Megrázó dolgokról mesélnek a túszok szülei

Egyre jobban aggódnak a túszul ejtett személyek családtagjai. Félnek, ha telik az idő, akkor egyre kisebb az esély arra, hogy élve kiszabaduljanak a Hamász-terroristák fogságából. A Haaretz című izraeli lap összeállításában megismerhetünk néhány szívszorító történetet a fogságba esett emberekről.

Washington, 2023. október 16. Izraeli zászló az izraeli nagykövetség kapuján Washingtonban 2023. október 16-án. A Gázai övezetet uraló Hamász palesztin iszlamista szervezet fegyveresei október 7-én többfrontos támadást indítottak Izrael ellen, több mint 1300 embert meggyilkoltak, további mintegy háromezret megsebesítettek, és legkevesebb 150 embert túszként tartanak fogva. A Hamász elleni izraeli válaszcsapások halálos áldozatainak száma már meghaladta a 2670-et, a sebesülteké pedig a 9600-at. MTI/EPA/Branden Camp Fotó: Branden Camp

Hadas Kalderon a sajtótájékoztató előtti napon tudta meg, hogy két hete az anyját és az unokahúgát megölték a Hamász terroristái.

Két nappal ezelőtt anyám nélkül ünnepeltük a 80. születésnapját. Csodálatos nő volt. Nem tudjuk, hol és mikor gyilkolták meg őt és az unokahúgomat. Nincs időm gyászolni, mert most azon kell dolgoznom, hogy megmentsem a gyermekeim életét

– mondta  a tel-avivi Carlton Hotelben összegyűlt újságírók előtt.

Házról házra jártak, gyilkoltak, mészároltak, majd felégették a házakat. És most nincs otthonunk, ahová visszamennénk. De nem érdekel. Nem érdekel a házam, a cuccaim, a kertem, a ruháim. Csak egy dolog érdekel. Ki kell szabadítanunk a gyerekeket.

Yifat Zailer, a két legfiatalabb túsz, a négyéves Ariel Bibas és a kilenc hónapos Kfir Bibas nagynénje október 7-én, szombaton kora reggel megtudta, hogy unokaöccsei a Hamász túszai lettek. „Reggel tízkor kaptam egy videót, amin az unokatestvérem tartja a két vörös hajú babáját, terroristákkal körülvéve. Ez az egyetlen életjelünk róluk”– mondta.  A nő szintén csatlakozott a nemzetközi közösséghez intézett felhíváshoz, hogy azonnali szabadon bocsátásukat szorgalmazzák.

Alig pár napon belül Kfir tíz hónapos lesz. És nem akarok itt ülni két hónap múlva az első születésnapját ünneplő sajtótájékoztatón. Ezek ártatlan gyerekek

– tette hozzá.

Éppen akkor mondták nekik, hogy terroristák vannak a kibucban, és hallották őket a szomszéd házban. Harminc perccel később azt írták nekünk, hogy hallják a terroristákat. Nem tudjuk, hogy túléljük-e, szeretünk titeket

– számolt be az üzenetváltásról egy elrabolt ikerpár szintén elrabolt nagybátyja.

Később jött egy újabb üzenet, miszerint „felgyújtják a házat, bejön a füst az ajtó alatt, és nem tudják, sikerül-e. És végül egy üzenet, amely csak annyit mondott: „Segítség, haldoklunk.” Hamarosan megtudta, hogy valójában nem haltak meg, hanem túszul ejtették őket. Olyan videókon vették észre őket, amelyek az elrabolt hat családtag közül néhányat mutattak be.

Csatlakozom a többi családhoz, és felszólítom a világot, hogy tegyen félre minden olyan elképzelést, miszerint a Hamász tagjai szabadságharcosok. Ez nem szabadságharc. Ezek terroristák, akik gyerekeket, anyákat, fegyvertelen embereket ragadnak el, és isten tudja, mit tesznek velük. Azonnal ki kell hoznunk onnan őket.

Lapunk korábban beszámolt egy másik apáról is, aki az El Debate spanyol lapnak adott interjúban azt mondta, ha egy aprócska remény is van, akkor hisz benne, hogy élve előkerülnek a túszok. Mint mondta, attól tart, hogy ha az izraeli erők megindítják a szárazföldi offenzívát és behatolnak a palesztin övezetbe, akkor elszáll az esélye annak, hogy élve visszaszerezzék a fiát és a többi túszt.

Október 7-én, szombaton reggel fél hétkor riadtan hívott fel minket, és arabul kezdett el mesélni a robbanásokról, a lövöldözésről és a sikolyokról. Elmondta, hogy terroristák vannak a bázison, és azt írta nekünk egy üzenetben: „Már az ajtóban vannak, nem tudok tovább beszélni, itt a vége, végeztem, nagyon szeretlek.” Így ért véget a beszélgetés. A telefont kikapcsolták. Abban a pillanatban kővé dermedtünk a rémülettől, nem tudtuk, mi történik, azt hittük, nincs többé a fiunk

– mesélte összetört szívvel Alex Sherman. Hozzátette, hogy amikor élve látta a fiát, csak arra tudott gondolni, hogy láthatóan kínozzák őket, de legalább életben van. 

Ez egy tragédia, de egy kicsit jobb helyzetben vagyok, mint más szülők, akik azt sem tudják, hogy a gyerekeik életben vannak-e. Ezért úgy ragaszkodom ahhoz a videóhoz, mintha bizonyíték lenne arra, hogy élve vitték el, és hogy élve is adják vissza nekem

– mondta az édesapa.

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Branden Camp)