David Arahamija, az ukrán kormánypárt, a Nép Szolgája parlamenti frakcióvezetője adott interjút az egyik televíziónak, ami alapján a Mandiner összeszedte, hogy miért rendkívül súlyosak Arahamija állításai az ukrán háborús retorikára nézve, ugyanis a frakcióvezetőnek az ukrán és ukránpárti kommunikáció szinte összes kliséjét sikerült porrá zúznia.
Az oroszok 2021-es szerződéstervezete nagy felhördülést váltott ki, amivel az USA-tól és a NATO-tól kívánt biztonsági garanciákat szerezni. Ezen tervezetek a NATO irányában azt is tartalmazták, hogy az 1997 előtt csatlakozott NATO-tagállamok ne állomásoztathassanak fegyverzetet az 1997 után csatlakozott tagállamokban, azaz ne lehessenek amerikai fegyverek Németországtól keletre. Sokan ebbe az orosz javaslatba kapaszkodva próbálták megindokolni, hogy miért nem lett volna jobb ötlet a háború helyett inkább tárgyalással rendezni a helyzetet 2021 végén, 2022 elején – ez a nézet a Baltikumban és Lengyelországban uralkodó volt, de Magyarországon is voltak képviselői.
Az a technikájuk, hogy egy csomó erős követelést tesznek az asztalra, aztán jó néhányból visszatáncolnak
– mondta a Mandinernek Jeffrey Sachs sztárközgazdász, aki folyamatosan az oroszpártiság vádjával szembesül.
Nagy valószínűséggel alkualap volt. Én nem mentem volna bele, de tárgyaltam volna róla.
– Sok mindent letettek ugyan az asztalra, de a javaslattervezetben a nagy ügy a NATO-bővítés volt. A többi kérdésben csak meg akarták nézni, meddig mehetnek el. Közelről néztem az oroszok tárgyalásait, főleg harminc éve, amikor az orosz kormány tanácsadója voltam − tette hozzá.
Arról, hogy Arahamija mit mondott el, mit kértek az oroszok, lapunk is írt.