Lengyelországi támadás a szólásszabadság ellen

Lengyelországban felháborodást keltett – főként konzervatív körökben – az igazságügyi minisztérium tervezete a büntető törvénykönyv szigorítására, amely közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt, március 27-én jelent meg a Kormányzati Törvényhozási Központ internetes oldalán. Ez többek között három évig terjedő szabadságvesztést irányoz elő szexuális orientáció vagy nemi identitás elleni gyűlöletkeltésért vagy ilyen személyek, csoportok becsmérléséért.

Fotó: Leszek Szymanski

A rendszerváltás óta egyetlen lengyel kormány se merészkedett ilyen messzire a szólásszabadság korlátozásában, a szélsőséges baloldali nézeteket bíráló vélemények elhallgattatásában, mint a jelenlegi Tusk-kabinet – írta a Do Rzeczy című konzervatív hetilap. Pawel Lisicki főszerkesztő az önkormányzati választások árnyékában közzétett dokumentumot a jogállamiság és demokrácia elleni merényletnek nevezte. 

Kártékonyabb, mint a közmédia sebtében végrehajtott átvétele, két jobboldali parlamenti képviselő, Mariusz Kaminski és Maciej Wasik törvénytelen bebörtönzése és a súlyos betegen kórházban fekvő előző igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro otthonában, a házigazda vagy valamelyik családtag távollétében végrehajtott házkutatás

– írta. 

Az Adam Bodnár által irányított igazságügyi minisztérium a büntető törvénykönyv négy cikkelyében tervez változtatást. Az első az 53. cikkely, amely a gyűlöletbeszédet szabadságvesztéssel szankcionáló, leginkább védett személyiségi jogokra, a nemzeti, etnikai, faji, politikai, vallási hovatartozásra, illetve vallástalanságra vonatkoznak. Ezt kibővítenék, belefoglalva a fogyatékkal élőkkel szembeni, valamint az életkor, nem, szexuális orientáció és nemi identitás szerinti megkülönböztetést is. 

Változtatást terveznek a 119. cikkelyben is, amely a jelenleg érvényes 53. cikkelyben említett közösségek elleni erőszakról vagy fenyegetésről szól. Ezt a cikkelyt is kiegészítették az újabb csoportokkal. Az ellenük elkövetett bűncselekmények három hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatók. Mint látható, itt lényegesen többről van szó, mint fizikai támadásról. Nyitott kérdés, hogy hogyan lehet védekezni például a hamis vád ellen, ha egy szexuális kisebbség képviselője valakit homofóbnak nevez, ami már alapot adhat egy ügyészségi vizsgálat elindításához. 

A 256. és 257. cikkelyben tervezett változtatások még problematikusabbak. 

Ezekben gyűlöletre uszítás és becsmérlés szerepel, melyekért három évig terjedő szabadságvesztés jár. Csakhogy ezek a fogalmak túlságosan tágan és homályosan vannak meghatározva. Büntetés jár már a perverziók erkölcsi elítéléséért, a gender és az LMBTQ puszta bírálatáért is. 

A baloldali szélsőségesek felfogásában a gyűlöletre uszítás a negatív érzelmek erősítésére is vonatkozik. Lisickit mindez az egykori bolsevikok felfogására emlékezteti: ők rablásnak tartották a tulajdont, és az igazságosságot szerintük a rablott vagyon elrablásával lehet helyreállítani. 

Mai szellemi utódaik a nemi identitást is egyfajta rablásnak tekintik (amit valakire akaratán kívül ráerőltetnek), az igazságosság ez esetben a »kényszerű« önazonosság lerombolásával állítható helyre. Aki szerint csak biológiai nem létezik, az negatív érzelmeket erősít azokkal szemben, akik szerint a nemek száma temérdek – vallják. Akik azt mondják, hogy nem lehet a nemet megváltoztatni, mert az a génekbe van írva, azoktól el kell venni a gyerekeiket, mert nem engedik, hogy nemváltoztató műtétnek vessék alá őket.

A különlegesen védett csoportok között azonban nemcsak a szexuális kisebbségek vannak, hanem fogyatékkal élők is. Ha a változtatások életbe lépnek, és a jövőben valaki azt mondja, X autista vagy Y siket, már ezért a puszta kijelentésért bíróságra citálható. Ugyancsak büntethető lenne az, aki azt mondja, hogy az idősek érzékszervei eltompultak, nem lenne szabad autót vezetniük vagy el kellene távolítani őket a politikából. 

Amikor a javasolt módosítások bírálói aggodalmaikat hangoztatják, azt a választ kapják, hogy hiszen a bíróság hoz ítéletet, nem az ügyészség, de ez egyáltalán nem nyugtatja meg őket. A bíráknak is vannak nézeteik. Ha Lengyelországban még nem is, világszerte nem egy példa van arra, hogy csupán a Szentírás idézéséért büntetőeljárást indítanak. Nagy visszhangja volt például Päivi Räsänen korábbi finn belügyminiszter és parlamenti képviselő, az evangélikus egyház aktív tagja ellen indított eljárásnak. Ő a Twitteren (a mai X elődjén) Pál apostol Rómaiakhoz írt leveléből vett idézeteket osztott meg, amelyek a vád szerint kisebbségek elleni gyűlöletkeltésre voltak alkalmasak. Kifogásolta egyháza támogatását egy LMBTQ-rendezvénynek, de bejegyzését nem a meleg közösség elleni támadásnak szánta, hanem egyházközsége bírálatának. A bíróság elmarasztalta, de a fellebbviteli bírói testület kétszer is felmentette. Az eljárás azonban még nem ért véget. 

Matthieu Raffray francia katolikus pap egy nagyböjti elmélkedésében, melyet az Instagramon tett közzé, bűnösnek minősítette a homoszexuális cselekedeteket, de hangsúlyozta, hogy ugyanúgy úrrá lehet lenni rajtuk, mint más bűnökön, a torkosságon, az indulatosságon, egyebeken. A bejegyzés semmilyen sértést, rágalmazást nem tartalmazott a meleg közösség ellen, ennek ellenére büntetőeljárás indult ellene Aurore Bergé, a nemek egyenlőségének és a diszkrimináció elleni harc miniszterének feljelentése alapján, húsz perccel a beszéd közzététele után. 

Hasonló üldöztetés érte honfitársát, Jean-Pierre Maugendre katolikus aktivistát. Végül mindkettejük ügye felmentéssel zárult.

Lengyelországban a közösségi hálózatokon naponta jelennek meg hasonló vélemények, amelyek a törvénymódosítások alapján büntethetővé válhatnak. Ilyen esetekben – véli a Do Rzeczynek nyilatkozó Bartosz Lewandowski ügyvéd – az ügyészség lefoglalhatja a gyanúsított számítógépét bizonyítékok keresése céljából. Ez hónapokig tarthat. Vagyis maga a gyanúsítás elegendő, hogy a kora reggeli órákban rendőrök kopogjanak az ajtón, és átvizsgálják a tulajdonos számítógépét, telefonját, elektronikai eszközeit. Ez nem csupán a magánszféra megsértése, hanem bizonyos foglalkozások, például újságírók vagy jogászok esetében a szakmai titkok elleni merénylet is. Az illető gyanúsítottá válik, és ez évekig tarthat. Még ha a végén a bíróság fel is menti, ennek a gyanúsított vagy később vádlott státusnak a következményeit el kell viselnie. Vajon hányan merik majd szabadon kifejteni véleményüket akár visszafogott formában, ha például ilyen ügyekben elmarasztaló ítéletek születnek? 

George Orwell az 1984 című híres regényében azt írta, hogy minden tekintélyelvű vagy totalitárius rendszernek az öncenzúra a leghasznosabb. Nem kell megfigyelni, intézményeket fenntartani. Jó, ha az állampolgárok egymást cenzúrázzák a feljelentéseikkel, de még jobb az öncenzúra. A demokráciákban ezt „befagyasztó (standstill) hatásnak” nevezik.

Lengyelországban szerencsére van még egy fék, éspedig Andrzej Duda államfő kezében, aki megakadályozhatja a módosítások életbe lépését. De mi lesz azután, hogy 2025-ben véget ér az elnöki mandátuma?

Borítókép: Donald Tusk lengyel miniszterelnök (Fotó: MTI/EPA-PAP/Leszek Szymanski)