– A nagy bejelentések elmaradtak, de parázs vitáról sem érkeztek hírek a budapesti csúcstalálkozókról. Hogyan értékeli a tárgyalásokat: elérték a kitűzött célokat?
– Az Európai Politikai Közösség (EPK) célja, hogy egy olyan fórumot biztosítson az európai országok kormány- és államfőinek, ahol elindulhat egy kötetlenebb együtt gondolkodás az Európát fenyegető biztonsági kihívásokról, illetve azok lehetséges megoldásairól. Ezeket most két nagy csoportba sorolták – a migrációhoz, illetve a gazdaságpolitikához köthetőek. A budapesti rendezvényre nagyon sok vezető megérkezett, leginkább azok maradtak távol, akiknek országában aktuálisan krízishelyzet van (Németország, illetve Spanyolország), így ezt már ömagában is eredményként lehet értékelni.
Mivel a tanácskozás zárt ajtók mögött zajlott, nem igazán tudhatjuk, hogy valóban nem voltak-e parázs viták.
Ugyanakkor a sajtótájékoztatón elhangzottak szerint több olyan témában is egyetértettek a vezetők, amelyekben korábban nehéz lett volna ezt elképzelni: így például abban, hogy
- Európában mielőbb békét kellene teremteni,
- nagyobb felelősséget kell vállalni a saját békénkért és biztonságunkért,
- Európa geopolitikai tényező szeretne lenni.
Korábban ezek a témák kevésbé voltak elfogadhatóak, nyílt viták ritkán alakulhattak ki ezekben a témákban, így megoldásokhoz sem kerültünk közelebb. Az albán miniszterelnök kijelentései szerint itt most szabadon lehetett minden kényes témáról beszélni – talán ez az egyik legnagyobb sikere a találkozónak.
– Volodimir Zelenszkij először járt Magyarországon a háború kirobbanása óta. Ön hogy látta: oldódott a két vezető közötti hangulat?
– Nem gondolom, hogy ez a tanácskozás lényegesen javíthatná a két vezető közötti kapcsolatot. Az ukrán elnök az EPK minden korábbi találkozóján részt vett, helyszíntől függetlenül, illetve számos más rendezvényen találkozott egymással a két vezető. Nem gondolom, hogy a találkozások helyszíne enyhíteni tudná a két vezető közötti feszültséget.
– Több vezető – Vucsics, Meloni, Macron – láthatóan barátilag találkozott Orbán Viktorral. Mások – például Johannis – érdekesen viselkedtek. De még a hagyományos politikai riválisok, például Ursula von der Leyen is eljöttek, és nem politikai támadásra használták fel az alkalmat. Hogyan értékeli ezeket a gesztusokat, jeleket?
– Politikai szereplők között mindig vannak kisebb-nagyobb nézeteltérések, ellenségeskedés, illetve alakulnak ki szövetségek, barátságok. Ezeknek önmagukban én nem tulajdonítanék nagyobb jelentőséget.
Az már lényegesebb kérdés, hogy az Európai Unió intézményének vezetői, így a parlament és bizottság elnök asszonyai is eljöttek a rendezvényre, akik pedig egy Magyarországgal kifejezetten ellenségesen viselkedő testületet vezetnek, és amelyeknek nem titkolt célja az volt, hogy Magyarország soros elnökségét szabotálják.
Az EPK szervezése is a soros elnökséghez köthető – jelenleg az egymást követő üléseket a soros elnökséget ellátó uniós tagállam, majd egy EU-n kívüli ország tölti be. Vagyis, az EPK ötödik ülését azért rendezhette most Magyarország, mert éppen mi töltjük be a soros elnökséget. Az uniós intézmények vezetői itt most mégsem szabotálták az elnökséget és a rendezvényt.
– Magyarország „elszigeteltsége” folyamatosan visszatérő ellenzéki támadás. Manfred Weber nemrégiben egyenesen azzal vádaskodott, hogy Orbán Viktorral már senki nem áll szóba. Csattanós választ kapott, vagy borítékolható, hogy majd ezt is megmagyarázzák, a támadások folytatódnak?
– Nem gondolom, hogy az esemény következtében a korábbi feszült kapcsolatok oldódni fognak és a politikai támadások megszűnnének.
