Külön kiemelték, hogy fel kell lépni az Alföld elsivatagosodása ellen. Csatornákat kell építeni, illetve meg kell tartani a csapadékot ahelyett, hogy leeresztenénk azt. A magyar döntéshozók célja, hogy olyan törvényi eszköztár jöjjön létre, amely ténylegesen képes megóvni az ország természeti kincseit az uniós szlogenek ismételgetése helyett. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a környezetvédelem nem lehet kizárólag az uniónak való megfelelési kényszer, hanem a magyar nemzet jövője és identitása szempontjából is stratégiai kérdéssé kell azt tenni.
A környezetvédelem a nemzeti tudat része
A döntés alapját az alaptörvény P cikke képezi, amely kimondja, hogy a természet védelme közös felelősségünk.
A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.
– áll az alaptörvényben. Az Alkotmánybírósághoz közel álló források elmondták, hogy míg más országok – így Németország – inkább a globális szintű megoldásokban gondolkodnak, a magyar alkotmányos gondolkodás középpontjában a saját természeti környezet védelme áll. Idézték Ferenc pápa enciklikáját is, amely szerint „a föld porából lettünk”, s amit őseink ránk hagytak, azt kell továbbadnunk unokáinknak. A testület a jövőben is olyan döntéseket kíván hozni, amelyek nemzetközi szinten is példaértékűek lehetnek. A június ötödikén kezdődő nemzetközi konferencián is azt szeretnék bemutatni, hogy a magyar modell nemzetközileg is releváns.
Az Alkotmánybíróság döntése hazánk természeti kincseinek védelmét szolgálja
Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a 2020-ban elfogadott klímatörvény egyik kulcspontja – a 2030-ig vállalt 40 százalékos kibocsátáscsökkentési cél – önmagában nem elégséges, mivel nem társulnak hozzá végrehajtható intézkedések, szabályok vagy intézményi garanciák. A testület szerint egy ilyen fontos kérdésben – amely a jelen és a jövő nemzedékek egészséges környezethez való jogát is érinti – nem elég egy jó szándékot rögzíteni, azt ténylegesen végre is kell hajtani. A döntés indoklásában így fogalmaznak:
Utólagos normakontroll-indítványukban az indítványozó országgyűlési képviselők előadják, hogy a rendkívül rövid, deklaratív törvényben normatív tartalmat kizárólag a klímacélt meghatározó 3. § tartalmaz, amely azonban önmagában – tartalmánál fogva és a végrehajtást biztosító törvényi rendelkezések hiányában – alkalmatlan arra, hogy az egészséges környezethez való jog jövőbeli érvényesülését és a jövő nemzedékek életfeltételeit biztosítsa, ezért a törvény ellentétes az alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésével, XXI. cikk (1) bekezdésével és P) cikk (1) bekezdésével.
A bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy a törvény nem illeszkedik sem a magyar alaptörvény előírásaihoz, sem a nemzetközi vállalásokhoz, így például a párizsi klímaegyezményhez. Az AB mulasztásos alaptörvény-ellenességet is megállapított, amiért a jogalkotó nem dolgozta ki, hogyan kell alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, hogyan lehet csökkenteni annak hatásait, és hogyan lehet ellenállóbbá tenni az országot. Az ítélet lényege, hogy nem lehet a természet védelmét puszta nyilatkozatokra bízni, valódi, részletes és a hazai viszonyokra szabott klímaszabályozásra van szükség. Ennek jogi kereteit kívánja megteremteni az Alkotmánybíróság a magyar sajátosságokra szabva.
Borítókép: Aszály az Alföldön (Fotó: MTI)
