Az MCC Brussels szervezett előadást a migrációról és a határok jelentőségéről. Egy asztalhoz ült Patricia Chagnon európai parlamenti képviselő, a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) képviselője, Frank Füredi professzor, az MCC Brussels ügyvezető igazgatója és dr. Calum T. M. Nicholson, a Klímapolitikai Intézet kutatási vezetője.
Chagnon nyitógondolataiban az Európai Uniót egy birodalmi jellegű intézményhez hasonlította, amelynek van himnusza, európai polgárai, követségei és legfőképpen erős intézményei. A francia képviselőnő azt a problémát azonosította az EU kompetencianyerészkedésével kapcsolatban, hogy a nyugati államokban, mint például a saját hazájában a választók úgy érzik, hogy nincs befolyásuk a politika alakulására a választott vezetőkön kívül, mert amikor népszerűtlen döntést hoz a kormány, csak felteszi a kezét, hogy erről uniós szinten döntöttek, nem tudnak mit csinálni. Ez a jelenség elidegenedéshez vezet, amelynek során a társadalom elveszti a közösségi értékeit.
Nicholson főként amellett érvelt, hogy mára már nagyon mély árkok húzódnak a társadalomban – többek között a közösségi oldalak algoritmusai miatt –, és a jobb- és baloldal teljesen más valóságban él.
A migráció a baloldalnak gyógyír, a jobboldalnak pedig betegség. A baloldal kvantitatív, közgazdasági szemmel tekint a kérdésre, a jobboldal pedig kvalitatív problémának tekinti
– fogalmazott a Klímapolitikai Intézet kutatási vezetője.
Füredi erre a szembenállásra csatlakozva mondta el, hogy téved a baloldal, ha azt gondolja, hogy a migráció közgazdasági szempontból hasznos lehet. Szerinte éppen
a migránsok által megtestesített olcsó munkaerő az, ami elkényelmesíti Európát, és megszünteti a késztetést az innovációra és az iparfejlesztésre.
A baloldali narratíva kritikáján túl megerősítette azt is, hogy a határok igenis morális kérdések már a görögök óta, mert az a fal, amit maguk köré építettek, meg is határozta őket mint közösséget. A határ Füredi szerint nemcsak az országhatárokat jelenti, hanem jelképesen a határokat szülő és gyermek között, férfi és nő között vagy akár jó és rossz között. Ekkor egyetértés alakult ki a beszélgető között abban, hogy
ha egy bevándorló olyan társadalomba kerül, ahol a társadalom természetes tagjainak sem jelent semmit franciának, németnek vagy angolnak lenni, akkor nem lesz más választása a hovatartozás vágya miatt, mint elfogadni a szélsőséges és fanatikus, de még mindig kézzelfogható alternatívát.
Patricia Chagnon mint EP-képviselő összekötötte a problémát Brüsszel jelenlegi magatartásával, és elítélte, hogy bárkit, aki megpróbál a migráció negatív hatásairól beszélni, rögtön rasszistának bélyegeznek. Ez megöli a párbeszédet, és
olyan toposzokat sem lehet kibontani, mint hogy nem minden bevándorló menedékkérő, hanem jelentős részük gazdasági bevándorló.
Külön kitértek Kelet-Közép-Európa sajátos emlékezetére, ahol a történelemtudat arra következtet, hogy akárhányszor megnyitották a határaikat, megszállták őket. Ezért és mert maguk a nyugati államok sem egységesen közelítik meg a migráció kérdését,
hibás az a törekvés az unió részéről, hogy egységes migrációs politikát kényszerítsen a tagállamokra a migrációs paktumon keresztül. Ezt a kérdést csak nemzeti hatáskörben lehet rendezni, mert egy nemzet értékei kapcsán nem lehet kompromisszumokat kötni.
A beszélgetés zárásában az volt általános vélemény az előadók között, hogy a migráció nem minden formája rossz, de ha ez értékvesztett társadalmakban történik, amelyek nem képesek egy értékközösségi rendszert felmutatni az eleinte beilleszkedni vágyóknak, könnyen a szélsőségek felé lökhetik a bevándorlóközösséget. Hogy ezt a folyamatot egy birodalmi gondolkodású Európai Unió egészíti ki, amely egység helyett egyesíteni próbál, nagyon sok problémát okoz.
Borítókép: Határvadászok járőröznek a magyar–szerb határon, Röszke közelében 2022. szeptember 28-án (Fotó: MTI/Rosta Tibor)
