Korában Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere kijelentette, hogy a világ biztonsági kihívásai közül az ukrajnai konfliktus kerül a középpontba a müncheni biztonsági konferencián. Az orosz–ukrán háború után a fórum másik kiemelt témája a Közel-Kelet helyzete lesz.
(Fotó: AFP)
Az esemény moderátora J. D. Vance színpadra lépése előtt arra kérte a közönséget, hogy foglalják el helyeiket.
Akár azt is mondhatta volna, hogy csatolják be az öveiket, mert turbulencia várható
– jegyezte meg egy résztvevő a teremben, utalva arra, hogy Vance beszéde erős kijelentéseket tartogathat.
J. D. Vance köszönetet mond a német vendéglátásért, majd egy könnyed megjegyzéssel idézi fel, hogy egy évvel ezelőtt ugyanitt találkozott David Lammy brit külügyminiszterrel – azóta mindketten új pozíciót töltöttek be. A közönség meleg tapssal fogadja, amire Vance mosolyogva reagál:
Remélem, ez nem az utolsó taps, amit kapok.
J. D. Vance kijelentette, hogy hisz egy „észszerű megállapodás” lehetőségében Oroszország és Ukrajna között. Az amerikai alelnök szerint van mód arra, hogy a háború felei tárgyalásos úton jussanak megegyezésre, és ezzel véget vessenek a konfliktusnak. Szavai jelentős figyelmet keltettek a teremben, hiszen az Egyesült Államok eddigi politikája inkább a katonai támogatás fenntartására irányult.
Az alelnök éles kritikát fogalmazott meg az Európai Unió politikai vezetésével szemben, kifogásolva a „felelőtlen kijelentéseket”, amelyeket a demokráciáról és az alapvető jogok értelmezéséről tesznek.
Az amerikai alelnök szerint Európa előtt nem Oroszország vagy Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést, hanem az a belső folyamat, amely során a kontinens elfordul saját alapvető értékeitől – olyan értékektől, amelyeket az Egyesült Államokkal közösen vallottak.
Vance külön kiemelt egy volt uniós biztost – bár név szerint nem említi, egyértelmű utalást tett Thierry Bretonra –, aki a közelmúltban a televízióban „elégedetten” beszélt arról, hogy a román kormány semmissé tett egy teljes választást, és felvetette annak lehetőségét, hogy hasonló események Németországban is megtörténhetnek.
Az efféle felelőtlen kijelentések megdöbbentően hatnak az amerikai fül számára
– mondte Vance, majd hozzátette: az Egyesült Államokat évek óta arra tanították, hogy minden, amit Európában támogatnak és finanszíroznak – Ukrajna politikai támogatásától a digitális cenzúráig –, a demokrácia védelmét szolgálja.
De amikor azt látjuk, hogy európai bíróságok választásokat törölnek el, és magas rangú tisztviselők hasonló lépéseket lebegtetnek meg más országokban, fel kell tennünk a kérdést, vajon valóban a megfelelő mércéhez tartjuk-e magunkat
– hangsúlyozza. Vance végül igyekezett enyhíteni szavai élén, kijelentve:
Azt mondom, hogy magunkat kell vizsgálnunk, mert alapvetően hiszek abban, hogy egy csapatban játszunk.
Vance külön kitért egy svéd esetre is, ahol egy keresztény aktivistát elítéltek egy Korán-égetésben való részvétele miatt, amely tragikus módon barátja meggyilkolásához vezetett. Az ügy bírája megjegyezte, hogy Svédország törvényei nem biztosítanak „szabad utat” arra, hogy bárki olyan véleményt fejezzen ki, amely más vallási közösségeket sérthet.
A legsúlyosabb példának azonban az Egyesült Királyságot hozta fel, ahol a lelkiismereti szabadság visszaszorulása miatt különösen a vallásos brit állampolgárok alapvető jogai kerültek veszélybe.
Felidézte Adam Smith Connor esetét, akit azzal vádoltak meg, hogy egy abortuszklinika közelében három percig némán imádkozott az évekkel korábban elvetetett gyermeke lelki üdvéért. Annak ellenére, hogy senkit sem akadályozott vagy szólított meg, a brit hatóságok bűnösnek találták, és pénzbírsággal sújtották.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez egy egyedi eset, egy rosszul megfogalmazott törvény hibás alkalmazása
– mondta Vance, de hozzátette, hogy hasonló fejlemények Skóciában is megfigyelhetők. Tavaly októberben a skót kormány levelet küldött azoknak, akik otthonai úgynevezett „biztonságos hozzáférési zónákon” belül helyezkedtek el, figyelmeztetve őket, hogy még az otthonaikban mondott imák is törvénysértőnek minősülhetnek.
Vance elismerte, hogy a cenzúra nem csupán Európa problémája, és önkritikusan megjegyezte, hogy „a legnagyobb cenzúrázó hangok néha nem is Európából, hanem az Egyesült Államokból származnak.”
Külön bírálta a Biden-adminisztrációt, amely szerinte „megfélemlítette és fenyegette” a közösségimédia-platformokat, hogy cenzúrázzák az úgynevezett félretájékoztatást – köztük a koronavírus eredetére vonatkozó véleményeket, amelyek közül sok később igaznak bizonyult.
Végezetül azonban nemcsak bírálattal, hanem egy ajánlattal is érkezett:
Míg a Biden-kormány mindent megtett azért, hogy elhallgattassa az embereket, addig a Trump-kormányzat pontosan az ellenkezőjére készül
– jelentette ki. Az amerikai alelnök szerint Washingtonban „új seriff van a városban”, és Trump vezetésével az Egyesült Államok harcolni fog azért, hogy minden vélemény – akár egyetértenek vele, akár nem – szabadon megjelenhessen a nyilvános térben.
Lehet helyteleníteni, ha Oroszország közösségi médiás hirdetésekkel próbál befolyást szerezni – mi is így teszünk. Lehet ezt a világ előtt elítélni
– folytatta.
De ha a demokráciátokat néhány százezer dollárnyi külföldi digitális reklám képes romba dönteni, akkor az eleve nem volt túl erős.
Vance szavai érzékeny témát érintettek, hiszen az amerikai politikus kétségbe vonta az európai vezetők érvelését a választási befolyásolás veszélyeiről, miközben azt sugallta, hogy az Európai Unióban egyre inkább politikai eszközként használják fel a dezinformáció elleni küzdelmet.
Vance szerint a kommunista diktatúrák bukása azért következett be, mert nem becsülték meg a szabadság adta lehetőségeket – azt a jogot, hogy az emberek tévedhessenek, újíthassanak, építhessenek.
Kiderült, hogy az innovációt és a kreativitást nem lehet előírni, ahogy azt sem lehet rákényszeríteni az emberekre, hogy mit gondoljanak, mit érezzenek, vagy miben higgyenek
– mondta. Az amerikai alelnök szerint azonban a mai Európa egyes részein már nem egyértelmű, hogy kik is voltak a hidegháború győztesei. Élesen kritizálta az Európai Unió tartalommoderációs szabályait, amelyek szerinte túlzott mértékben avatkoznak bele a szólásszabadságba. Németországot is bírálta, amiért a rendőrség házkutatásokat tart „nőgyűlölet elleni fellépés” címszóval olyan állampolgároknál, akik online „antifeminista” megjegyzéseket tettek.
A beszédében ezután közvetlen bírálatot fogalmazott meg a müncheni biztonsági konferencia szervezőivel szemben is, amiért populista pártok képviselőit kizárták az eseményről.
„Nem kell egyetértenünk velük” – mondta –„de legalább kötelességünk részt venni velük a párbeszédben.”
Vance szerint az Európában tapasztalható politikai elzárkózás egyre inkább úgy fest, mint „régi, bebetonozott érdekek” próbálkozása arra, hogy fenntartsák a hatalmukat.
A másik oldalról nézve ez egyre inkább úgy néz ki, mint amikor régi befolyásos körök a szovjet korszakból ismerős, visszataszító szavak – mint a félretájékoztatás és dezinformáció – mögé bújnak, csupán azért, mert nem tetszik nekik, hogy valaki más véleményt mondhat, vagy – Isten őrizz – másként szavazhat, netán meg is nyerhet egy választást.
Az amerikai alelnök ezzel világossá tette, hogy a transzatlanti kapcsolatokban nemcsak az Oroszországgal és Kínával kapcsolatos kérdésekben lát problémát, hanem Európa belső politikai légkörében is, ahol szerinte a nyílt vita és a demokratikus pluralizmus egyre inkább háttérbe szorul. Az amerikai alelnök ezt követően a transzatlanti biztonság kérdésére tért át, kiemelve, hogy a Trump-adminisztráció elkötelezett amellett, hogy Európa nagyobb felelősséget vállaljon saját védelméért.
Tudom, hogy sokan erre a konferenciára azzal a céllal érkeztek, hogy megvitassák, miként növelik a védelmi kiadásaikat a következő években. És ez helyes
– mondta. Vance szerint Trump álláspontja egyértelmű:
Európának nagyobb szerepet kell vállalnia a saját biztonságának garantálásában, hogy az Egyesült Államok más, súlyos veszélyekkel fenyegetett régiókra összpontosíthasson.
Ugyanakkor Vance szerint fel kell tenni a kérdést:
Mit is védünk meg valójában?
Hangsúlyozta, hogy a biztonságpolitikai stratégiák nem érhetnek célt, ha Európa vezetői félnek saját polgáraik véleményétől.
Ha a saját választópolgáraiktól rettegnek, akkor sem Amerika, sem más nem segíthet nekik
– jelentette ki.
Ezután az illegális bevándorlás kérdésére tért át, amelyet Európa egyik legsúlyosabb kihívásának nevezett. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unióba érkező nem uniós migránsok száma 2021 és 2022 között megduplázódott, és azóta még tovább növekedett. Hangsúlyozta, hogy ez a folyamat nem spontán történt, hanem politikai döntések eredménye volt.
Külön kitért a Münchenben történt támadásra, amelyet egy, már korábban is ismert bevándorló követett el.
Hány ilyen tragédiára van még szükség, mielőtt végre irányt váltunk, és új irányba tereljük közös civilizációnkat?
– tette fel a kérdést. Vance emlékeztetett arra, hogy a választók egyre inkább olyan politikai vezetőket támogatnak, akik határozottabb fellépést ígérnek a bevándorlás kérdésében.
Angliában az emberek a brexit mellett szavaztak – lehet vele egyetérteni vagy nem, de ez volt a döntésük. És most szerte Európában egyre többen olyan vezetőket választanak, akik az ellenőrizetlen migráció leállítását ígérik
– mondta. Az amerikai alelnök a globalista elitet is bírálta, utalva arra, hogy a politikai döntéshozók figyelmen kívül hagyják az emberek valódi aggodalmait.
A polgárok nem önálló gazdasági egységek vagy cserélhető alkatrészek egy globális rendszerben. Nem meglepő, hogy nem akarnak egyik helyről a másikra áthelyezhető elemekként élni, és nem akarnak folyamatosan figyelmen kívül maradni a saját vezetőik részéről
– mondta. Vance szerint a demokrácia lényege az, hogy a nagy kérdésekről a választásokon döntenek, és nem úgy védik meg a demokratikus rendszert, hogy ellehetetlenítik az ellenzéket.
A politikai ellenfelek elhallgattatása, börtönbe zárása, vagy a választások manipulálása nem demokrácia. Akár egy ellenzéki vezetőről, akár egy otthon imádkozó keresztényről, akár egy újságíróról van szó, aki a híreket próbálja közölni – a vélemények elnyomása nem vezethet stabil jövőhöz
– fogalmazott. Végezetül Vance egy humoros megjegyzéssel utalt a politikai befolyásolás kérdésére.
A vélemények kinyilvánítása nem választási beavatkozás. Még akkor sem, ha egy külföldi mondja őket, és még akkor sem, ha rendkívül befolyásos. Ha az amerikai demokrácia túlélte tíz év Greta Thunberg-dorgálását, akkor Németország is kibír néhány hónapot Elon Musk véleményével
– mondta.
Beszédét azzal zárta, hogy a demokrácia alapelve a népakarat tisztelete.
A választópolgárok hangja számít. Nem lehet tűzfalakat húzni köréjük. Vagy fenntartjuk ezt az elvet, vagy nem
– jelentette ki. Szerinte Európa vezetői most egy választás előtt állnak: vagy meghallják az emberek szavát, vagy tovább sodródnak egy bizonytalan jövő felé.
Ne féljetek!
– idézte Szent II. János Pál pápát, akit az egyik legnagyobb demokratikus bajnoknak nevezett.
Ne féljetek a saját népetektől, még akkor sem, ha olyasmit mondanak, amivel a vezetők nem értenek egyet.
Vance beszédét vastaps kísérte, és az alelnök jókívánságokkal búcsúzott a hallgatóságtól:
Isten áldja Önöket!
Borítókép: J. D. Vance alelnök beszédet mond a 61. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián (MSC) a dél-németországi Münchenben 2025. február 14-én (Fotó: THOMAS KIENZLE / AFP)
