„Benézték” az orosz gazdaság méretét?

Ha Moszkva továbbra is képes olajat eladni a világ minden táján, míg a nyugati fogyasztókat áremelés sújtja, akkor valójában kit szankcionálnak? – kérdezi Arnaud Bertrand, a New York-i Tablet folyóirat elemzője, aki Jacques Sapir francia közgazdászt idézve rámutat: egy téves értelmezés okán a Nyugat nem látja át, hogy Oroszország gazdasága jóval nagyobb, mint Németországé, és a világgazdaság öt vagy hat százalékát képviselheti – írja a Híradó.hu.

Moszkva, 2022. április 29. Üzemanyaggal töltenek meg egy autót az orosz Gazprom gázipari monopólium leányvállalata, a Gazprom Neft egyik benzkinkútján, Moszkvában 2022. április 29-én. Az Orosz Központi Bank ezen a napon 300 bázispontos kamatvágást hajtott végre, 17 százalékról 14 százalékra csökkentette irányadó kamatát. Az orosz jegybank elõrejelzése szerint az infláció 2022-ben 18,0 és 23,0 százalék között várható. MTI/EPA/Makszim Sipenkov Fotó: Makszim Sipenkov

– emeli ki a francia közgazdász.

A PPP-t, a vásárlóerő-paritáson alapuló értéket számos nemzetközi intézmény használja az IMF-től az OECD-ig. Ha Oroszország GDP-jét a PPP alapján mérjük, akkor egyértelmű, hogy Oroszország gazdasága valójában inkább Németországéhoz hasonló nagyságrendű – körülbelül 4,4 billió dollár. (Németországé 4,6 billió dollár). Az 1,7 billió dollárhoz képest nem elhanyagolható különbség – jegyzi meg Bertrand.

A piaci habzsolás delíriuma és a fagyasztott hal valósága

Sapir szerint a hibás becslések egyik alapja, hogy a szolgáltatási szektor ma durván túlértékelt az ipari szektorhoz és az olyan nyersanyagokhoz képest, mint az olaj, a gáz, a réz és a mezőgazdasági termékek.

Ha csökkentjük a szolgáltatások arányos jelentőségét a világgazdaságban, Sapir szerint ez esetben még meglepőbb következtetéseket vonhatunk le: ez esetben már

Oroszország gazdasága jóval nagyobb, mint Németországé, és valószínűleg a világgazdaság 5 vagy 6 százalékát képviseli, így gazdasági ereje, jelentősége inkább Japánhoz, mint Spanyolországhoz hasonlít.

Ha a helyzet úgy hozza, nagyobb értéket képvisel, ha az embereket olyan dolgokkal látjuk el, amelyekre valóban szükségük van a túléléshez – ilyen az élelmiszer és az energia –, mint az olyan nem kézzelfogható dolgok, mint a szórakozás vagy a pénzügyi szolgáltatások.

Amikor egy olyan vállalat, mint a Netflix, háromszor magasabb ár-nyereség aránnyal rendelkezik, mint a Nestlé, a világ legnagyobb élelmiszeripari vállalata, akkor ez inkább a piaci habzsolást tükrözi, mint a fizikai valóságot– írja Bertrand Sapir cikkeiből, elemzéseiből kiindulva.

Oroszország gazdaságának méretét és jelentőségét tovább torzítja a globális kereskedelmi forgalom figyelmen kívül hagyása, amelyben Sapir becslése szerint Oroszország része talán 15 százalékot is kitehet.

Bár Oroszország nem a világ legnagyobb olajtermelője, mégis a legnagyobb olajexportőr, még Szaúd-Arábiát is megelőzve. Ugyanez igaz számos más alapvető termékre is, mint például a búza, a világ legfontosabb élelmiszernövénye, amelyből Oroszország a globális export mintegy 19,5 százalékát adja – míg a nikkeltermelés 20,4 százalékát, a félkész vas 18,8, a platina 16,6, a fagyasztott halak 11,2 százalékát biztosítja a világpiacon.

 

Hová ereszkedik le vasfüggöny?

Az Oroszországgal szembeni jelenlegi szankciókban részt vevő országok összeszámlálása alapján nehéz megmondani: az új vasfüggöny az ellenfeleinket zárja el vagy inkább maga a Nyugat húzza le önmaga köré? – figyelmeztet Bertrand, aki emlékeztet: olyan jelentős országok és névleges amerikai szövetségesek, mint India és Szaúd-Arábia, különösen hangosan utasították el, hogy az ukrajnai konfliktusban állást foglaljanak.

Azok az országok, amelyek eddig elutasították a szankciókban való részvételt, most kihasználják a lehetőséget, hogy meredek árengedményekkel tárgyaljanak az orosz energiaszállításokról. Ha Oroszország továbbra is képes olajat eladni a világ minden táján, és az olyan államok, mint India, a piaci ár alatt tudnak vele tárgyalni, miközben a nyugati fogyasztókat megemelt árakkal sújtják, akkor valójában kit is szankcionálnak? – veti fel a kérdést az elemző.

Hasonló elv vonatkozik az amerikai dollár és általában a nyugati pénzügyi rendszer fegyverré tételére is.

Ha a nem nyugati országoknak egyre inkább azt mondják, hogy a dollárhoz – és az olyan tranzakciós rendszerekhez, mint a SWIFT – való hozzáférést a Washington politikájához való igazodástól teszik függővé, és ez a politika nem feltétlenül szolgálja saját érdekeiket, akkor az eredmény a globális gazdaság dollármentessé válása lehet,

nem pedig a nyugati rend megerősödése – figyelmeztet Bertrand.

Borítókép: Üzemanyaggal töltenek meg egy autót egy orosz benzinkúton Moszkvában – a kép illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)