– Melyiket tartja a legvalószínűbb kormánykoalíciós forgatókönyvnek a jövő heti Bundestag-választások előtt?
– A legvalószínűbb forgatókönyv attól függ, hogyan viszonyulnak majd egymáshoz a pártok a választás napjának estéjétől kezdve. A szociáldemokraták számára a legkényelmesebb a folytatás lenne a keresztény uniópártokkal (CDU/CSU). Németország szempontjából pedig a jelen körülmények között egy tisztán baloldali kormány annyiban tanulságos lenne, hogy ugyanúgy nagyon gyorsan le kellene szállnia a földre, ahogy annak idején a Schröder–Fischer-kormány is gyors ütemben megszabadult az ideológiai bolondériáitól. Ez népszerűségvesztéssel járna persze, de reálpolitikusként megerősítené a szociáldemokratákat és a Zöldeket.
– Mi okozza a CDU lejtmenetét?
– Elsősorban Angela Merkel személye a lényeg. Ő a szociáldemokratáktól és a Zöldektől is el tudott venni szavazatokat, de ezúttal már nem száll versenybe. Aki viszont indul, nem képes erre. Németországban számos választó fontosnak tartja a zöldügyeket és a bolygónk megmentését, de sokan úgy vannak vele, akkor már inkább a Zöldekre szavaznak, nem arra a másolatra, amellyel a Kereszténydemokrata Unió (CDU) rukkolt elő.
– A Mathias Corvinus Collegium rendezvényén arról beszélt, Merkel a német politika egyfajta záróköve volt, és a mostani három kancellárjelölt, Armin Laschet, Olaf Scholz és Annalena Baerbock egyaránt problematikus trónkövetelők. Miért állt elő ez a helyzet?
– Valószínűleg azért, mert a pártjaink nem gondoskodtak arról, hogy megfelelő számú rátermett politikus kerüljön az élvonalba. Így amikor a pártokon belül kiválasztották azokat, akik a mostani Bundestag-választáson csúcsjelöltként képviselhetik őket, akkor viszonylag szűk volt a merítési lehetőség, és nem feltétlenül nagyszerű politikusokra esett a választás. Az SPD-ben korábban még túlkínálat is volt rátermett emberekből, ahogy Helmut Kohl idején a CDU-ban is. A kereszténydemokrata pártban azonban az utóbbi időben az történt, hogy a rátermettek vagy Angela Merkel követői lettek, és az árnyékában jól meg is fakultak vagy pedig nem lett belőlük semmi, így aztán a választás sem eshetett rájuk. Gyakran alulbecsüljük azokat a képességeket, amelyekre szüksége van egy csúcspolitikusnak, ezért aztán sokszor olyanokra esik a választás, akik nem olyan jók, mint amilyennek lenniük kellene.