Világszerte nőnek az olaj- és földgázárak, de a nyersanyagokban gazdag Líbia ebből nemigen profitál, mert a politikai megosztottság és instabilitás továbbra is bénítja a kereskedelmet – pedig az észak-afrikai állam gazdaságának az olajszektor (lenne) a fő hajtóereje. Április 18-án a líbiai nemzeti olajtársaság (NOC) vis maiort jelentett be, azaz közölte, előre nem látható események miatt képtelen teljesíteni szerződéseit, miután katonai erővel megakadályozták, hogy a zueitinai kikötőben lévő olajterminálra a dolgozók betegyék a lábukat. A NOC kénytelen volt felfüggeszteni a munkát, s ez történt másnap a bregai terminálon is. Zueitinában az ország napi 1,2 millió hordó olajkitermelésének negyedét kezelik.
Ez most leállt az ország vezetését egyaránt megkaparintani akaró két szemben álló „kormány” és fegyveres erői közti rivalizálás miatt.
A terminálok lezárását közvetlenül az váltotta ki, hogy a líbiai parlament alsóháza közölte, hogy lejárt Abdul Hamid Dbeibehnek, az ENSZ által is elismert nemzeti egységkormány (GNU) miniszterelnökének a hivatali ideje, s a már márciusban felesketett Fati Basagának kell elfoglalnia a helyét – őt támogatja egyébként az ellenlábas „adminisztráció”, a Kelet-Líbiát ellenőrzése alatt tartó Líbiai Nemzeti Hadsereg vezére, Halifa Haftar is. Dbeibeh viszont ki akarja várni a legközelebbi parlamenti választásokat.
Dbeibeh kormányfő ellenfelei attól tartanak, hogy az olaj- és gázbevételeket akarja felhasználni időszerzésre, s támogatást vásárolni nyugat-líbiai fegyveres csoportoktól
– magyarázta a helyzetet egy politikai elemző az Al Dzsazíra pánarab televíziónak. A NOC egyébként nemrégiben utalt át hatmilliárd olajdollárt a tripoli jegybankba. – Basaga tábora abban reménykedik, hogy az olaj- és gáztermelés leállításával felgyorsíthatja Dbeibeh és kormánya megbuktatását – tette hozzá az elemző. Nem ez az első eset, hogy az olajszektor áldozatul esik a politikai rivalizálásnak. 2019 júliusában a NOC kénytelen volt vis maiort jelenteni, miután Haftar milíciái lezárták Líbia legnagyobb olajmezőjét az El Saharát (Shahara), mert a tábornok ezzel akarta megszorongatni Tripolit a főváros ellen indított offenzívája alatt. A hadjárat végül is 2020 elején elbukott Törökország GNU-t támogató intervenciója miatt.
Líbia rendelkezik a legnagyobb olajtartalékkal Afrikában, s számos kulcsfontosságú terminál és kikötő található a Haftarhoz hű erők ellenőrzése alatt álló Kelet-Líbiában.
Megfigyelők szerint a mostani blokád azonban inkább Haftar frusztrációját mutatja, semmint erejét. Annak ellenére ugyanis, hogy a képviselőház megszavazta Basaga kormányát, Dbeibeh még mindig bírja befolyásos nemzetközi hatalmak támogatását. Az ellenkormányfő ezért úgy gondolta, a terminálok blokádjával keményebb nyomást tud gyakorolni a Nemzeti Egységkormányra.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Abdullah Doma/AFP)
