A szeptember 11-i választásokra az előbbi témák már jelentősen meghatározták a közbeszédet és nem utolsósorban az emberek mindennapjait. A nyolc parlamenti párt gyakorlatilag két négyes – jobb és baloldali – blokkban indult neki a választásoknak. A szociáldemokrata kormányzat egy utolsó pillanatos miniszterelnök-cserével nagyot lendített a hagyományosan legnagyobb párt rogyadozó támogatottságán:
Magdalena Andersson, az első női kormányfő határozottsága (és folyamatosan növekvő személyes támogatottsága) sokat erősített a baloldalon.
A nyolc év alatt kudarcok sorozatát elszenvedő baloldali Löfven-, majd Andersson-kormányzat így megerősödve fordult rá a kampányra nyáron, a közvélemény-kutatók végig nagyon szoros küzdelmet mutattak a két oldal támogatottságában.
A jobboldali blokk végül abszolút többséget szerzett a parlamentben, de a négy párt – a Mérsékeltek, a Kereszténydemokraták, a Liberálisok és a Svéd Demokraták (SD) – közös kormányzása, elsősorban e két utóbbi formáció kibékíthetetlen ellentéte miatt lehetetlen vállalkozás lett volna. Végül a mérsékelt Ulf Kristersson a jobboldalon legerősebben szereplő radikális SD nélkül alakított hárompárti kormányt, de az SD jelentős kérdésekben kívülről támogatja a kabinetet. Ennek fejében a koalíciós megállapodásban hangsúlyos szerepet kapott a párt migrációs politikája.
Az évtizedekig páriaként kezelt párt bevándorlásellenes politikája megkerülhetetlenné vált.
Az elgondolás egyelőre sikeresnek bizonyult, Kristerssonnak sikerült a jövő évi költségvetést azonnal keresztülvinnie, ami például nem jött össze hivatali elődjének, Stefan Lövfennek első megválasztásakor, aki stabil parlamenti többség nélkül többször vereséget szenvedett a parlamentben.
Ulf Kristersson igen komoly problémákat örökölt mind bel-, mind külpolitikai fronton. Az ukrajnai háború kitörését követően meglepő lépésre szánta el magát Stockholm: két évszázados függetlenségét feladva felvételét kérte a NATO-ba, Finnországgal közösen. Februárig az addig kormányzó szociáldemokraták határozottan csatlakozásellenes politikát folytattak, de a térség biztonságát fenyegető orosz–ukrán háború eszkalációjától való félelem és nem utolsósorban az, hogy a választás évében a lakosság többsége a tagságot támogatta, fordulatra késztette a kormányt. A parlament májusban szavazta meg a csatlakozást, a kérelmet június elején be is adták a NATO főhadiszállásán, Brüsszelben. A folyamat utolsó lépése nem várt nehézségeket hozott: a NATO-tag Törökország bejelentette, nem támogatja a skandinávok csatlakozását, elsősorban azért, mert azok túl szoros kapcsolatot ápolnak kurd terrorszervezetekkel.
Bár Kristersson novemberben személyesen is elutazott a török fővárosba, hogy megnyugtassa Recep Tayyip Erdogan török elnököt, nem jött jól, hogy karácsony előtt két nappal a svéd legfelsőbb bíróság leállította Bülent Kenes Svédországban élő újságíró kiadatását Törökországnak, amely ragaszkodott a kiadatásához.
A háború kitörése az egész uniót sújtó energiaválságot is csak tovább mélyítette: nemcsak drága lett az áram – csak novemberben 17 százalékot drágult –, de az előző kormányzat atomerőmű-bezárásai már 2021-ben is ellátási nehézségeket okoztak, ami tavaly egészen odáig fajult, hogy az állami hálózati cég többször bejelentette, előfordulhatnak hosszabb szolgáltatási szünetek, mert egyszerűen nem lesz elég áram. A miniszterelnök december közepén, amikor a nagy hidegek beköszöntöttek, kénytelen volt arra kérni a svédeket, spóroljanak az árammal, mert az ellátás helyzete kritikussá vált. Közben az ingatlanárak országosan mintegy 12 százalékot zuhantak, de volt olyan része is az országnak, ahol elérte a 20-at, például Göteborgban. Jövőre pedig tovább mélyülő gazdasági visszaesést prognosztizálnak az elemzők.
A választási kampányban a Mérsékelt Párt, illetve még markánsabban a Svéd Demokraták legfontosabb üzenete a bandabűnözés visszaszorítása és a migráció korlátozása volt.
Egy állami felmérés szerint a svédek 27 százaléka fél este kimenni az utcára, de ez az arány sokkal magasabb az úgynevezett sebezhető negyedekben, itt az emberek fele, 49 százaléka érzi veszélyesnek este a közterületeket.
Tavaly már augusztusra annyi embert lőttek le Svédországban, mint 2021 egészében. Karácsony első és szilveszter napja sem telt el véres leszámolás nélkül, mindkét nap agyonlőttek egy-egy fiatalt Stockholmban, feltehetően bandatagot, ráadásul a két ünnep között az egyik robbantás érte a másikat. Összesen 63-an haltak meg tavaly lövöldözés következtében, ami a valaha volt legmagasabb szám.
Ebben a nem igazán irigylésre méltó helyzetben vette át Stockholm január elsejével az uniós elnökséget, amelynek fő témáiként a biztonságpolitikát, a klímakérdést, az Európai Unió versenyképességét, valamint a jogállamisági kérdéseket jelölte meg Ulf Kristersson. Ugyan a migrációról nem beszélt, de feltételezhető, hogy az erős belpolitikai téma nem maradhat ki az uniós agendából sem.
Emlékezetes évek. A tavalyi év mellett voltak természetesen kiugró évek az amúgy békés jólétben éldegélő társadalom életében, mint például az 1973-as, amikor az előző király, VI. Gusztáv Adolf egy nappal az országgyűlési választások előtt halt meg, miközben Stockholmban napok óta túszdráma zajlott egy bankban (amiről a szindróma is elneveztetett), vagy amikor közel 40 év után, 1976-ban először alakult jobboldali kormány. A 90-es évek elején pénzügyi, illetve ingatlanválság is sújtotta az országot. Természetesen sokkolta a társadalmat Olof Palme miniszterelnök 1986-os meggyilkolása is.
