Tudom, hogy sok a kérdés, és óriási a csalódottság. […] De most a háborúnak van az ideje. Nem hadműveletnek, hanem háborúnak! – figyelmeztetett az izraeli vezérkari főnök. Szavainak üzenete, hogy felelősöket keresni még korai – mégis sokakban fogalmazódott meg a kérdés: hogyan volt ez lehetséges? Hogyan lephették meg ennyire a világ egyik legjobbjának hitt titkosszolgálatát és hadseregét?
A Vaskupola
Szombat hajnalban rakétaesőre ébredtek az izraeliek, a Gázai övezetből több száz rakétát indítottak a környező települések ellen. Már az első jelentések is sikeres találatokról és halálos áldozatokról szóltak, ezért úgy tűnhetett, a Vaskupola védelmi hálóján lyukat találtak. Leszerepelt volna a korábban sokszor bizonyított izraeli rakétaelhárító rendszer?
A palesztinok már 2021-ben, az úgynevezett „rakétaháborúban” próbálkoztak azzal, hogy túlterhelik a Vaskupolát. Két évvel ezelőtt néhány nap leforgása alatt közel ötezerszer nyitottak tüzet, a terrorszervezetek azzal számoltak:
ha megfelelő mennyiségben és gyorsasággal lőnek, akkor előbb-utóbb rést találnak a pajzson.
Ebben a versenyfutásban kulcsfontosságú tényező az idő, hiszen az izraelieknek olykor 15–90 másodpercük van óvóhelyre húzódniuk. Már akkor bebizonyosodott, hogy tökéletes védelem nem létezik, de a hivatalos jelentések szerint a Vaskupola 90 százalék fölötti hatékonysággal dolgozott.
Csodafegyver nincs
Izraelt összesen tíz ilyen rendszer védi, mely három részből áll: egy radarállomásból – egyébként Magyarország is a Vaskupola radarrendszerét vásárolta meg –, egy irányítóközpontból és egy tüzelőállásból. A stratégiai pontokon felállított légvédelmi rendszerek nagyjából 4–70 kilométeres körzetben minden rövid hatótávú célpontot, például rakétákat, tüzérségi lövedéket, drónokat képesek hatástalanítani, az időjárási körülményektől és napszaktól függetlenül. A radar a kilövést követően néhány másodperc alatt nem csupán észleli a közeledő fenyegetést, de röppályájából azt is képes kiszámolni, hogy várhatóan hova fog becsapódni – ha pedig nem lakott területet veszélyeztet, nem avatkozik közbe. Ez a képessége több okból is lényeges. Egyrészt mert a lövedékek hatástalanítására úgynevezett Tamir rakétákat lőnek ki, melyek egyébként a célpont mellett robbannak fel. Egy ilyen rakéta viszont akár hatvanezer dollárba, tehát 18 millió forintba (egyes becslések még magasabb árat emlegetnek) is belekerül, tömeges használatuk tehát meglehetősen drága. Másrészt azért, mert egy tüzelőállás húsz rakétával van felszerelve, így a rendszer könnyen túlterhelhető lenne.
A Hamász taktikája most is ez volt: nagyon rövid idő alatt több ezer rakétát zúdítottak Izraelre, ráadásul ezúttal meglehetősen koncentráltan, főként a Gázai övezettel szomszédos területekre. Saját közléseik szerint több mint ötezer rakétát lőttek ki, az izraeliek szerint is biztosan kétezer fölötti a szám. Akárhogyan is: óriási mennyiséggel kellett megbirkóznia a védelmi rendszernek. Az érdekes azonban nem is annyira az, hogy a Vaskupola hogyan szerepelt – ezúttal még nem adták ki a hatékonyságára vonatkozó adatokat –, hanem hogy a Hamásznak ilyen készletei voltak. A 2021-es villámháború után úgy tűnhetett, a terrorszervezet „ellőtte a puskaport”, évekbe telhet, mire újra talpra állnak. Ennek ellenére, még ha a támadás meglepetésszerű is volt, erre az izraeliek fel lehettek készülve.
Viszont a trükköt éppen az jelentette, hogy a már jól ismert rakétaeső ezúttal inkább figyelemelterelés volt.
Szárazföldi offenzíva
Miközben ugyanis az égből támadtak, a palesztinok példátlan offenzívát indítottak a szárazföldön is. Emlékezetes, hogy már 2014-ben is azután robbant ki háború, hogy a Hamász föld alatti alagútrendszer kiépítésével próbált átszivárogni Izraelbe. Ezúttal ennél sokkal prózaibb módszert alkalmaztak:
több ponton egyszerűen felrobbantották a falakat, átvágták a kerítéseket vagy siklórepülőkkel átrepültek felettük.
Úgy tűnik, ilyen frontális támadásra egyáltalán nem számítottak az izraeliek. A Gázai övezetet szó szerint a föld alá is benyúló betonfalak és kerítésrendszer veszi körül. Ezeket őrtornyok erősítik meg, teljesen be vannak kamerázva, drónokkal is megfigyelik, és folyamatosak a járőrözések. Elméletileg tehát azonnal értesülniük kellett volna róla, hogy nagyszabású akció készülődik a határterületen. Ehelyett csak akkor vették észre a közelgő veszedelmet, mikor már késő volt. Miért nem működött a több milliárd sékeles, kifejezetten erre a célra kifejlesztett védelmi rendszer?
Minden jel arra utal, hogy egyszerűen a meglepetés ereje miatt – beszivárgási kísérletekre, esetleg tömegtüntetésekre fel voltak készülve, de ilyen nyílt ostromra nem.
Leszerepelt a titkosszolgálat
Ez pedig elvezet a következő problémához, a titkosszolgálatok leszerepléséhez. Az izraeli hírszerzés már sokszor bizonyította hatékonyságát. Ügynökei ott vannak a palesztinok között, de Szíriában, Libanonban, sőt Iránban is. Emellett a legmodernebb technológiát alkalmazzák, legyen szó a láthatatlan műholdas vagy drónos megfigyelésről, vagy lehallgatásról. Úgy tűnik, erről a támadásról mégsem tudtak semmit, ami óriási és érthetetlen kudarc.
Egyes jelentések már arról szólnak, hogy az offenzíva nem is volt olyan váratlan, mint amilyennek tűnik.
Egyiptomi tisztségviselők már azt állítják, előre figyelmeztettek, hogy „valami nagy készülődik”, de az izraeli titkosszolgálat nem törődött velük. Az értesülést később Benjamin Netanjahu miniszterelnök álhírnek nevezte.
Mégis úgy tűnik, hogy a Moszad és a Shin Bet elsősorban a ciszjordániai menekülttáborokból növekvő veszélyre koncentrált, külföldön próbált Hamász-tagokat levadászni, iráni atomtudósokkal végzett – de kevés figyelmet fordított a Gázai övezetre. Meg nem erősített források is arról számoltak be, hogy az izraeli erők jelentős részét átvezényelték Ciszjordániába a telepesek védelmére, ezért kevésbé volt őrzött a térség.
Megdöbbentünk, hogy az izraeli katonák nem vártak ránk
– idézett a Reuters egy terrorista vallomását, amely a birtokába jutott. Állítása szerint öt órába telt, mire egyáltalán tűzharcba keveredtek, ererdményeik minden várakozást felülmúltak.
A Hamász azt állítja, az egész akció egy évek óta tartó mesterterv része volt, melynek során elhitették Izraellel, hogy nem érdekeltek a harcban és legyengültek.
Abban egyetért minden szakértő, hogy óriási hiba és mulasztás történt. A vizsgálatok és a felelősségre vonás azonban még hosszú ideig, akár évekig is eltarthat. – Először harcolunk, majd aztán vizsgálódunk! – szögezte le a katonaság szóvivője.
Borítókép: Palesztin férfiak egy izraeli katonai járművön a Gázai övezet északi részén 2023. október 7-én (Fotó: MTI/EPA/Haitham Imad)
