A magyarok reményt adnak a libanoni keresztényeknek

Gebran Bassil, a libanoni Szabad Patrióta Mozgalom elnöke hazánkba látogatott és találkozott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel. A libanoni politikus a bilaterális kapcsolatok fontosságáról és a kereszténység szerepéről is beszélt lapunknak. Gebran Bassil azt is elárulta, hogy Libanonnak nagyon sokat jelent a magyar segítség.

Gebran Bassil, a libanoni Szabad Patrióta Mozgalom elnöke Budapesten 2025. március 31-én Fotó: Havran Zoltán

– Mi, európaiak a kívülálló szemszögéből látjuk Libanont. Szerintem az európai politikusok is sokszor így viselkednek. Távolról szemlélik, és nem igazán értik meg a térséget. Ezért olyan álláspontokat képviselnek, amelyek nem a helyzet megértésén alapulnak, hanem külső elvárásokon. Ön hogyan látja az európai politikát Libanonból nézve, és hogyan jellemezné a Libanon és az Európai Unió közötti kapcsolatot?

– Történelmi kapcsolatok kötnek össze bennünket. Libanon és Európa között szomszédsági megállapodás és partnerség is van. Szoros kötelékek fűznek össze minket. De úgy látom, hogy Euró­pa túl sok figyelmet fordít arra, amit orosz fenyegetésnek nevez, és ezzel eltereli a figyelmét a terrorizmus és a szélsőségesség jelentette veszélyekről. Pedig Oroszország és Európa, a múltbeli hullámzó kapcsolatuk ellenére, együtt harcoltak az első és a második világháborúban, és más háborúkban is. Képesek voltak megtalálni a módját annak, hogy úgy alakítsák kapcsolataikat, hogy közben megőrizzék mindkét fél nemzeti szuverenitását és függetlenségét. Ezzel szemben az a veszély, amely térségünkből ered, nem ismer határokat: az „eltérőt” elutasítja, nemcsak a fizikai létet, hanem a szellemet is le akarja fejezni – a gondolkodás szabadságát, a hit szabadságát, az imádság szabadságát, az önállóság és különbözőség szabadságát. Ez az igazi fenyegetés.

Libanon mindig is szerepet vállalt abban, hogy a különféle kultúrákat és civilizációkat összekapcsolja – és hogy ebből valami jobbat hozzon ki. Hidak építésén dolgozik, nem pedig a megosztáson. Ha Libanon elveszíti ezt a szerepét, akkor Európának kell átvennie ezt a laboratóriumszerepet. Ez a szerep sok fájdalommal és áldozattal jár. Ezért azt tanácsolom az Euró­pai Uniónak, hogy legyen tudatában a helyzet súlyosságának. Ami Szíriában történt, az rendkívül riasztó. Szíriának a szekuláris együttélés földjének kellene lennie — nem a megosztás, a gyilkolás és a rettegés földjének.

– Úgy tűnik, hogy az ország még mindig megosztott, de mintha csak a vezetők cserélődtek volna le Szíriában.

– Igen, de Szíria soha nem volt ilyen mértékben megosztva korábban. A rendszer minden hibája és hiányossága ellenére Szíria képes volt világi államként működni, és az emberek – zsidók, alaviták, síiták, keresztények, szunniták, kurdok – mind együtt tudtak élni hosszú időn keresztül, a különböző­ségeik ellenére is. Hiszek abban, hogy Szíria és Libanon képes erre, ha külső beavatkozás nem zavarja meg ezt a folyamatot. De ha az események ebben a jelenlegi irányban folytatódnak, az nemcsak Szíriát, hanem az egész térséget káoszba taszíthatja. És ez a káosz elkerülhetetlenül eljut majd Európába is.

– A Közel-Keletet sokszor a konfliktusok térségeként emlegetik. Lát bármilyen reményt arra, hogy a jövőben elérhetővé válik a stabilitás?

– Úgy gondolom, hogy Trump elnök béketeremtő szándéka önmagában jó dolog. A kérdés csak az, hogy hogyan valósul meg. Ha „erőltetik” – és itt nem a diplomáciai nyomásra gondolok, hanem arra, amikor az erősebb fél rákényszerít valamit a gyengébbre, és nem adja meg a neki járó jogait –, akkor az nem valódi béke. Ez igazságtalanság, amely nem tartható fenn. De ha a békéhez vezető út az, hogy minden fél megkapja a maga jogait – a biztonság jogát, a létezés jogát, az államhoz való jogát, a fejlődéshez való jogát, az erőforrásokhoz való jogát –, akkor ez valóban tartós békéhez vezethet. És mi örömmel leszünk részesei ennek a folyamatnak. Ha viszont a békét rákényszerítik az emberekre, akkor legfeljebb egy ideiglenes nyugalmat lehet elérni, de utána a feszültség újra kitör, mint egy vulkán.

– A békének közös célnak kell lennie Európa számára is, hiszen hatalmas migrációs válsággal nézünk szembe. Ha a konfliktusok nem csillapodnak, akkor elkerülhetetlen, hogy a migráció folytatódjon Európa felé, és az is lehetetlenné válik, hogy megforduljon az irány, és az emberek visszatérjenek a kibocsátó országokba. A háború sújtotta országokból rengetegen menekülnek el, és ez rossz a térségnek, hiszen elmennek a fiatalok, a munkaképes korosztály. És rossz Európának is, mert nem tudunk mindenkit befogadni. Ha sikerülne stabilitást elérni, ön szerint van esély a visszatelepülésre, újraépítésre?

– Szerintem minden embernek elsősorban a saját hazájában kellene maradnia. Természetesen egyéni szinten bárki dönthet úgy, hogy elköltözik. A világ nyitott azok számára, akik törvényes keretek között, a saját tehetségük és képességeik révén keresnek lehetőséget. Ez rendben van. Libanon egy olyan ország, ahova rengeteg ember vándorolt be és sok libanoni is a világ különböző pontjaira költözött. Ami viszont elfogadhatatlan, az a kényszerű, tömeges migráció, és ez történt a térségünkben. Igen, szerintem a visszatelepülés, ott, ahol már stabilitás van, hozzájárulhat ennek a stabilitásnak a fenntartásához is. Ez lehetőséget adna arra, hogy a társadalmak természetes módon fejlődjenek, ne torz módon, ahol az elvándorlás megbontja a társadalmi szövetet és töréseket eredményez.

– Hogyan látja a magyar–libanoni kapcsolatok jövőjét túl a keresztény kulturális küldetésen?

– Azt látom, hogy Magyarország törődik Libanonnal, és már most is elindult egy fiatalok közötti csereprogram, ez nagyon ígéretes. Ezt ki kellene bővíteni, hogy ne csak a politikai, diplomáciai vagy nemzetközi jogi dimen­ziókban legyen együttműködés, hanem a gazdaság, az oktatás, a turizmus és a kultúra terén is. Ez mind hozzájárulna a két ország kapcsolatának megerősítéséhez. És úgy gondolom, Libanon részéről is többet kellene tenni ezen a téren.

Borítókép: Gebran Bassil, a libanoni Szabad Patrióta Mozgalom elnöke Budapesten 2025. március 31-én