– Új, 6 milliárd eurós keretű reform- és növekedéstámogató eszközről született politikai megállapodás a Nyugat-Balkánnak. Mi győzhette meg a döntésben résztvevőket a jelentős anyagi keretű eszköz elfogadásában?
– Erről az Európai Tanács döntött – tehát a kormány- és államfők – még február elsején. A döntést megelőzően a bizottság részéről mi javasoltuk, hogy hatmilliárd euróval kell ezt az eszközt felállítani. Ennek a döntésnek látjuk most a jogalkotási munkáját befejeződni.
Az eszköznek az a lényege, hogy fel tudjuk gyorsítani a Nyugat-Balkán csatlakozását.
Ebben nemcsak az intézményi, technikai folyamatokról van szó, hanem a lényeg az, miként tudjuk minél gyorsabban gazdaságilag, szociálisan felzárkóztatni ezeket az országokat, hogy minél előbb csatlakozni tudjanak.
Az eszköz azt a célt szolgálja, hogy a forrásigényes reformokat, amiket elvárunk a régiótól el tudják végezni.
Az ilyen lépéseken keresztül már most fognak tudni részesedni a belső piac előnyeiből mindazokon a területeken, ahol átveszik az uniós szabályozást. Tehát tulajdonképpen előrehozzuk a tagság előnyeit már a csatlakozás előtt.
– Egyesek attól félnek, hogy az EU ezekkel – az egyébként üdvözölendő – lépésekkel helyettesíti a valódi bővítést. Ön jogosnak látja ezeket az aggodalmakat?
– Ezt pont fordítva látom. Józan paraszti ésszel nézve elég egyértelmű a helyzet. Az Európai Unió 14 milliárd eurót fordít most a Nyugat-Balkánra, ehhez most hozzáteszünk még hatot. Összesen megmozgatunk harmincmilliárd eurót is a Gazdaságélénkítési és beruházási terven keresztül, amit szintén a mandátumom alatt hoztuk létre.
Ez mind azt jelenti, hogy az Európai Unió egyre több forrást fordít a Nyugat-Balkán felzárkóztatására.
2027 végére az Európai Uniónak lesz egy olyan szomszédos régiója – a Nyugat-Balkán – ami folyamatosan zárkózik fel és kapcsolódik be a belső piacba, miközben egyre több területen vesz részt az EU mindennapi életében. Ez egy folyamat, amiben választ kell majd adni arra a kérdésre, hogy folytassuk-e ezt a programot vagy ne? És amikor ezt a kérdést meg fogják válaszolni, akkor arra is választ kell találni, hogy amennyiben folytatjuk ezt a programot, akkor nem lenne-e szerencsésebb, ha tetszik egyértelműbb az, hogyha mindez nemcsak a jogokkal, hanem azokkal a kötelezettségekkel is járna, ami a tagsághoz kötődik.
Szerintem tehát pont fordított a képlet. Ezekkel az eszközökkel azt próbáljuk megmutatni a tagállamok és az európai polgárok számára, hogy a bővítés már az Unió feltétlen érdeke lesz 2027-től.
– Ha már létezik egy Gazdaságélénkítési és beruházási terv, amire harmincmilliárd eurót különítettek el, miben tud mást nyújtani az új terv ahhoz képest?