– Chilében ősszel új választásokat tartanak. Az előző választás második fordulójában José Antonio Kast számára sikertelen volt. Azóta azonban sokat változott a világ és az önök országa. Miben lesz más ez a választás, mint az előző? Mi a tét?
– Chile fordulóponthoz érkezett. A legutóbbi választásokat a progresszív populizmus hulláma jellemezte, amely változást ígért, de csak bizonytalanságot, gazdasági stagnálást és kormányzati válságot hozott. Négy évvel később a chileiek a baloldali politika következményeit élik meg: a bűnözés az egekbe szökött, az illegális bevándorlás ellenőrizetlen, a családok pedig egy olyan gazdasággal küzdenek, amely bünteti a munkát és a vállalkozói szellemet. Mi a tét? Az országunk jövője. Ez a választás nem csupán a kormányválasztásról szól; arról, hogy Chile visszaveszi-e a rend, a haladás és a biztonság útját, vagy folytatja az intézményeinket meggyengítő, kudarcot vallott politikák útját. Egyértelmű alternatívát fogunk kínálni: egy olyan kormányt, amely a törvényt és a rendet helyezi előtérbe, amely a chileieket helyezi előtérbe, és amely visszaállítja a gazdasági szabadságot és a családi értékeket, mint társadalmunk alapját. Chilének erős vezetésre van szüksége, és mi készen állunk arra, hogy ezt meg is valósítsuk. Az emberek látták a baloldal kudarcát, és most lehetőségük van arra, hogy visszavegyék az ország irányítását. Ez a választás tétje.
– A konzervatív, családalapú erők világszerte erősödnek. José Antonio Kast hogyan építené be ezt a megközelítést a chilei mindennapi életbe?
A konzervatív, családalapú értékek újjáéledése világszerte válasz a progresszív politikák kudarcaira, amelyek meggyengítették társadalmaink alapjait. Chilében ez minden eddiginél sürgetőbb, mivel a jövőnket fenyegető demográfiai válsággal nézünk szembe. Egy nagyon sajnálatos statisztikai adatot hoztak most nyilvánosságra: a teljes termékenységi ráta mindössze 1,16-ra csökkent, ami azt jelenti, hogy naponta kevesebb chilei születik, és a népességünk aggasztó mértékben öregszik. Individualista társadalommá váltunk, amelyet a verseny vezérel, és egyre inkább eltávolodunk a családtól, mint a társadalom alappillérétől. Egy gyermek és család nélküli ország eltűnésre ítélt ország. Itt az ideje, hogy a családot ismét nemzetünk javaslatainak és céljainak középpontjába helyezzük. A családpolitikában Magyarország példamutató a világ számára, különösen a gyermekes anyák adóterheinek csökkentésében. Megközelítésük bizonyítja, hogy amikor egy állam kiemelten kezeli és védi a családokat, akkor a szociális háló megerősödik, és a nemzet jövője biztosított. Az Alapjogi Központtal való együttműködésünknek köszönhetően célunk, hogy Chilében egy erős családbarát menetrendet támogassunk és hajtsunk végre, megkönnyítve az anyaságot, és biztosítva, hogy az anyákat ne érje anyagi hátrány azért, mert a családalapítást választják. Itt az ideje, hogy eltávolodjunk a családi életet megnehezítő politikáktól, és olyan rendszert fogadjunk el, amely értékeli és védi azokat, akik társadalmunk alapját képezik.
– Ön szerint Chile milyen elemeket vehetne át Donald Trump politikájából?
– Donald Trump politikájának világos és erőteljes fókusza volt: országát és polgárait helyezte előtérbe. Pontosan erre van szüksége Chilének ma. Fel kell hagynunk a baloldal sikertelen kísérleteivel, és olyan nemzeti menetrendet kell elfogadnunk, amely a chileieknek ad elsőbbséget. Trump megközelítéséből több olyan kulcselemet is ki lehet és kell venni, amelyet Chile is átvehetne és át kellene vennie. Például ilyen az erős határok és a bevándorlás ellenőrzése. Trump bebizonyította, hogy az illegális bevándorlással szembeni határozott fellépés nemcsak szükséges, hanem hatékony is. Chile ellenőrizetlen migrációs válságot él át, amely táplálja a bűnözést és a társadalmi instabilitást. Meg kell védenünk határainkat, szigorú bevándorlási törvényeket kell érvényre juttatnunk, és ki kell toloncolnunk az illegálisan beutazókat. Chile elsősorban a chileieké. Vagy a törvény és a rend mint nemzeti prioritás is ilyen. Trump alatt az USA megerősítette a bűnüldözést és keményen fellépett a bűnözés ellen. Chilében a bűnözés kicsúszik a kezünkből, és a kormány gyengén reagál. Szigorúbb büntetésekre van szükség a bűnözőkkel szemben, több erőforrásra a rendőrség és a hadsereg számára, és olyan igazságszolgáltatási rendszerre, amely az áldozatokat védi, nem pedig a bűnözőket. Ide tartozik a gazdasági szabadság és dereguláció is. Trump csökkentette az adókat, mérsékelte a bürokráciát és ösztönözte a beruházásokat, ami munkahelyteremtéshez és gazdasági bővüléshez vezetett. Chile egykor a gazdasági sikerek mintaképe volt, de ma egy túlszabályozott rendszer csapdájába estünk, amely bünteti a vállalkozói szellemet. Csökkentenünk kell az adókat, egyszerűsítenünk kell a szabályozásokat, és fel kell szabadítanunk a magánszektort, hogy jólétet és lehetőségeket teremtsen.
– Ön szerint milyen külpolitikára van szüksége Chilének?
– Chile olyan ország, amely kereskedelmileg nyitott a világ felé, és ezt a szellemiséget fenn kell tartani és meg kell erősíteni. Az azonban nem történhet meg, hogy a nemzetközi szervezetek és a globális baloldal továbbra is aláássa a chilei nép akaratát, ahogyan az más országokban történt. Chilének mindenekelőtt saját polgárait kell előtérbe helyeznie, és az ő érdekeiket kell előtérbe helyeznie.
– Mit gondol a globális baloldali hálózat egyre növekvő kísérleteiről, amelyek a konzervatív kormányok megdöntésére és a választásokba való beavatkozásra irányulnak?
– A globális baloldali hálózat egyre gyakoribb kísérletei a konzervatív kormányok megdöntésére és a választásokba való beavatkozásra nem véletlenek – ezek egy összehangolt stratégia részei, amelynek célja ideológiájuk mindenáron való érvényesítése. A konzervatívok nagy vívmánya az volt, hogy képesek voltak a józan ész segítségével értelmezni a többség érzéseit. Az emberek szabadok akarnak lenni, biztonságban akarják érezni magukat, dolgozni akarnak, és az érdemeikért és erőfeszítéseikért megfelelő jutalmat akarnak kapni – nem pedig ráerőltetéssel. Családot akarnak alapítani, és békében és stabilitásban akarják felnevelni gyermekeiket. A baloldal ezzel szemben erőszakkal akarja ráerőltetni identitásalapú ideológiáját, és minden lehetséges – törvényes és törvénytelen – eszközt felhasznál, hogy felülírja az emberek akaratát. Manipulálják az intézményeket, fegyverként használják a médiát, és nemzetközi szervezeteket mozgósítanak, hogy destabilizálják azokat a kormányokat, amelyek radikális programjuk útjában állnak.
Láthattuk, hogy ez a stratégia Latin-Amerikában és azon túl is működik – a konzervatív vezetőket veszik célba, legitimitásukat megkérdőjelezik, és politikájukat szabotálják külső szereplők, akik nem hajlandók elfogadni az emberek demokratikus választását. Ennek véget kell vetni. A nemzeteknek határozottan ki kell állniuk a külföldi beavatkozással szemben, meg kell védeniük választási folyamataikat, és biztosítaniuk kell, hogy demokratikus intézményeik saját polgáraik kezében maradjanak. A harc ma nem csupán politikai – ez a harc a szuverenitásért, a szabadságért és az egyes országok azon jogáért folyik, hogy külső manipuláció nélkül dönthessenek saját jövőjükről.
– Mit gondol a keresztényüldözésekről világszerte? Hogyan lehetne ezen változtatni?
– A keresztényüldözés korunk egyik legnagyobb igazságtalansága, és a világ nagy része mégis hallgat. Látjuk, hogy sok országban a keresztényeket bebörtönzik, megkínozzák, sőt meg is ölik őket pusztán azért, mert megvallják a hitüket. Ugyanakkor Nyugaton egyre nagyobb az ellenségeskedés a keresztény értékekkel szemben, ahol a hívőket egyre inkább marginalizálják azért, mert megvédik értékeiket. Nem szabad félnünk attól, hogy megvédjük a kereszténységet, és Magyarország is erős hangot ad ebben a küzdelemben. A hit, a család és a szabadság értékeit támadás éri, és erre határozottan kell válaszolnunk. Nem fogunk hallgatni, miközben keresztények ezrei szenvednek hitükért. Itt az ideje, hogy bátran és meggyőződéssel cselekedjünk.
