Mondják majd el gyerekeiknek és unokáiknak, hogy itt beszélgettek először a brit konzervativizmusról Liz Truss miniszterelnök lemondása után – kezdte nyitóbeszédét John O’Sullivan, a Danube Institute igazgatója a kutatóintézet tegnapi rendezvényén, mindössze néhány órával azután, hogy lemondott a brit kormányfő. Hogy volt miről beszélni, mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy a rendezvény eredeti címe „A brit konzervativizmus Boris után” volt, amit egyrészt Liz Truss lemondásával akár „Truss után”-ra is változtathattak volna, de több előadó javaslatára akár a „Boris előtt” is találó, mivel azonnal felmerült, hogy a volt miniszterelnök a bejelentést követően ismét bejelentkezik a pozícióra.
Az este meghívott vendége David Starkey brit történész, író, dokumentumfilmes volt, aki előadása elején röviden megjegyezte, nem lepné meg, ha a brit Konzervatív Párt súlyos veszteségekkel, akár a széthullással is szembe kellene hogy nézzen. Tekintettel arra, hogy Boris Johnson továbbra is ambicionálja a visszatérést és a kormányzást, Starkey röviden utalt arra, hogy bár Johnson gyakran hangoztatja, hogy Churchillre tekint hivatkozási pontként, neki mégis inkább az első világháború során, 1916-tól 1922-ig kormányzó David Lloyd George jut eszébe. Általános derültségre megjegyezte,
majdnem napra pontosan száz éve bukott meg a Boris Johnsonhoz hasonlóan elsöprő válság ellenében kormányzó, de ugyanúgy rossz döntéseket hozó politikus, akit ráadásul ugyanaz a parlamenti képviselőkből álló csoport (neve is ekkortól 1922 Bizottság) buktatott meg, mint Liz Trusst.
Starkey előadása során felidézte, sokan gondolják úgy, hogy a brit konzervativizmus „egy késő XIX. századi dolog”, de már a XVI. századból is vannak olyan politikai gondolkodók, akik megalapozták a tradíciót. Starkey egészen Sir John Fortescue 1471-ben írt, majd 1885-től Anglia kormányzása címen szélesebb körben is ismertté vált művéig vezette vissza a brit konzervatív tradíciót. További jogász szerzők művein át Starkey arra a következtetésre jutott, hogy Sir Thomas Smith 1565-ben befejezett és valamivel később kiadott, Anglia politikai berendezkedését összegző írása már egy teljesen kifejlődött, konzervatív parlamentáris tradíciót tárgyal. A brit konzervativizmus tehát Edmund Burke-nél jóval korábban kialakult, azonban nem mindig tudott alkalmazkodni a változó jogi és társadalmi követelményekhez. Ez alatt azt kell érteni – hangsúlyozta többször a történész –, hogy nem mindig sikerült a konzervatív gondolkodás alapját előtérbe helyezni. Mivel Starkey szerint a konzervatív gondolkodás alapja a birtok, a magántulajdon.
A történész szemléletes példával élt, mikor a konzervativizmus kihívásairól beszélve Noel Skeltont említette. A skót politikus az 1920-as évek elején, a kommunizmus fenyegető európai térhódításakor a Spectator című lapban Konstruktív konzervativizmus címmel cikksorozatot írt, melyben minduntalan hangsúlyozta, hogy újjá kell éleszteni a tulajdon központiságának gondolatát, és integrálni a demokráciával.
A jelenlegi brit belpolitikai helyzetre vonatkoztatva abban minden előadó egyetértett, hogy a brit Konzervatív Párt válságát társadalmi szemszögből valami hasonló okozza. Rod Dreher „kívülállóként” felidézte, hogy az Egyesült Királyságról szóló hírek tanulmányozásakor folyamatosan felmerül benne a kérdés,
„miért szavaznának a fiatalok a torykra, ha nem tudnak házat venni”, tulajdont szerezni, egzisztenciát kiépíteni.
Dreher szerint a toryk fő feladata – de az egyesült államokbeli republikánusoké is –, hogy úgy kormányozzanak, hogy a társadalom el tudja látni alapfeladatát: egy újabb generációt kitermelni és kinevelni. Ehhez pedig hozzátartozik a tulajdonszerzés és a családalapítás lehetőségének megteremtése.
Starkey ennek kapcsán elmondta, hogy éppen a családi kötelékek, a család értéke miatt veszi fel a harcot eredménnyel a woke ideológia – „radikális liberalizmus, nyakon öntve rossz francia filozófiával” – ellenében a kontinentális konzervativizmus, a magyar és lengyel értelmezés.
A brit felfogásnak ugyanis ezekkel szemben nem része a családcentrikusság, tipikusan nagyon lazák a családi kapcsolatok. Ofir Haivry némileg általánosabban úgy fogalmazott: szerinte a Konzervatív Párt Liz Truss alatt egyértelműen eltávolodott az emberektől. Ennek kivédésére aktívabb tory párt kell, azonban nagy kérdés, hogy milyen vezetővel.
