Ritkán fordul elő, hogy a Nyugat ennyire durván félreértékelje egy gazdaság globális jelentőségét. Jacques Sapir francia közgazdász, az orosz gazdaság elismert szakértője, aki a moszkvai és a párizsi közgazdasági iskolában tanít, nemrég kifejtette, hogy az ukrajnai háború „ráébresztett minket, hogy az orosz gazdaság lényegesen fontosabb, mint gondolnánk” – írja Arnaud Bertrand, a New York-i Tablet folyóirat elemzője a cikk szerint.
„Gazdasága akkora, mint Olaszországé”
A geopolitikai kommentátor Amerika az oroszellenes szankciók valódi áldozata? című cikkében emlékeztet azokra az állításokra, hogy Oroszország gazdasága többé-kevésbé jelentéktelen, csupán egy kis, nem túl impozáns európai országnak felel meg.
Putyin, akinek a gazdasága akkora, mint Olaszországé
– így emlegette az oroszokat Lindsey Graham szenátor 2014-ben a Krím inváziója után, egy ügyesen megnyert pókerjátszmához hasonlítva a krími háborút. Az Európában, a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában egyre növekvő orosz diplomáciai és geopolitikai befolyással kapcsolatban a The Economist 2019-ben azt kérdezte:
Hogyan érte el mindezt egy Spanyolország méretű gazdasággal rendelkező ország?
Bertrand cikkében a kérdést Jacques Sapir francia közgazdászt idézve válaszolja meg. Sapir, aki az orosz gazdaság elismert szakértője, a Moszkvai Állami Egyetem és a párizsi Társadalomtudományi Felsőoktatási Iskola tanára, úgy véli:
az ukrajnai háború »ráébresztett minket, hogy az orosz gazdaság lényegesen fontosabb, mint gondoltuk«.
Sapir szerint egy téves számítás áldozatai vagyunk; nem a számokat adta rosszul össze valaki, hanem az elvi megközelítés szempontjai hibáznak. Ha Oroszország bruttó hazai termékét (GDP) rubelről amerikai dollárra átszámítva vizsgáljuk meg és hasonlítjuk össze más államok GDP-jével, akkor valóban egy olyan méretű gazdaságot kapunk, mint például Spanyolországé. (Az USA GDP-je 21,4, Németországé 3,3, Oroszországé 1,7, Olaszországé kétbillió dollár.) De
egy ilyen összehasonlításnak nincs értelme a vásárlóerő-paritás (PPP) figyelembevételével történő kiigazítása nélkül, amely figyelembe veszi a termelékenységet és az életszínvonalat, és így az egy főre jutó jólétet és erőforrás-felhasználást