miniszterelnök lemondását, mióta aláírta az általuk hazaárulásnak tartott tûzszüneti megállapodást Azerbajdzsánnal a másfél hónapon át tartó hegyi-karabahi harcok beszüntetése érdekében. Az ellenzék õt tartja felelõsnek az Örményországot sújtó gazdasági és társadalmi problémákért is. MTI/AP/Photolure/Sztyepan Pogoszjan MTI/AP/Photolure/Sztyepan Pogoszjan Fotó: Sztyepan Pogoszjan

Az örmény politika jövője

A vasárnapi választások kimenetele ugyanakkor igen szorosnak ígérkezik: a kudarcok ellenére nem szabad leírni az eddigi kormányfőt, Pasinjánt, hiszen az Én Lépésem nevű pártszövetsége a legutolsó, múlt heti MPG-közvélemény-kutatás szerint a szavazatok 23,8 százalékára számíthat.

24,1 százalékkal, hajszálnyival van csak előtte Robert Kacsarján Örményország blokkja. Nincs azonban olyan szakértő, aki jelenleg bármilyen konkrét előrejelzéseket merne tenni az eredményt illetően. Armen Grigorján szerint a háborút követő kezdeti hisztéria azóta csillapodott, és a békés megegyezés ellen kampányoló nacionalista erők gyengültek, a társadalomban az elmúlt hetekben egy realistább hozzáállás uralkodott el.

Nikol Pasinján örmény miniszterelnök a kudarcok ellenére is esélyes maradt
Fotó: MTI/AP/Photolure/Sztyepan Pogoszjan

A választások kimenetele azonban a lehető legkomolyabban érinti majd Örményország jövőjét és külpolitikai irányát. Kocsarján hatalomra kerülése esetén sokkal szorosabb örmény–orosz viszonyra lehet számítani, miközben Azerbajdzsán és Törökország irányába semmifajta javulás nem várható. A volt elnök a karabahi kudarcokért Pasinjánt teszi felelőssé – szerinte ha Jereván nem távolodott volna el Moszkvától az elmúlt évek során, akkor minden máshogy alakult volna. A politikus azt is ígéri, hogy diplomáciai úton visszaszerzi a hegyi-karabahi földek egy részét – többek között Susa városát is. Ez utóbbi különösen lehetetlen vállalkozásnak tűnik, miután Azerbajdzsán a kultúrájuk egyik bölcsőjének tartja a várost, és Ilham Alijev azeri elnök épp a napokban Susában fogadta török kollégáját, Recep Tayyip Erdoğant.

Ha marad Pasinján, akkor azzal várhatóan maradna Örményország többvektoros külpolitikája, és a Pasinján által tavaly aláírt karabahi megegyezés egyben lehetőséget is adna az örmény–azeri kapcsolatok rendezésére is.

A Moszkvával való szorosabb viszony azonban ekkor sem kerülhető el: Pasinján májusban egyszer már hivatalosan is kérte Vlagyimir Putyin segítségét az azeri csapatok örményországi jelenléte miatt, alig egy héttel a választások előtt pedig bejelentette, hogy Azerbajdzsán agresszív politikájával szemben sokkal mélyebb katonai és stratégiai együttműködésre van szükség Oroszországgal.

Az új kormány számára két további probléma is megmarad, amelyek később politikai időzített bombaként hathatnak: az egyik az örmény–azeri határok demarkációja, amely a karabahi háború lezárásával került újra az előtérbe. Az azeri haderő sikerei minden bizonnyal erős kísértést jelenthetnek majd Bakunak a maga számára kedvezőbb határvonal kialakításához. Ilyen feltételek mellett minden egyes méter örmény terület feladása hazaárulással lesz egyenértékű a közvélemény számára. A másik gond az örmény foglyok helyzete – legalább kétszázan vannak, és Baku egyelőre nem mutatott hajlandóságot a szabadon engedésükre. Az, hogy mit kezd majd ezzel az új kormány, valószínűleg az örmény–azeri kapcsolatok függvénye lesz.