Mondják majd el gyerekeiknek és unokáiknak, hogy itt beszélgettek először a brit konzervativizmusról Liz Truss miniszterelnök lemondása után – kezdte nyitóbeszédét John O’Sullivan, a Danube Institute igazgatója a kutatóintézet tegnapi rendezvényén, mindössze néhány órával azután, hogy lemondott a brit kormányfő. Hogy volt miről beszélni, mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy a rendezvény eredeti címe „A brit konzervativizmus Boris után” volt, amit egyrészt Liz Truss lemondásával akár „Truss után”-ra is változtathattak volna, de több előadó javaslatára akár a „Boris előtt” is találó, mivel azonnal felmerült, hogy a volt miniszterelnök a bejelentést követően ismét bejelentkezik a pozícióra.
Az este meghívott vendége David Starkey brit történész, író, dokumentumfilmes volt, aki előadása elején röviden megjegyezte, nem lepné meg, ha a brit Konzervatív Párt súlyos veszteségekkel, akár a széthullással is szembe kellene hogy nézzen. Tekintettel arra, hogy Boris Johnson továbbra is ambicionálja a visszatérést és a kormányzást, Starkey röviden utalt arra, hogy bár Johnson gyakran hangoztatja, hogy Churchillre tekint hivatkozási pontként, neki mégis inkább az első világháború során, 1916-tól 1922-ig kormányzó David Lloyd George jut eszébe. Általános derültségre megjegyezte,
majdnem napra pontosan száz éve bukott meg a Boris Johnsonhoz hasonlóan elsöprő válság ellenében kormányzó, de ugyanúgy rossz döntéseket hozó politikus, akit ráadásul ugyanaz a parlamenti képviselőkből álló csoport (neve is ekkortól 1922 Bizottság) buktatott meg, mint Liz Trusst.
Starkey előadása során felidézte, sokan gondolják úgy, hogy a brit konzervativizmus „egy késő XIX. századi dolog”, de már a XVI. századból is vannak olyan politikai gondolkodók, akik megalapozták a tradíciót. Starkey egészen Sir John Fortescue 1471-ben írt, majd 1885-től Anglia kormányzása címen szélesebb körben is ismertté vált művéig vezette vissza a brit konzervatív tradíciót. További jogász szerzők művein át Starkey arra a következtetésre jutott, hogy Sir Thomas Smith 1565-ben befejezett és valamivel később kiadott, Anglia politikai berendezkedését összegző írása már egy teljesen kifejlődött, konzervatív parlamentáris tradíciót tárgyal. A brit konzervativizmus tehát Edmund Burke-nél jóval korábban kialakult, azonban nem mindig tudott alkalmazkodni a változó jogi és társadalmi követelményekhez. Ez alatt azt kell érteni – hangsúlyozta többször a történész –, hogy nem mindig sikerült a konzervatív gondolkodás alapját előtérbe helyezni. Mivel Starkey szerint a konzervatív gondolkodás alapja a birtok, a magántulajdon.
A történész szemléletes példával élt, mikor a konzervativizmus kihívásairól beszélve Noel Skeltont említette. A skót politikus az 1920-as évek elején, a kommunizmus fenyegető európai térhódításakor a Spectator című lapban Konstruktív konzervativizmus címmel cikksorozatot írt, melyben minduntalan hangsúlyozta, hogy újjá kell éleszteni a tulajdon központiságának gondolatát, és integrálni a demokráciával.
A jelenlegi brit belpolitikai helyzetre vonatkoztatva abban minden előadó egyetértett, hogy a brit Konzervatív Párt válságát társadalmi szemszögből valami hasonló okozza. Rod Dreher „kívülállóként” felidézte, hogy az Egyesült Királyságról szóló hírek tanulmányozásakor folyamatosan felmerül benne a kérdés,
„miért szavaznának a fiatalok a torykra, ha nem tudnak házat venni”, tulajdont szerezni, egzisztenciát kiépíteni.
Dreher szerint a toryk fő feladata – de az egyesült államokbeli republikánusoké is –, hogy úgy kormányozzanak, hogy a társadalom el tudja látni alapfeladatát: egy újabb generációt kitermelni és kinevelni. Ehhez pedig hozzátartozik a tulajdonszerzés és a családalapítás lehetőségének megteremtése.
Starkey ennek kapcsán elmondta, hogy éppen a családi kötelékek, a család értéke miatt veszi fel a harcot eredménnyel a woke ideológia – „radikális liberalizmus, nyakon öntve rossz francia filozófiával” – ellenében a kontinentális konzervativizmus, a magyar és lengyel értelmezés.
A brit felfogásnak ugyanis ezekkel szemben nem része a családcentrikusság, tipikusan nagyon lazák a családi kapcsolatok. Ofir Haivry némileg általánosabban úgy fogalmazott: szerinte a Konzervatív Párt Liz Truss alatt egyértelműen eltávolodott az emberektől. Ennek kivédésére aktívabb tory párt kell, azonban nagy kérdés, hogy milyen vezetővel.
Boris Johnson visszatérésének felvetése kapcsán David Starkey hangsúlyozta, hogy Johnson képtelen gyakorlatba ültetni az ötleteit, és egyszerűen nem ért a reálpolitikához, ami a jelenlegi világpolitikai folyamatokban nem engedhető meg. Ahogy az sem, hogy Johnsonhoz hasonlóan „mágiapolitikusok” vezessenek: akiknek elég az, ha valamit egyszerűen kimondanak ahhoz, hogy elhiggyék, úgy is van.
Borítókép: David Starkey brit történész tart előadást a budapesti Danube Institute Brit konzervativizmus Boris után című rendezvényén 2022. október 20-án. (Fotó: Árki Tamás)
