– Melyiket tartja a legvalószínűbb kormánykoalíciós forgatókönyvnek a jövő heti Bundestag-választások előtt?
– A legvalószínűbb forgatókönyv attól függ, hogyan viszonyulnak majd egymáshoz a pártok a választás napjának estéjétől kezdve. A szociáldemokraták számára a legkényelmesebb a folytatás lenne a keresztény uniópártokkal (CDU/CSU). Németország szempontjából pedig a jelen körülmények között egy tisztán baloldali kormány annyiban tanulságos lenne, hogy ugyanúgy nagyon gyorsan le kellene szállnia a földre, ahogy annak idején a Schröder–Fischer-kormány is gyors ütemben megszabadult az ideológiai bolondériáitól. Ez népszerűségvesztéssel járna persze, de reálpolitikusként megerősítené a szociáldemokratákat és a Zöldeket.
– Mi okozza a CDU lejtmenetét?
– Elsősorban Angela Merkel személye a lényeg. Ő a szociáldemokratáktól és a Zöldektől is el tudott venni szavazatokat, de ezúttal már nem száll versenybe. Aki viszont indul, nem képes erre. Németországban számos választó fontosnak tartja a zöldügyeket és a bolygónk megmentését, de sokan úgy vannak vele, akkor már inkább a Zöldekre szavaznak, nem arra a másolatra, amellyel a Kereszténydemokrata Unió (CDU) rukkolt elő.
– A Mathias Corvinus Collegium rendezvényén arról beszélt, Merkel a német politika egyfajta záróköve volt, és a mostani három kancellárjelölt, Armin Laschet, Olaf Scholz és Annalena Baerbock egyaránt problematikus trónkövetelők. Miért állt elő ez a helyzet?
– Valószínűleg azért, mert a pártjaink nem gondoskodtak arról, hogy megfelelő számú rátermett politikus kerüljön az élvonalba. Így amikor a pártokon belül kiválasztották azokat, akik a mostani Bundestag-választáson csúcsjelöltként képviselhetik őket, akkor viszonylag szűk volt a merítési lehetőség, és nem feltétlenül nagyszerű politikusokra esett a választás. Az SPD-ben korábban még túlkínálat is volt rátermett emberekből, ahogy Helmut Kohl idején a CDU-ban is. A kereszténydemokrata pártban azonban az utóbbi időben az történt, hogy a rátermettek vagy Angela Merkel követői lettek, és az árnyékában jól meg is fakultak vagy pedig nem lett belőlük semmi, így aztán a választás sem eshetett rájuk. Gyakran alulbecsüljük azokat a képességeket, amelyekre szüksége van egy csúcspolitikusnak, ezért aztán sokszor olyanokra esik a választás, akik nem olyan jók, mint amilyennek lenniük kellene.
– Mire számít a magyar–német kapcsolatokban a kancellár- és kormányváltás után?
– Ha az SPD, illetve a Zöldek jutnak hatalomra, akkor a Magyarországot érintő bírálatok még erősebbek, keményebbek és hangosabbak lesznek. Ezzel párhuzamosan a Magyarország mellett kiállókat még jobban el fogják némítani. Abból indulok ki, hogy az elkövetkező időszakban sokkal rosszabb német–magyar kapcsolatokra lehet számítani.
– Laschet kancellársága esetén jobbra számíthatnánk?
– Ő legalább törekedne rá. Olyasvalakiről van szó, aki nagy hangsúlyt fektet a személyes kapcsolatápolásra, és érzéssel viseltetik a magyar identitáspolitika vallási dimenziója iránt is. Laschet nem ragaszkodik olyan mereven ideológiai szempontokhoz, mint a szociáldemokraták, különösképp pedig a Zöldek. Ha őt választanák meg kancellárnak, amivel ugyanakkor nem lehet számolni, legalább a jelenlegi szinten maradhatnak a német–magyar kapcsolatok.
– Ön bírálja a véleménynyilvánítás szabadságának németországi korlátozását. Miben mutatkozik ez meg, és miért tartja károsnak?
– A migrációs válság óta a legtöbb német tisztában van azzal, hogy veszéllyel járhat a számára, ha olyan körökben is kifejti a véleményét, ahol nem osztják azt. Ez ahhoz vezetett, hogy teljesen másképp kommunikálnak emberek nyilvánosan, mint magánbeszélgetésekben, mondjuk otthon, az ebédlőasztalnál. Ez a demokrácia számára is nagyon veszélyes, mert a demokrácia a párbeszédekből, a vitákból táplálkozik. Ahol a vélemények elveszítik a legitimitásukat, ott nem lehet már vitát folytatni.
– Aktív továbbra is a CDU konzervatív platformjában, az Értékek Uniójában?
– Van tagsági könyvem, előadásokat tartok, elemzéseket is készítek pártfórumok számára, de ebben ki is merül a tevékenységem.
– Hogyan látja, van esélye a CDU-nak arra, hogy újra a konzervatív–kereszténydemokrata vonal legyen a meghatározó irányvonala?
– Ez függ attól is, hogyan alakul a választás. Ha a CDU részt venne bármilyen új koalíciós kormányban, sokan ezt annak a visszaigazolásának tartanák majd, hogy megfelelő volt a jelenlegi irányvonal. Bukás esetén viszont sok múlik azon, mennyire tanulóképesek a CDU-n belül egymással vitatkozó felek. Így például le tudnak-e mondani a diadalittasságról, a másik sárba tiprásáról, kommunikációs ellehetetlenítéséről azok, akik az eredményben a saját álláspontjuk visszaigazolását látják. Ehhez jókora adag jó szándékra lesz szükség.
Borítókép: Werner J. Patzelt Gotó: Havran Zoltán (HZ) / Magyar Nemzet
