Ritkán fordul elő, hogy a Nyugat ennyire durván félreértékelje egy gazdaság globális jelentőségét. Jacques Sapir francia közgazdász, az orosz gazdaság elismert szakértője, aki a moszkvai és a párizsi közgazdasági iskolában tanít, nemrég kifejtette, hogy az ukrajnai háború „ráébresztett minket, hogy az orosz gazdaság lényegesen fontosabb, mint gondolnánk” – írja Arnaud Bertrand, a New York-i Tablet folyóirat elemzője a cikk szerint.
„Gazdasága akkora, mint Olaszországé”
A geopolitikai kommentátor Amerika az oroszellenes szankciók valódi áldozata? című cikkében emlékeztet azokra az állításokra, hogy Oroszország gazdasága többé-kevésbé jelentéktelen, csupán egy kis, nem túl impozáns európai országnak felel meg.
Putyin, akinek a gazdasága akkora, mint Olaszországé
– így emlegette az oroszokat Lindsey Graham szenátor 2014-ben a Krím inváziója után, egy ügyesen megnyert pókerjátszmához hasonlítva a krími háborút. Az Európában, a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában egyre növekvő orosz diplomáciai és geopolitikai befolyással kapcsolatban a The Economist 2019-ben azt kérdezte:
Hogyan érte el mindezt egy Spanyolország méretű gazdasággal rendelkező ország?
Bertrand cikkében a kérdést Jacques Sapir francia közgazdászt idézve válaszolja meg. Sapir, aki az orosz gazdaság elismert szakértője, a Moszkvai Állami Egyetem és a párizsi Társadalomtudományi Felsőoktatási Iskola tanára, úgy véli:
az ukrajnai háború »ráébresztett minket, hogy az orosz gazdaság lényegesen fontosabb, mint gondoltuk«.
Sapir szerint egy téves számítás áldozatai vagyunk; nem a számokat adta rosszul össze valaki, hanem az elvi megközelítés szempontjai hibáznak. Ha Oroszország bruttó hazai termékét (GDP) rubelről amerikai dollárra átszámítva vizsgáljuk meg és hasonlítjuk össze más államok GDP-jével, akkor valóban egy olyan méretű gazdaságot kapunk, mint például Spanyolországé. (Az USA GDP-je 21,4, Németországé 3,3, Oroszországé 1,7, Olaszországé kétbillió dollár.) De
egy ilyen összehasonlításnak nincs értelme a vásárlóerő-paritás (PPP) figyelembevételével történő kiigazítása nélkül, amely figyelembe veszi a termelékenységet és az életszínvonalat, és így az egy főre jutó jólétet és erőforrás-felhasználást
– emeli ki a francia közgazdász.
A PPP-t, a vásárlóerő-paritáson alapuló értéket számos nemzetközi intézmény használja az IMF-től az OECD-ig. Ha Oroszország GDP-jét a PPP alapján mérjük, akkor egyértelmű, hogy Oroszország gazdasága valójában inkább Németországéhoz hasonló nagyságrendű – körülbelül 4,4 billió dollár. (Németországé 4,6 billió dollár). Az 1,7 billió dollárhoz képest nem elhanyagolható különbség – jegyzi meg Bertrand.
A piaci habzsolás delíriuma és a fagyasztott hal valósága
Sapir szerint a hibás becslések egyik alapja, hogy a szolgáltatási szektor ma durván túlértékelt az ipari szektorhoz és az olyan nyersanyagokhoz képest, mint az olaj, a gáz, a réz és a mezőgazdasági termékek.
Ha csökkentjük a szolgáltatások arányos jelentőségét a világgazdaságban, Sapir szerint ez esetben még meglepőbb következtetéseket vonhatunk le: ez esetben már
Oroszország gazdasága jóval nagyobb, mint Németországé, és valószínűleg a világgazdaság 5 vagy 6 százalékát képviseli, így gazdasági ereje, jelentősége inkább Japánhoz, mint Spanyolországhoz hasonlít.
Ha a helyzet úgy hozza, nagyobb értéket képvisel, ha az embereket olyan dolgokkal látjuk el, amelyekre valóban szükségük van a túléléshez – ilyen az élelmiszer és az energia –, mint az olyan nem kézzelfogható dolgok, mint a szórakozás vagy a pénzügyi szolgáltatások.
Amikor egy olyan vállalat, mint a Netflix, háromszor magasabb ár-nyereség aránnyal rendelkezik, mint a Nestlé, a világ legnagyobb élelmiszeripari vállalata, akkor ez inkább a piaci habzsolást tükrözi, mint a fizikai valóságot– írja Bertrand Sapir cikkeiből, elemzéseiből kiindulva.
Oroszország gazdaságának méretét és jelentőségét tovább torzítja a globális kereskedelmi forgalom figyelmen kívül hagyása, amelyben Sapir becslése szerint Oroszország része talán 15 százalékot is kitehet.
Bár Oroszország nem a világ legnagyobb olajtermelője, mégis a legnagyobb olajexportőr, még Szaúd-Arábiát is megelőzve. Ugyanez igaz számos más alapvető termékre is, mint például a búza, a világ legfontosabb élelmiszernövénye, amelyből Oroszország a globális export mintegy 19,5 százalékát adja – míg a nikkeltermelés 20,4 százalékát, a félkész vas 18,8, a platina 16,6, a fagyasztott halak 11,2 százalékát biztosítja a világpiacon.
Hová ereszkedik le vasfüggöny?
Az Oroszországgal szembeni jelenlegi szankciókban részt vevő országok összeszámlálása alapján nehéz megmondani: az új vasfüggöny az ellenfeleinket zárja el vagy inkább maga a Nyugat húzza le önmaga köré? – figyelmeztet Bertrand, aki emlékeztet: olyan jelentős országok és névleges amerikai szövetségesek, mint India és Szaúd-Arábia, különösen hangosan utasították el, hogy az ukrajnai konfliktusban állást foglaljanak.
Azok az országok, amelyek eddig elutasították a szankciókban való részvételt, most kihasználják a lehetőséget, hogy meredek árengedményekkel tárgyaljanak az orosz energiaszállításokról. Ha Oroszország továbbra is képes olajat eladni a világ minden táján, és az olyan államok, mint India, a piaci ár alatt tudnak vele tárgyalni, miközben a nyugati fogyasztókat megemelt árakkal sújtják, akkor valójában kit is szankcionálnak? – veti fel a kérdést az elemző.
Hasonló elv vonatkozik az amerikai dollár és általában a nyugati pénzügyi rendszer fegyverré tételére is.
Ha a nem nyugati országoknak egyre inkább azt mondják, hogy a dollárhoz – és az olyan tranzakciós rendszerekhez, mint a SWIFT – való hozzáférést a Washington politikájához való igazodástól teszik függővé, és ez a politika nem feltétlenül szolgálja saját érdekeiket, akkor az eredmény a globális gazdaság dollármentessé válása lehet,
nem pedig a nyugati rend megerősödése – figyelmeztet Bertrand.
Borítókép: Üzemanyaggal töltenek meg egy autót egy orosz benzinkúton Moszkvában – a kép illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)
