Lengyelországban április elsejétől az oktatási minisztérium rendeletileg megszüntette az általános iskolákban a kötelező házi feladatot, a vallás, illetve etika tantárgyak esetében pedig az osztályozást is. Sok tanár és szülő ezt nagy hibának tartja: szerintük a társadalom az intézkedés nyomán „első- és másodosztályú állampolgárokra” fog osztódni, attól függően, hogy a szülők milyen külön képzést tudnak gyermekeik számára biztosítani.
Az általános iskolák 1–3. osztályában a tanárok már csak a finom motorikát tökéletesítő, a kéz mozgáskészségét fejlesztő rajzos feladatokat adhatnak otthoni feldolgozásra, azzal a megkötéssel, hogy nem szabad értékelni azokat, míg a 4–8. osztályosok számára teljesen megszűnik a kötelező házi feladat. Fakultatív jelleggel azonban továbbra is adható ilyen feladat.
„Az intézkedésnek köszönhetően a tanulóknak több idejük marad a megszerzett tudás rögzítésére, az iskolai dolgozatokra való felkészülésre, olvasásra, valamint – ami nagyon fontos – pihenésre és a kedvteléseikre” – indokolta a rendeletet sajtóértekezletén Barbara Nowacka oktatási miniszter.
Bár a miniszter asszony azt állítja, hogy a rendelettel a tanárok és szülők elvárásainak tesznek eleget, utóbbiak egyáltalán „nem repesnek az örömtől” – írja a Sieci című konzervatív hetilap. Amikor beharangozták a készülő intézkedést, a Glos Nauczycielski pedagógiai szakportál felmérést végzett, amelynek eredménye szerint a megkérdezettek 40 százaléka úgy vélekedett, hogy „egy ilyen fontos változásról előzőleg konzultálni kellett volna a tanártársadalommal”, 30 százalék pedig „rossznak és túl korainak” tartja a rendelkezést. Csupán a válaszadók 18 százalékának volt pozitív véleménye róla.
A tanárok szerint a rendelet elveszi azt a jogukat, hogy maguk válasszák meg didaktikai módszereiket, kétségbe vonja kompetenciájukat, és korlátozza didaktikai céljaik megvalósítását. Efféle beavatkozás helyett módszertanilag helyesebb lett volna ajánlások, irányelvek, útmutatók kiadása arról, hogy hogyan lehetne jobban felhasználni az oktatásban a tanulók otthoni munkáját – mondta a dziennik.pl portálnak Magdalena Kaszulanis, a Lengyel Pedagógusszövetség (ZNP) szóvivője.
Nem megszüntetni, hanem korlátozni kellene a házi feladatot. Ha a tanár házi feladatot ad, lehetővé kell tenni, hogy értékelje is azt
– jelentette ki.
Slawomir Broniarz, a ZNP elnöke az RMF24 rádióban nyilatkozva arra figyelmeztetett, hogy az új előírások csak tovább mélyítik és tartóssá teszik a könnyen tanuló, illetve a problémákkal küszködő tanulók közötti különbséget. Ha valami nem kötelező, nehéz meggyőzni a fiatalt, hogy érdemes megcsinálni.
A média egy másik körülményre is rámutat, amely tovább mélyíti a szakadékot a tanulók között. Bár nyíltan nincs kimondva, de a rendelet tüzetesebb vizsgálatából arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kötelező házi feladat tilalma csak az állami oktatásra vonatkozik, a magániskolákra nem.
Ez tovább mélyítheti az állami és magániskolák oktatási színvonala közötti különbséget az utóbbiak javára. Ily módon a tehetősebb szülők gyermekei, akik drága magániskolákban tanulhatnak, nagyobb esélyekkel kezdhetik felnőtt életüket egy olyan világban, amelyben a szakmai és anyagi siker mindinkább a képzettség színvonalától függ.
Wojciech Starzynski, az Iskolások Szülei Alapítványának elnöke, az államfői hivatalban működő Nemzeti Fejlesztési Tanács tagja a Siecinek nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendelet nyomán zuhanni fog az általános iskolát befejező tanulók tudásszintje, gyengébb tudással is be lehet majd kerülni a középiskolákba.
Ez mind általánosabbá válik Európában. Az EU által szorgalmazott Európai Oktatási Térség (EEA) létrehozása egy vékony, magasan képzett elit és az alulképzett dolgozók széles tömegének létrejöttéhez vezethet
– figyelmeztet. A szülők a közösségi platformokon széles körben kommentálják az új rendeletet. „Hurrá! Több idő jut az Instára, a Facebookra és az X-re” – írja az egyik szülő. „A cél képzetlen választók tömegének kialakítása, akik minél többet fogyasztanak. A magániskolákban persze megmarad a házi feladat, és a miniszter asszony gyerekei természetesen oda fognak járni” – így egy másik szülő.
Negyven évig dolgoztam különböző korú gyerekekkel, nem tudom elképzelni, hogy egy kötelességtudó tanár elfogadná ezt az intézkedést. Átérzem, hogy mi történik a gyerekeinkkel, ifjúságunkkal! Semmilyen áron sem engedhetjük meg ezt! Csak a tanárok és szülők tömeges passzivitása veszélyes
– írja egy nyugdíjas pedagógus.
Starzynski szerint a negatív következmények csökkentésére alkalmasak lennének a jó tanárok által létrehozott és vezetett szakkörök, ahol elmélyíthetnék ismereteiket a tudni vágyó tanulók, és kiegyenlítődnének az esélybeli különbségek. Egyes tanárok azt javasolják, adjanak a tanulóknak nem kötelező házi feladatokat, melyeket azután röpdolgozat formájában kérhetnének számon, ami nem tilos. Egyedül a lengyelekre jellemző ellenszegülés és találékonyság nyújthat reményt – szögezte le az alapítványi elnök.
Lengyelországban a közelmúltban a kerettanterv radikális módosításának tervezete is kiverte a biztosítékot. A tanulók tehermentesítésével indokolva kivették a tantervből a lengyel történelem sok kulcsfontosságú eseményét és alakját, nincs szó a kereszténység kultúraformáló szerepéről, Szent II. János Pál pápa vagy Stefan Wyszynski bíboros kiemelkedő jelentőségéről.
A különleges lengyel–magyar kapcsolatok és évezredes barátság témája sem szerepelne a jövőben a lengyel tankönyvekben. Ezzel összefüggésben a Magyar Tudományos Akadémia Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottsága állásfoglalást tett közzé, amelyet kiemelkedő magyar és lengyel történészek, polonisták, hungarológusok, levéltárosok, irodalomtörténészek írtak alá, politikai hovatartozástól függetlenül. Az oktatási reform a kormány által indított kultúrharc része, amelynek élén Barbara Nowacka oktatási és Bartlomiej Sienkiewicz kulturális miniszter állnak.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
