Gebran Bassil, a libanoni Szabad Patrióta Mozgalom elnöke többek között arról is szót ejtett, hogy nagyon fontosnak tartja a magyar szerepvállalást a térség humanitárius ügyeiben. Az interjú során kifejtette, hogy a Hungary Helps és más magyar kezdeményezések reményt nyújtanak Libanon keresztényeinek.
Fotó: Facebook/Szijjártó Péter
– Ön a libanoni keresztény közösség egyik legmeghatározóbb vezetője. Hogyan látja a kereszténység jövőjét a Közel-Keleten, és milyen szerepet játszhat ebben Libanon?
– A keresztényeknek ott, ahol élnek, többségben kellene lenniük, mert az üzenetük és küldetésük egyetemes, túlmutat a keresztény hívők körén. A valóság viszont az, hogy sajnos kisebbségbe szorulnak a rájuk leselkedő fenyegetések és az őket övező közöny miatt, amely érinti őket a térségben. Ezért sok kihívással néznek szembe. A válaszuk a kihívásokra a túlélés érdekében és azért, hogy átadhassák az üzenetüket, nem az elszigetelődés, hanem a nyitottság kell hogy legyen. Az, hogy veszélyben vannak, nem azt jelenti, hogy védekezőpozíciót kell felvenniük. Épp ellenkezőleg: nyitottnak kell lenniük, és teljes mértékben vállalniuk kell a szerepüket közvetítőként közösségek, országok, civilizációk és kultúrák között. Ez az, ami megadja a jelentőségüket, függetlenül a létszámuktól. Minél inkább fenyegetve vannak, annál inkább nyitottnak és toleránsnak kell lenniük. Amikor Krisztust megsértették, ő nem támadással válaszolt, hanem türelemmel és megbocsátással.
– Találkozott Szijjártó Péterrel, és szó esett a magyarországi templomfelújítási programról Libanonban. Ön szerint Magyarország milyen további szerepet játszhat a kereszténység megőrzésében a Közel-Keleten és Libanonban?
– Magyarország – a Hungary Helps programon keresztül és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter erőfeszítései révén, aki személyes barátom is, valamint barátja Libanonnak, a keresztényeknek és a libanoni közösségeknek – sokat tesz, különösen anyagi lehetőségeikhez képest. A régi keresztény templomok felújításának programja szimbolikusan és jelentésében is kiemelkedő. Ez nem csupán a kövek helyreállítását jelenti, hanem a hívők és a szülőföldjük közötti kapcsolat megerősítését. Azt mutatja, hogy ezek az emberek ragaszkodnak a földjükhöz, és helyre akarják állítani mindazt, ami a jelenlétükhöz, szerepükhöz, örökségükhöz, kultúrájukhoz kapcsolódik. Ezért kérem a magyar kormányt és a Hungary Helps programot, hogy folytassák ezt a munkát. Bármilyen kicsi is a támogatás, folytatni kell, mert reményt ad a keresztényeknek: egy európai ország valóban törődik velük, és készen áll megerősíteni jelenlétüket, kötődésüket saját földjükhöz és nemzetükhöz, valamint előmozdítani a keresztény jelenlétet a térségben. A keresztények jelentősége messze túlmutat Libanonon és a térségen. Az egész világot érinti és biztonsági hálót jelent magának Európának is.
– Mi, európaiak a kívülálló szemszögéből látjuk Libanont. Szerintem az európai politikusok is sokszor így viselkednek. Távolról szemlélik, és nem igazán értik meg a térséget. Ezért olyan álláspontokat képviselnek, amelyek nem a helyzet megértésén alapulnak, hanem külső elvárásokon. Ön hogyan látja az európai politikát Libanonból nézve, és hogyan jellemezné a Libanon és az Európai Unió közötti kapcsolatot?
– Történelmi kapcsolatok kötnek össze bennünket. Libanon és Európa között szomszédsági megállapodás és partnerség is van. Szoros kötelékek fűznek össze minket. De úgy látom, hogy Európa túl sok figyelmet fordít arra, amit orosz fenyegetésnek nevez, és ezzel eltereli a figyelmét a terrorizmus és a szélsőségesség jelentette veszélyekről. Pedig Oroszország és Európa, a múltbeli hullámzó kapcsolatuk ellenére, együtt harcoltak az első és a második világháborúban, és más háborúkban is. Képesek voltak megtalálni a módját annak, hogy úgy alakítsák kapcsolataikat, hogy közben megőrizzék mindkét fél nemzeti szuverenitását és függetlenségét. Ezzel szemben az a veszély, amely térségünkből ered, nem ismer határokat: az „eltérőt” elutasítja, nemcsak a fizikai létet, hanem a szellemet is le akarja fejezni – a gondolkodás szabadságát, a hit szabadságát, az imádság szabadságát, az önállóság és különbözőség szabadságát. Ez az igazi fenyegetés.
Libanon mindig is szerepet vállalt abban, hogy a különféle kultúrákat és civilizációkat összekapcsolja – és hogy ebből valami jobbat hozzon ki. Hidak építésén dolgozik, nem pedig a megosztáson. Ha Libanon elveszíti ezt a szerepét, akkor Európának kell átvennie ezt a laboratóriumszerepet. Ez a szerep sok fájdalommal és áldozattal jár. Ezért azt tanácsolom az Európai Uniónak, hogy legyen tudatában a helyzet súlyosságának. Ami Szíriában történt, az rendkívül riasztó. Szíriának a szekuláris együttélés földjének kellene lennie — nem a megosztás, a gyilkolás és a rettegés földjének.
– Úgy tűnik, hogy az ország még mindig megosztott, de mintha csak a vezetők cserélődtek volna le Szíriában.
– Igen, de Szíria soha nem volt ilyen mértékben megosztva korábban. A rendszer minden hibája és hiányossága ellenére Szíria képes volt világi államként működni, és az emberek – zsidók, alaviták, síiták, keresztények, szunniták, kurdok – mind együtt tudtak élni hosszú időn keresztül, a különbözőségeik ellenére is. Hiszek abban, hogy Szíria és Libanon képes erre, ha külső beavatkozás nem zavarja meg ezt a folyamatot. De ha az események ebben a jelenlegi irányban folytatódnak, az nemcsak Szíriát, hanem az egész térséget káoszba taszíthatja. És ez a káosz elkerülhetetlenül eljut majd Európába is.
– A Közel-Keletet sokszor a konfliktusok térségeként emlegetik. Lát bármilyen reményt arra, hogy a jövőben elérhetővé válik a stabilitás?
– Úgy gondolom, hogy Trump elnök béketeremtő szándéka önmagában jó dolog. A kérdés csak az, hogy hogyan valósul meg. Ha „erőltetik” – és itt nem a diplomáciai nyomásra gondolok, hanem arra, amikor az erősebb fél rákényszerít valamit a gyengébbre, és nem adja meg a neki járó jogait –, akkor az nem valódi béke. Ez igazságtalanság, amely nem tartható fenn. De ha a békéhez vezető út az, hogy minden fél megkapja a maga jogait – a biztonság jogát, a létezés jogát, az államhoz való jogát, a fejlődéshez való jogát, az erőforrásokhoz való jogát –, akkor ez valóban tartós békéhez vezethet. És mi örömmel leszünk részesei ennek a folyamatnak. Ha viszont a békét rákényszerítik az emberekre, akkor legfeljebb egy ideiglenes nyugalmat lehet elérni, de utána a feszültség újra kitör, mint egy vulkán.
– A békének közös célnak kell lennie Európa számára is, hiszen hatalmas migrációs válsággal nézünk szembe. Ha a konfliktusok nem csillapodnak, akkor elkerülhetetlen, hogy a migráció folytatódjon Európa felé, és az is lehetetlenné válik, hogy megforduljon az irány, és az emberek visszatérjenek a kibocsátó országokba. A háború sújtotta országokból rengetegen menekülnek el, és ez rossz a térségnek, hiszen elmennek a fiatalok, a munkaképes korosztály. És rossz Európának is, mert nem tudunk mindenkit befogadni. Ha sikerülne stabilitást elérni, ön szerint van esély a visszatelepülésre, újraépítésre?
– Szerintem minden embernek elsősorban a saját hazájában kellene maradnia. Természetesen egyéni szinten bárki dönthet úgy, hogy elköltözik. A világ nyitott azok számára, akik törvényes keretek között, a saját tehetségük és képességeik révén keresnek lehetőséget. Ez rendben van. Libanon egy olyan ország, ahova rengeteg ember vándorolt be és sok libanoni is a világ különböző pontjaira költözött. Ami viszont elfogadhatatlan, az a kényszerű, tömeges migráció, és ez történt a térségünkben. Igen, szerintem a visszatelepülés, ott, ahol már stabilitás van, hozzájárulhat ennek a stabilitásnak a fenntartásához is. Ez lehetőséget adna arra, hogy a társadalmak természetes módon fejlődjenek, ne torz módon, ahol az elvándorlás megbontja a társadalmi szövetet és töréseket eredményez.
– Hogyan látja a magyar–libanoni kapcsolatok jövőjét túl a keresztény kulturális küldetésen?
– Azt látom, hogy Magyarország törődik Libanonnal, és már most is elindult egy fiatalok közötti csereprogram, ez nagyon ígéretes. Ezt ki kellene bővíteni, hogy ne csak a politikai, diplomáciai vagy nemzetközi jogi dimenziókban legyen együttműködés, hanem a gazdaság, az oktatás, a turizmus és a kultúra terén is. Ez mind hozzájárulna a két ország kapcsolatának megerősítéséhez. És úgy gondolom, Libanon részéről is többet kellene tenni ezen a téren.
Borítókép: Gebran Bassil, a libanoni Szabad Patrióta Mozgalom elnöke Budapesten 2025. március 31-én
