Az űr egyre zsúfoltabb – az emberiség az űrkorszak kezdete óta több mint húszezer műholdat állított pályára, és a tervek szerint a következő néhány évben további több ezer műholdat fognak fellőni. Ezek nagy része része már elégett a légkörben, vagy visszahullott a Föld felszínére, a legtöbb esetben az óceánok nyelték el. Több mint tizenháromezer műhold azonban még mindig ott van a Föld légkörén túl.
Körülbelül egyötödük inaktív, és sima űrszemétként kering a bolygó körül. A probléma az, hogy ez elmúlt évtizedek során több száz ilyen ütközött össze, ami miatt több millió repeszdarabot és nagy mennyiségű törmeléket hozott létre. Ez állandó ütközésveszélyt jelent az aktív műholdak és a Nemzetközi Űrállomás számára.
Az űrszemét jelentette növekvő fenyegetés miatt a pályán való nagyobb manőverezőképességre és a szemét mennyiségének csökkentésére egyaránt szükség van. A brit Magdrive startup cég azt állítja, hogy mindkettőn tud segíteni egy új meghajtórendszerrel, amely az űrhajók számára készül, és amely idén először indul majd az űrbe, és amelyet szilárd fémmel hajtanak majd meg.
Egy olyan eszközt akartunk építeni, ami valóban nagy lépés az űriparban
– jelentette ki Mark Stokes, aki 2019-ben társalapítója volt a Magdrive-nak. Úgy vélte, a műholdak tízszer manőverezőbbé tehetők. A Magdrive az űrhajtóműveinek három változatán dolgozik, és mivel azok szilárd fémmel működnek, egy napon akár közvetlenül a pályán begyűjtött űrszemétből is működtethetőek lehetnek, ami így fenyegetésből üzemanyagforrássá válhat.
A Magdrive rendszer első inkarnációja – a Warlock – 2025 júniusában áll pályára. Úgy működik, hogy fedélzeti napelemekkel állít elő energiát, akárcsak a jelenlegi elektromos meghajtórendszerek. Míg azonban a jelenlegi elektromos rendszerek nyomás alatt lévő gáz – gyakran egy hidrazin nevű mérgező vegyi anyag – ionizálására vagy felrobbantására használják az energiát, addig a Magdrive ezt használja a szilárd fémek ionizálására.
Mennyire veszélyes az űrszemét az emberekre?
Eddig egyetlen olyan esetről tudunk, amely során egy űrszemét egy emberre zuhant. Az amerikai Oklahoma államban, Tulsában élő Lottie Williams vállát találta el egy darab űrszemét 1997-ben. Körülbelül akkora volt, mint a tenyere, és úgy gondolták, hogy egy rakétából származik. A nő felvette, hazavitte, és másnap jelentette a hatóságoknak. Mivel azonban egyre több tárgy kerül az űrbe, és jön vissza, egyre nagyobb az esélye annak, hogy valakit vagy valamit eltalálnak.
Tudósok megállapították, hogy az elkövetkező évtizedben kicsi, de egyre jelentősebb a kockázata annak, hogy különböző alkatrészek és törmelékdarabok visszahullanak a Föld felszínére. Ez azonban nagyobb valószínűséggel történik a déli szélességi körök felett, mint az északiak felett. Becslése szerint a rakétatestek körülbelül háromszor nagyobb valószínűséggel landolnak az indonéziai Dzsakarta, a bangladesi Dhaka vagy a nigériai Lagos szélességi körén, mint New York, Peking vagy Moszkva szélességi körén.
Kiszámították azt is, hogy a következő évtizedben átlagosan hány százalék az esélye annak, hogy egy vagy több sebesülttel vagy halálos áldozattal jár az űrszemét visszahullása.
Borítókép: A műholdakról és rakétákról visszamaradt törmelék komoly fejtörést okoz az űrkutatásban (Fotó: AFP)
