Be kell mennünk Gázába! – szögezte le Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Joe Biden amerikai elnöknek a telefonbeszélgetésüket ismerő források szerint. Izraelben a hadsereg, a politikusok, a média, a közvélemény – mindenki válaszcsapást követel a több mint kilencszáz életet követelő palesztin támadás után. Ezúttal nem elégednek meg néhány légi támadással – bármilyen puszítótak is legyenek –, nagyjából egyetértés van abban, hogy szárazföldi offenzívára van szükség.
A Gázai övezet nagy árat fizet majd ezért!
– ígérte a védelmi miniszter, majd teljes blokád alá vonta a Hamász által uralt területet, elzárva az elektromosságot, a vizet, az élelmiszerforrásokat.„Generációk is érezni fogják”, „megváltoztatják a Közel-Keletet”, „megsemmisítik a Hamászt” – politikai ígéretekből nincs hiány, de mit jelenthet ez a valóságban?
Városi csata
Izrael eddig példátlan módon háromszázezer tartalékost mozgósított – összehasonlításképpen Oroszország is ennyi embert hívott be tavaly –, egyúttal elsöprő haditechnikai fölényben van.
Az tehát nem kérdés, hogy egy Hamász ellen indított háborút meg fog nyerni, csupán az, hogy milyen áron, és mi lesz utána?
A Gázai övezet ellen indított korábbi szárazföldi hadműveletek – mint a 2014-es Erős Szikla – már bizonyították, hogy a Budapestnél kisebb, de sűrűbben lakott térségben rendkívül nehéz a harc.
Az első hullámban a légierő, a tüzérség illetve a haditengerészet megsemmisítheti ugyan a Hamász feltételezett vezetési pontjait, fegyverraktárait, kommunikációs központjait, de ezek egy részét a föld alá vagy élő pajzsok mögé rejtették. Csak a levegőből nem lehet háborút nyerni.
A városi csatában pedig már kiegyenlítettebbek az erőviszonyok.
A Hamász harcosainak számát több ezerre becsülik, akik nemcsak jól képzettek és fanatikusak, de tankelhárító rakétákkal és aknákkal, mesterlövész puskáikkal, és mint az utóbbi időben bizonyították, drónjaikkal komoly fenyegetést jelentenek. A kilenc évvel ezelőtti háború 66 izraeli katona életét követelte, miközben több mint kétezer palesztin veszíthette életét (legalább a felük civil). Az arány sokkolónak tűnhet, de ilyenkor a kérdés, hogy a társadalom milyen veszteséget tűr még el?
Ráadásul ezúttal száznál is több izraeli túsz lehet a terrorszervezet fogságában, akikkel kapcsolatban már most figyelmeztettek: nem haboznak kivégezni őket. Izrael eddig akár több száz palesztin foglyot is kiadott egy-egy honfitársáért (sőt holttestekért) cserébe, ezen a gyakorlaton azonban alighanem kénytelen lesz változtatni.
Elképzelhető, hogy egy ilyen súlyos csapás után a bosszúért nagyobb árat is hajlandók majd fizetni.
Megsemmisíthető a Hamász?
– Az izraeli vezetés nem hitte el, hogy a Hamász képes ilyen nagyszabású akcióra. Agresszív, de korlátozott terrorszervezetként tekintett rá, amelyet olcsóbb és egyszerűbb volt határzárral és védelmi eszközkel kordában tartani, mint megsemmisíteni. Ez a politika látványos kudarcot vallott, ezért mindenképpen változtatni kell rajta – értékelte lapunk megkeresésére Tálas Péter, hogy milyen lehetőség áll Izrael előtt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője is egyetértett azzal, hogy ez a változtatás azt jelentheti, hogy
a szárazföldön is offenzívát indítanak a Gázai övezet ellen, és annak legalább egy részét ideiglenesen megszállják.
Egyáltalán megsemmisíthető végleg a Hamász? A biztonságpolitikai szakértő koránt sem biztos benne. – Egyes jelentések szerint negyvenezer harcosuk van. Ha csak a fele igaz, az is nagyon komoly erő – mutatott rá. Felhívta rá a figyelmet, hogy ráadásul nagyon fontos lenne, hogy a hadműveletek során minél kevesebb palesztin civil haljon meg, már csak azért is, mert az biztosan további radikalizálódáshoz vezet. – Kérdés az is, hogy a világ közvéleménye Izrael ellen fordul-e a válaszcsapás után? Az ENSZ máris figyelmeztetett, hogy a nemzetközi jog tiltja a polgári lakosságot veszélyeztető ostromot. Igaz, ennek egyelőre csekély a politikai súlya, túl erős az izraeli bosszúvágy – magyarázta.
Tálas Péter úgy vélte, könnyen lehet, hogy a Hamász a sikerével saját sírját ásta meg.
– Kérdés, hogy ők maguk számítottak-e ekkora győzelemre, és az ezzel járó következményekre? Elképzelhető, hogy nem, és még őket is meglepték a történtek – összegzett.
Támadás Izrael ellen 
