Még az izraeli szakértők is értetlenül álltak előtte, hogyan volt lehetséges, hogy október 7-én a Hamász így meg tudta lepni a világ egyik legjobb hírszerzésével rendelkező Izraelt. Habár a felelősségre vonás valószínűleg csak a gázai háború lezárulása után kezdődik meg, úgy tűnik a legnagyobb felelősség mégiscsak a titkosszolgálatokat terheli.
Csak öt ember tudott róla
A Hamász vezetéséhez közel álló palesztin források alapján most képet kaphatunk arról, hogyan volt képes a terrorszervezet titokban tartani nagyszabású akcióját – idézett egy most publikált jelentést a The Jerusalem Post.
Eszerint a siker abban rejlett, hogy mindössze öt ember tudott a támadás pontos időzítéséről és módjáról.
Mindannyian a Hamász legfelső vezetéséhez tartoztak: köztük volt például Jahja Szinvár, a gázai övezeti vezető és az ő testvére, továbbá Muhammad Deif katonai parancsnok. A lap szerint meglepő módon nem vett részt viszont a döntésben Iszmail Haníje, a terrorszervezet külföldön élő vezetője, illetve Száleh Arúri, akivel éppen minap végzett egy izraeli légicsapás Bejrútban.
A jelentés szerint kizárólag az öt vezető ismerte a pontos terveket, célokat és az időzítést. Viszont még ők is az utolsó pillanatig titkolóztak. Mindössze három nappal október 7-e előtt adták parancsba, hogy készüljenek fel a támadásra, a végső döntés pedig előző éjjel, október 6-án született meg.
Régóta készülhettek
Palesztin források szerint eredetileg a Hamász egy mindössze hetvenfős elit alakulatát képezték ki a feladatra az elmúlt években. Velük leginkább azt gyakoroltatták, hogy izraeli településeket rohannak le. Azt viszont még ők sem tudták, hogy miért kapják a kiképzést, továbbá mikor és hogyan fogják hasznosítani a tanultakat. Titoktartást fogadtak, a tervek egy része mégis kiszivárgott, az Izraeli Védelmi Erők részben tudtak róla, hogy valami készül.
Ez azonban most hátrányukra válhatott, már 2014 óta érkeztek ugyanis információk arról, hogy a Hamász izraeli területeket rohan le. Mivel az elmúlt tíz évben sem történt semmi, ezek eltúlzott álmodozásnak tűntek, amelynek nincs semmi realitása.
Mint utóbb kiderült, a terveket azonban sosem söpörték le teljesen az asztalról, csak kivártak a megfelelő pillanatra.
