Az Európai Unió egyik leggyakrabban emlegetett problémája a demokratikus deficit. Bár az Európai Parlament tagjait szavazáson választják, a döntéshozatal sok esetben olyan intézményekben zajlik (például az Európai Bizottságban), amelyek felett a polgároknak kevés vagy semmilyen közvetlen befolyásuk nincs. Az EU-s jogszabályok jelentős része úgy születik meg, hogy azokat nem közvetlenül a választott képviselők, hanem bürokraták és szakértők dolgozzák ki.
Három éve kezdődött az orosz–ukrán háború, amely mérhetetlen veszteségekkel járt a harctéren, és hatalmas károkkal a nemzetközi gazdaságban. Donald Trump elnöksége alapvető fordulatot hozott a háború terén. Az egyedüli uniós kormányfőként Orbán Viktor által tavaly elkezdett békefolyamat folytatódik, és Washington ennek reményében leállította az ukrajnai fegyverszállításokat. Európa országai válaszul erre senki által fel nem hatalmazott fegyverkezésbe kezdenének, az Európai Unió 26 tagállama pedig pár napja az EU-csúcson közösen elfogadta az Ukrajnáról szóló nyilatkozatot, míg Magyarország ismét egyedüliként a békét képviselte.
A magyar kormányfő arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok nélkül Európának kell eldöntenie, hogy egyedül finanszírozza-e Ukrajna háborús erőfeszítéseit.
Egy közösségi oldalon megjelent videóban egy influenszer arról beszél, hogy ezt minden erővel meg kell akadályozni, mert az európai államok nem akarnak háborúzni, csak az elmebeteg államfőik.
Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió nem akar békét, szerintük a háborúnak mindenképpen folytatódnia kell.
Az uniós polgárok békét szeretnének
Miközben az európai vezetők a háború folytatásának lehetőségein gondolkodnak, a Nézőpont Intézet közvélemény-kutatásában azt vizsgálta, hogy mit gondolnak a fegyverszünet és a háború folytatásának lehetőségéről Közép-Európában. Az unió országaiban a mihamarabbi béke iránti igény többségi, a háborúpártiság pedig kisebbségi álláspontot képvisel.
A térség valamennyi nemzete azonnali fegyverszünetet és békét akarna. Nincs olyan ország a régióban, ahol ne lenne ötven százaléknál nagyobb a támogatottsága az azonnali fegyvernyugvásnak: a konfliktus tárgyalóasztal melletti rendezését támogatja a románok (90 százalék), a magyarok (80 százalék), a szlovénok (79 százalék), az osztrákok (72 százalék), a bolgárok (72 százalék), a horvátok (72 százalék), a szlovákok (70 százalék), a csehek (62 százalék) és a lengyelek (55 százalék) többsége is. Kérdés az is, hogy egyáltalán képes-e Európa önállóan finanszírozni Ukrajna védelmét, miután az Egyesült Államok szerepe csökken?
Néha hatalmas szakadék tátong a nyilatkozatok és a valóság között. A világ, amely felé tartunk, erős és határozott országok számára készült. Európa nem egy ország, és nem is egy erős, integrált katonai és gazdasági hatalom
– mondta el lapunknak Ramachandra Byrappa, a Külügyi Intézet vezető kutatója.
A szakértő szerint Európának számos kihívással kell szembenéznie, miközben a társadalom a szétesés szélén áll.
A dilemma tehát az ukrajnai háború finanszírozása és a további hanyatlás és szétesés elkerülése között áll.
Brüsszel már korábban is figyelmen kívül hagyta az állampolgárok akaratát
Az EU számos alkalommal szembement a polgárok akaratával, amikor egyes tagállamok népszavazásai nem a kívánt eredményt hozták. Például 2005-ben Franciaország és Hollandia elutasította az Európai Alkotmányt, amit az EU később egy átdolgozott formában, lisszaboni szerződés néven mégis bevezetett, elkerülve a közvetlen népszavazásokat. Hasonlóan, a görög népszavazás 2015-ben, amely a megszorítások ellen szólt, nem változtatta meg az uniós döntéshozatalt, és a pénzügyi segélycsomagot végül a politikai elit döntötte el.
A nemzeti szuverenitás csorbulása
Brüsszel egyre inkább a központosítás irányába mozdul el, amely sok feszültségeket okoz a nemzetállamokkal. A jogállamisági eljárások, a közös adópolitikai törekvések és a migrációs politika mind olyan területek, ahol az unió sok tagállam szerint túlzottan beavatkozik a belpolitikai döntésekbe. Különösen Kelet-Közép-Európa több országában (például Magyarországon és Lengyelországban) komoly viták vannak arról, hogy az EU a közös értékek védelme vagy politikai nyomásgyakorlás céljából avatkozik-e be.
Ahhoz, hogy az európai egység hosszú távon fenntartható legyen, az EU-nak jobban figyelembe kellene vennie a polgárok akaratát és a nemzetállamok sajátosságait. Úgy tűnik, Európa a saját maga ellensége, olyan feladatokat venne magára, ami meghaladja képességeit, mindezek mellett pedig elnyomja az állampolgári akaratot. Ahhoz, hogy helyet foglalhasson a globális kormányzás asztalánál, valakinek kellene lennie, jelenleg azonban Európa láthatatlan.
