A Memorial a bírósági bejelentésre úgy reagált, hogy az ítélet azt mutatja, „a politikai terror története (…) nem pusztán a szakértőket érintő kutatási terület maradt, hanem akut probléma a mai Oroszország számára”. A közleményben kiemelték, hogy a Memorial meg fogja találni a jogi lehetőséget arra, hogy tovább működjön, hiszen igazából nem is nevezhető szervezetnek vagy mozgalomnak, hanem „a Memorial maga az orosz népet szolgáló szükségszerűség arra, hogy mindenki megismerje az igazságot”. Külföldről is számos éles bírálat érte a moszkvai döntést. Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter például „rettenetes veszteségnek” nevezte a Memorial felszámolását, aláhúzva, hogy az orosz népnek joga van megismerni valós történelmét. Közleményében leszögezte azt is,
a Memorial az Európa Tanács alapértékein nyugvó szervezet, és megszüntetése súlyos aggályokat vet fel az emberi jogok oroszországi védelmével kapcsolatban.
John Sullivan, az Egyesült Államok oroszországi nagykövete „tragikus kísérletnek” nevezte a ítéletet „a szólásszabadság megszüntetésére és a történelem kiradírozására”. Élesen bíráló nyilatkozatot adott ki a cseh és a lengyel külügyi tárca, és súlyos aggodalmát fejezte ki a német külügyminisztérium is. A lengyel külügyi tárca honlapján elérhető nyilatkozatban az orosz civil társadalom „felbecsülhetetlen vívmányának”nevezték a Memorial munkaeredményeit. Andrzej Duda lengyel elnök pedig a Twitter közösségi fiókján azt írta: Lengyelország hálás a Memorialnak, amely éveken át hozzájárult a sok nemzet ellen, köztük a lengyelek ellen elkövetett szovjet bűntettek tisztázásához.
A Memorialt nem ok nélkül nevezik Oroszország lelkiismeretének, a lelkiismeretet pedig sem megfojtani, sem törvényen kívül helyezni nem lehet




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!