Hosszabb, mint a moszkvai metró
Maga az alagúthálózat a Hamász közlése szerint több mint ötszáz kilométer hosszú – összehasonlításképp a moszkvai metróhálózat 460,5 kilométer –, az 1980-as években kezdték kiépíteni, azonban ekkor még nagyon kezdetleges, szinte kizárólag csempészetre használt útvonalakról volt szó. Mivel Izrael 2007 óta szárazföldi, légi és tengeri blokád alatt tartja a területet, a gázaiak számára az alagútrendszer jelenti az egyetlen kiutat az övezetből. A nyolcvanas évek óta sokat változott a „gázai metró”.
A járatok egy részét betonnal erősítették meg, valamint áram- és kommunikációs vonalakkal is ellátták.
Egyes jelentések szerint az övezetbe érkező humanitárius segélyek java része az alagútrendszer kiépítésére ment el, a munkálatokban pedig nagy számban vehettek részt gyermekek is – közülük százhatvanan életüket adták a „metró” megépítéséért.
Ismerős gyakorlat
A földalatti hadviselést természetesen nem a Hamász és a palesztinok találták fel. A Római Birodalomban az ostromok során támaszkodtak az akkor igen kifinomultnak számító mérnöki technikával kiépített alagutakra, védekezéskor pedig ellenjáratokat ástak, hogy semlegesítsék a támadók által használt útvonalakat. A légierő megjelenésével elengedhetetlenekké váltak a bebiztosított alagútrendszerek, hiszen a katonák mellett a civil lakosság is ide tudott bemenekülni bombázás esetén. A Szovjetunióban a nagyvárosok alatt rendre építettek ki a gázaihoz hasonló hálózatokat, melyet a 2022. február 24-én kirobbant ukrajnai háború során is előszeretettel alkalmaznak a védők, ahogy azt láthattuk például Mariupol esetében. Ukrán beszámolók szerint pedig újfent az orosz támadó erők is alagutak ásásába kezdtek, kijátszva ezzel a drónok folyamatosan figyelő tekintetét, meglepetést okozva az ellenségnek. A felsorolásból kihagyhatatlan a vietnami háború alatt a vietkongok által kiépített Cu Chi-alagútrendszer, amely napjainkban a délkelet-ázsiai ország egyik közkedvelt turistalátványossága.
A legnagyobb kihívás
Szakértők szerint az alagútrendszer fogja az egyik legnagyobb kihívást jelenteni a benyomuló izraeli egységeknek.
Képzeljük csak el, ahogyan haladnak előre a katonák, és egyszer csak a hátuk mögött felbukkan néhány ellenséges harcos, holott korábban nem volt ott senki. Ez egy remálom a támadók számára
– magyarázta az ABC Newsnak nyilatkozva Bradley Bowman, a Center on Military and Political Power at the Foundation for Defense of Democracies amerikai intézet vezető igazgatója. Ezzel természetesen az izraeli hadsereg is tisztában van. Éppen ezért olyan eszközökbe – talajradarokba, hangérzékelőkbe, drónokba és más hasonló technológiákba – fektettek, melyek segíthetnek leküzdeni a „gázai metró” jelentette kihívásokat. Emellett külön osztagokat hoztak létre, amelyek kifejezetten a földalatti hadviselésre szakosodtak. Ilyen például a Jahalom, amely a világ egyik legnagyobb erre specializálódott egysége.
A katonák a virtuális valóságot is segítségül hívják a felkészülésben: a modern technológiának köszönhetően már nem kell lemászniuk a föld alá, hogy elsajátítsák, „megtapasztalják”, milyen ott mozogni, harcolni.
A különböző, szinte már a valóságnál is valósághűbb szimulációk segítségével az osztag katonái megismerkedhetnek az ellenséges környezettel anélkül, hogy a terepre kellene menniük. Az izraeli hadsereg emellett légi és tüzérségi csapásokkal próbálja meg megsemmisíteni vagy legalábbis kárt tenni az alagútrendszerben, ugyanakkor ez a civilek által sűrűn lakott térségben nem egyszerű.
Borítókép: Palesztin harcos a gázai alagútrendszerben (Fotó: AFP/NurPhoto/Abed Rahim Khatib)
Támadás Izrael ellen
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!