Soros terve tökéletesen működik Norvégiában – így változott a skandináv ország

A norvég kormány által fizetett, Magyarországnak járó pénz civilekre eső része felett a Soros-hálózat diszponált.

SWITZERLAND-ECONOMY-DIPLOMACY-BANKING-DAVOS Fotó: FABRICE COFFRINI

2009 óta rendezik meg a három napon át tartó Oslo Freedom Forumot. Sokan az „emberi jogok Davosaként” emlegetik, amely egy internacionalista hálózatépítő összejövetel, ahol a disszidensek tippeket cserélnek az „önkényuralmi rendszerek” (ezalatt nemcsak a tényleges autokráciákat kell érteni, hanem azokat a kormányokat is, amelyek nem felelnek meg a liberális elitnek) megdöntésére. Oslo idén május 23–25. között látta vendégül az emberi jogi aktivistákat a világ minden tájáról – olvasható a Tűzfalcsoport cikkében.

Az OFF a Human Rights Foundation (HRF) évente megrendezett konferenciáját több skandináv és egyesült államokbeli intézmény támogat. Az eseményt lehetővé tévő adományozók közé tartozik a Soros-hálózat részéről a Norvég Helsinki Bizottság és az Amnesty International Norway.

Néhány aktivista a fórum felszólalói közül:

• Szrgya Popovics (korábban már írt a V4NA róla) alapító tagja az Otpor! szerb mozgalomnak, amely kulcsszerepet játszott Szlobodan Milosevics megbuktatásában. CANVAS elnevezésű szervezete vezető szerepet játszott szinte minden CIA által támogatott (és irányított) „színes forradalomban”, legutóbbi számítások szerint ötven ilyen – sikeres vagy sikertelen – kísérletben vett részt. A CANVAS állítása szerint több mint ötven országból képeztek már ki „demokráciapárti aktivistákat”, köztük Ukrajnából, Grúziából, Zimbabwéból, Mianmarból, Eritreából, Fehéroroszországból, Azerbajdzsánból, Tunéziából, Egyiptomból és Szíriából. Részt vettek a venezuelai Hugo Chaves elleni „színes forradalom” befulladt elindításában, valamint a 2009-es sikertelen iráni „zöld forradalom” ellenzéki oldalról történő szervezésében. Ezeknek az országoknak kivétel nélkül olyan kormányuk van, amely vagy nem áll be a Washington által diktált külpolitikai ügyekben a sorba, vagy olyan fontos nyersanyagai vannak, mint az olaj vagy a földgáz.

• Anne Applebaum balliberális újságíró, aki finoman szólva ellenszenvvel viseltetik hazánk iránt. 2018 elején például Budapesten járt, és Az egypártrendszer kitartó varázsa címmel előadást tartott a Soros-egyetemen. Kifejezetten Orbán-fóbiás, és más nyugati újságírókkal egyetemben a koronavírus-járvány alatt ő is hamis híreket terjesztett hazánkról. Lengyel barátainkat sem kedveli, hiszen a férje korábbi lengyel miniszter, akit a jelenlegi kormánypárt félreállított, és így lett ellenzéki politikus.

• Agnes Callamard emberi jogi aktivista, jelenleg a sorosista Amnesty International főtitkára.

• Magyarországról Orbán Tina Kolos transznemű emberi jogi aktivista résztvevője az OFF-nek, aki 2011 óta alelnökként a Transvanilla Transznemű Egyesület nemzetközi kapcsolataiért felelős.  Korábban a Transgender Europe elnökségében és a Nemzetközi Transz Alap támogatásokat odaítélő testületében is tevékenykedett. 2022 áprilisa óta a Transgender Equality Network Ireland ügyvezető igazgatójaként is tevékenykedik.

Miután kiderült, hogy Soros György is támogat Izrael-ellenes csoportokat, nem meglepő módon a dolgok visszatértek a „rendes kerékvágásba”. 2021 nyarán Norvégia legjelentősebb nyugdíjalapja, a globális befektetéseiről ismert KLP bejelentette, hogy nem fektet be többet azokba a cégekbe – például az Alstomba, a Motorolába –, amelyek kapcsolatokban hozhatók a ciszjordániai izraeli telepesekkel. Már néhány hónappal ezt megelőzően a legnagyobb norvég állami vagyonalap kizárt két izraeli csoportot, amelyek állítólag ciszjordániai telepek fejlesztésében vesznek részt. A norvég központi bank pedig megerősítette, hogy ezeket a cégeket kivették az 1100 milliárd eurós vagyonú alapból. Ez a lépés egyértelmű üzenetként fogalmazódott meg a nemzeti szempontjait érvényesíteni akaró zsidó állammal szemben.

Mindez jól beleillik a nemzeti szuverenitást támadó, a nemzetállami autonómia gyengítését célzó gyakorlatok sorába. A nemzeteken nyugvó államiság elsorvasztása a cél, miközben a modern kori, e világi állami létet és annak önálló szféráját éppen a kereszténység és a zsidóság ismerte el a felvilágosodás óta. Napjainkban a keresztény, valamint a zsidó egyház támogatja leginkább a nemzetállamiságot mint az önrendelkezéssel irányított nemzeti közösségek fontos szervező gondolatát. Ez a morális fundamentum kormányzati szinten 2010 óta jut érvényre Magyarországon, valamint például Izraelben is igen hosszú ideje jelentős támogatást élvez az ilyen irányú nemzeti politika.

Azonban a globális hálózatok – közöttük például a Norvég Alap – más célt tartanak fontosnak, ezért más erőkhöz juttatnák az anyagi erőforrásokat.

Az egész folyamat kapcsán újra és újra előkerül egy Soros-szervezet neve, nem véletlenül. A Human Rights Foundation, vagyis Emberi Jogok Alapítvány. A The New York Times szerint a HRF „segített aktivistákat kicsempészni az elnyomó országokból, sokaknak szélesebb körű nyilvánosságot biztosított, másokat pedig összekapcsolt neves finanszírozókkal”.

A HRF arcai

A szervezetet 2005-ben alapította Thor Halvorssen Mendoza, a HRF székhelye pedig nem máshol található, mint az extravagáns és fényűző New York-i Empire State Buildingben. A legkézenfekvőbb hely egy elnyomottakkal, üldözöttekkel, emberi jogokkal foglalkozó alapítvány számára, nem?

Thor Halvorssen Mendoza

A venezuelai születésű Thor Halvorssen Mendoza, a HRF alapítója és vezérigazgatója, az Oslo Freedom Forum (OFF, Oslói Szabadság Fórum) alapítója, a Foundation for Individual Rights in Education (FIRE) korábbi alapító vezérigazgatója. Emellett filmproducerként is tevékenykedik. Halvorssen kamaszként Londonban kezdett el az emberi jogokért küzdeni, amikor a dél-afrikai apartheid elleni tiltakozást szervezte. Miután apja politikai fogoly lett Venezuelában, teljes munkaidőben kezdett el foglalkozni az aktivizmussal. Amikor Halvorssen 1993-ban elsőéves volt a Pennsylvaniai Egyetemen, apját letartóztatták, miközben a medellíni kartell ügyében nyomozott. Apját megkínozták, megverték és majdnem megölték 74 napos bebörtönzése alatt, amikor egy caracasi börtönben terrorizmus vádjával fogva tartották. Halvorssen vezette az Amnesty International hathatós segítségével a szabadon bocsátásáért folytatott kampányt, és apját végül minden vádpontban ártatlannak találták.

Halvorssent imádja a fősodratú progresszív sajtó: cikkei olyan kiadványokban jelentek meg, mint a The New York Times, a The Wall Street Journal, a The Economist, a The Washington Post, a Time, a The New York Post és a GQ, és olyan televíziós csatornákban adott interjút, mint a CNN, az MSNBC, a National Public Radio, az al-Dzsazíra, a BBC, az HBO, és több más helyen is. Emellett a Huffington Post és a Forbes rovatvezetője.

Külön érdekesség, hogy édesapja, az idősebb Thor Halvorssen CIA-informátor volt, bár soha nem volt fizetett ügynök. A Pennsylvaniai Egyetem újságjának bevallotta, hogy szorosan együttműködött Duane Clarridge-dzsel, a CIA egykori latin-amerikai vezető tisztviselőjével.

Garri Kaszparov

A HRF elnöke az azerbajdzsáni születésű Garri Kaszparov orosz sakknagymester, korábbi sakkvilágbajnok, író, politikai aktivista és kommentátor. Kaszparov 1984-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP), és 1987-ben beválasztották a Komszomol Központi Bizottságába. 1990-ben lépett csak ki a pártból. Ez azonban nem jelentette politikai karrierje végét: több pártot is megjárt, részt vett ellenzéki mozgalmak és tüntetések szervezésében, és 2007-ben egy pár hónapon keresztül beszállt az elnöki versenybe is. Kaszparov 2011-ben lett a HRF elnöke, 2013 óta New Yorkban él. Már jó néhány éve nem térhet vissza hazájába, és mivel most május 20-án Kaszparovot az Orosz Föderáció igazságügyi minisztériuma külföldi ügynöknek minősítette, nem valószínű, hogy mostanában hazalátogat – olvasható a Tűzfalcsoport cikkében.

A teljes cikk ide kattintva olvasható tovább.