Ipari bennfentesek szerint a merülést megelőző előkészületek között szerepelnie kellett a hajószerkezet, valamint az összes mechanikus és elektromos rendszer ellenőrzésének. Ezek célja annak biztosítása, hogy minden rendben legyen, mielőtt a merülés megkezdődik: hogy a hajótest ép, az akkumulátorok feltöltöttek, nincs rövidzárlat vagy elektromos hiba, hogy a hajtóművek működnek, a rádió- és akusztikus kommunikáció működik, és hogy a jármű le tudja dobni a rajta lévő súlyokat, amikor a felszínre indul.
További ellenőrzésekre van szükség a merülés helyszínén a kockázatok csökkentése érdekében. Maga a Titanic is veszélyes roncs, amelybe a búvárhajó beleakadhat, de a helyszínen vagy annak közelében elveszett vonóhálók és más sodródó anyagok is veszélyt jelenthetnek, könnyen fennakadhat rajtuk a turistákat szállító tengeralattjáró. Egy expedíciót általában úgy terveznek meg, hogy biztonságos távolságot tartanak a roncsoktól, bár az erős tengeri áramlatok ezt megnehezíthetik. Ha a hajó megakad valamiben, azzal belülről semmit nem tudnak kezdeni.
A legénységgel biztosított tengeralattjárókon legtöbbször két különálló kommunikációs rendszer van, független energiaellátással: az egyik egy akusztikus jeladó, amely jelzi a helyzetét, a másik pedig rövid, szövegszerű üzeneteket képes továbbítani. Ez biztosítaná, hogy ha a fő áramellátás meghibásodik, a jeladó tovább működik, és a felszíni hajó így követni tudja a hajót.
Egyes jelentések szerint a Titan nem rendelkezett akusztikus jeladóval, és már korábban is eltévedt.
Egy nagyobb áramkimaradás esetén a Titannak le kellene dobnia a súlyokat, újra a felszínre jönnie. Ez lenne a szerencsésebbik eset, hiszen a tengeralattjáró a víz felszínén sodródik valamerre, és várja a mentést. Azonban még ebben az esetben sem lélegezhetnének fel – szó szerint – az utasai. Az ajtó ugyanis kívülről be van csavarozva, ami azt jelenti, hogy a bent tartózkodóknak továbbra is a vészhelyzeti oxigénre kell hagyatkozniuk a légzéshez.
