A szeptember 11-i választásokra az előbbi témák már jelentősen meghatározták a közbeszédet és nem utolsósorban az emberek mindennapjait. A nyolc parlamenti párt gyakorlatilag két négyes – jobb és baloldali – blokkban indult neki a választásoknak. A szociáldemokrata kormányzat egy utolsó pillanatos miniszterelnök-cserével nagyot lendített a hagyományosan legnagyobb párt rogyadozó támogatottságán:
Magdalena Andersson, az első női kormányfő határozottsága (és folyamatosan növekvő személyes támogatottsága) sokat erősített a baloldalon.
A nyolc év alatt kudarcok sorozatát elszenvedő baloldali Löfven-, majd Andersson-kormányzat így megerősödve fordult rá a kampányra nyáron, a közvélemény-kutatók végig nagyon szoros küzdelmet mutattak a két oldal támogatottságában.
A jobboldali blokk végül abszolút többséget szerzett a parlamentben, de a négy párt – a Mérsékeltek, a Kereszténydemokraták, a Liberálisok és a Svéd Demokraták (SD) – közös kormányzása, elsősorban e két utóbbi formáció kibékíthetetlen ellentéte miatt lehetetlen vállalkozás lett volna. Végül a mérsékelt Ulf Kristersson a jobboldalon legerősebben szereplő radikális SD nélkül alakított hárompárti kormányt, de az SD jelentős kérdésekben kívülről támogatja a kabinetet. Ennek fejében a koalíciós megállapodásban hangsúlyos szerepet kapott a párt migrációs politikája.
Az évtizedekig páriaként kezelt párt bevándorlásellenes politikája megkerülhetetlenné vált.
Az elgondolás egyelőre sikeresnek bizonyult, Kristerssonnak sikerült a jövő évi költségvetést azonnal keresztülvinnie, ami például nem jött össze hivatali elődjének, Stefan Lövfennek első megválasztásakor, aki stabil parlamenti többség nélkül többször vereséget szenvedett a parlamentben.
Ulf Kristersson igen komoly problémákat örökölt mind bel-, mind külpolitikai fronton. Az ukrajnai háború kitörését követően meglepő lépésre szánta el magát Stockholm: két évszázados függetlenségét feladva felvételét kérte a NATO-ba, Finnországgal közösen. Februárig az addig kormányzó szociáldemokraták határozottan csatlakozásellenes politikát folytattak, de a térség biztonságát fenyegető orosz–ukrán háború eszkalációjától való félelem és nem utolsósorban az, hogy a választás évében a lakosság többsége a tagságot támogatta, fordulatra késztette a kormányt. A parlament májusban szavazta meg a csatlakozást, a kérelmet június elején be is adták a NATO főhadiszállásán, Brüsszelben. A folyamat utolsó lépése nem várt nehézségeket hozott: a NATO-tag Törökország bejelentette, nem támogatja a skandinávok csatlakozását, elsősorban azért, mert azok túl szoros kapcsolatot ápolnak kurd terrorszervezetekkel.
Bár Kristersson novemberben személyesen is elutazott a török fővárosba, hogy megnyugtassa Recep Tayyip Erdogan török elnököt, nem jött jól, hogy karácsony előtt két nappal a svéd legfelsőbb bíróság leállította Bülent Kenes Svédországban élő újságíró kiadatását Törökországnak, amely ragaszkodott a kiadatásához.
