A The American Conservative hasábjain cikk azzal kezdődik, hogy az ukrajnai háború kezdetétől fogva a média, a politikusok és az összes ellenőrzött nem kormányzati szervezet Amerikában és Nyugat-Európában egyöntetűen azt állította, hogy az orosz katonai akció Kelet-Ukrajnában indokolatlan és igazságtalan – olyan agresszió, amelyet nem lehet hagyni.
Ezzel a propagandacsapással csak egy probléma volt: teljesen valótlan. A mély állam – a kormányzati elit, a hírszerző közösség és a katonai intézményrendszer – évtizedeken át fenyegette és provokálta Oroszországot azzal, hogy a NATO-t a határukig bővítették.
A cikk szerzője szerint lehet utálni Oroszországot és Vlagyimir Putyin orosz elnököt, de az alapvető kérdés ugyanaz marad: az oroszok a NATO-t a határaikon agressziónak és a nemzetbiztonságukat fenyegető veszélynek tekintik, és ezt már évtizedek óta tudni lehet.
O’Neill emlékeztet, a 90-es évek elején James Baker amerikai külügyminiszter azt ígérte, hogy a NATO nem fog kelet felé, az orosz határ felé terjeszkedni.
Ez az ígéret központi szerepet játszott abban, hogy lehetővé váljon a szovjet katonai hadosztályok kivonása Kelet-Németországból az ország egyesítésének elősegítése érdekében. Ez a kötelezettségvállalás biztosította a Szovjetunióban a hatalom felbomlásához szükséges biztonságot is. Ilyen garancia nélkül a Szovjetunió felbomlásával szembeni ellenállás heves és szinte biztosan erőszakos lett volna.
