Az ukrán háború borzalmai nem kímélik a fiatalokat sem, akiknek egy része önként döntött úgy, hogy a frontra megy harcolni. A velük készült riportok azonban megmutatják a háború igazi árát, hiszen sokan közülük már arra sem emlékeznek, milyenek voltak, mielőtt a harc elragadta őket. Ez a fiatal ukránok szomorú valósága Tiszavasváritól néhány órára – írja a SZON.

Fotó: ANDRIY ANDRIYENKO / 65th Mechanized Brigade of Ukrai
Nemrégiben Olena egy prágai éjszakai klub adminisztrátoraként dolgozott. A 26 éves ukrán nő azonban úgy érezte, hogy nem ülhet tétlenül, miközben barátai a fronton harcolnak, így végül egy évvel ezelőtt hazautazott és belépett a seregbe. „A »múltbeli« életemet állandó hajsza töltötte ki: időben célba érni, eredményeket elérni, építeni, kiérdemelni, bizonyítani. Most minden egyszerűbb: az számít, hogy a fegyvertársaim életben maradjanak az ellenséges csapások után.”
A nehéz pillanatok Olena szerint nem a robbanások vagy az állandó veszély: „Néha a legnehezebb a veszteségek hírére beköszöntő csend.”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!