– Konzervatív 21.0. A polgári Németország programja – ez könyvének a címe. A szám 2021-re utal, de mit jelent ma konzervatívnak lenni?
– Számos országban félreértik a konzervatív jelentését. Időnként azt mondják: az ilyen emberek azt akarják, hogy minden maradjon a régiben, úgy, ahogy van. Márpedig ez nem a konzervatív, hanem a hagyományőrző meghatározása. Aki pedig visszaforgatná az idő kerekét, az reakciós. A konzervatívokat egy a változáshoz való bizonyos hozzáállás jellemzi: úgy akarják alakítani a változásokat, hogy annak ütemével az emberek is lépést tudjanak tartani. A Konzervatív 21.0 arra utal, hogy a konzervativizmus nemcsak tegnap volt időszerű, hanem a mai, digitális korban, illetve a jövőben is.
– Elméletben ez ígéretesen hangzik, de hogyan érvényesül a mai Németországban?
– Valóban, a könyvet Németországban és német olvasóközönség számára írtam. Németországban egy olyan problémával küszködünk, amellyel egyes más nyugati országok is: egyre jobban polarizálódik a politikai nyilvánosság, mégpedig egy moralizáló, identitáspolitikai baloldal és egy ellenérzéseket tápláló, nacionalista jobboldal között. A kettő között elhelyezkedő polgári közép pedig gyakran megnémult. Könyvemben arra keresek válaszokat az egyes területeken – a nemzetközi politikától az oktatáspolitikán át a kulturális értékekig –, hogy miként lehet mindig megújítani a konzervatív-kereszténydemokrata gondolkodást.

Fotó: Havran Zoltán/Magyar Nemzet
– Konzervatívnak nevezhető-e még a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vagy akár a CDU/CSU pártszövetség? Sokan a CDU baloldali fordulatáról beszélnek Angela Merkel pártelnöksége, illetve kancellársága idején.
– Ez igaz. Egy párt sem maradhat változatlan, még a konzervatív pártok sem. Elkerülhetetlen volt, hogy a CDU is változzék. De rögtön hozzátenném ehhez, hogy sok tekintetben anélkül idomult eközben hozzá a szociáldemokrata, sőt zöldpárti fősodorhoz, hogy kialakította volna a saját stratégiáját és koncepcióját. Az én érdeklődésem középpontjában éppen az áll, hogyan lehet olyan kereszténydemokrata politikát folytatni, amely egyfelől megkülönböztethető a többi áramlattól, másrészt viszont korszerű, így alkalmas arra, hogy megfeleljen a jelen kihívásainak.