Zelenszkij, a magamutogató bohóc

Volodimir Zelenszkij elsősorban a hírnév felé vezető útnak tekintette a komikusi pályát. Az ezen a területen mutatott „teljesítménye” azonban sokat előre vetített az elnökként pózoló Zelenszkij személyiségéből is. Zelenszkij színészként is inkább ízléstelen és nem vicces.

Ursula von der Leyen (B) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: AFP)

A Dnyipropetrovszk megyéből származók jelentős részéhez hasonlóan a jelenlegi ukrán elnöknek is az orosz az anyanyelve. Mint maga is elmondta, az ukrán nyelvtudásán van mit csiszolni.

Az ukrán nyelv szintje véleményem szerint javul. Tudom, hogy vannak hibák a hangsúlyjeleknél és néhány szónál. Jobban szeretnék beszélni. Talán lehetetlen százszázalékosan megtanulni egy nyelvet. De igyekszem elsajátítani, gyakorolni, többet és jobban beszélni okos emberekkel

– idézi az akkor már államfő Zelenszkijt a Kyiv Post ukrán hírportál cikke.

Ennek fényében különösen érthetetlen, hogy épp Zelenszkij volt az, aki szabályos hadjáratot folytatott az orosz nyelv és kultúra ellen Ukrajnában. Intézkedései természetesen nem csak az oroszajkú kisebbséget sújtották, a kárpátaljai magyarok jogfosztásában is tevékenyen közreműködött. Utóbbiban Brüsszel is cinkosnak bizonyult: Kaja Kallas, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője cinikusan azzal söpörte le a témát az asztalról, hogy csak az EU területén belül foglalkoznak a kisebbségi jogok védelmével, azon kívül nem.

Visszatérve Zelenszkij komikusi pályájára, 1997-ben a csapata eljutott a KVN áhított moszkvai döntőjébe, ahol egy örmény csapattal holtversenyben végzett az élen. Akkori dühös reakciója sokat előre vetített abból a Zelenszkijből, aki nem hagyja, hogy rajta kívül bárki máson legyen a reflektorfény, és sorra távolítja vagy lehetetleníti el mindazokat, akik túlzott népszerűségre tesznek szert, és így veszélyeztethetik a pozícióját. Így járt például Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők korábbi főparancsnoka, akit Londonba „száműzött”.

A moszkvai döntővel azonban Zelenszkij mégis elérte, amit akart: sztár lett. Ahogy fentebb már említettük, hamarosan meg is alapította saját produkciós cégét Studio Kvartal 95 néven, többek között a Sefir testvérek részvételével. E cégnek volt a jogásza Ivan Bakanov, aki Zelenszkij elnökké választása után hogy, hogy nem az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) elnöki székében találta magát. Hasonlóan magas pozíciót kapott a cég egyik producere, Szerhij Trofimov is, ő az elnöki hivatal vezetőhelyettese lett, Szerhij Sefir, Zelenszkij egyik üzlettársa pedig főtanácsadói rangot kapott.

A Studio Kvartal 95 főleg humorosnak szánt műsorokat gyártott, például a politikusokat parodizáló szatirikus Esti Negyedet, vagy a Násznép című vígjátéksorozatot. Készítettek ezen kívül több vígjátékot is. De ehhez a korszakhoz kötődik Zelenszkij pályafutásának mélypontja is, amikor azzal igyekezett szórakoztatni a nagyérdeműt, hogy intim testrészével zongorázott.

Különösen érdekes a Rzsevszkij Napóleon ellen című, orosz koprodukcióban készült alkotás, amely egy történelmi abszurd vígjáték, ami Napóleon oroszországi hadjáratát parodizálja. Zelenszkij Napóleont alakítja benne, aki nem sikeres hadvezérként jelenik meg a vásznon, hanem komikus, karikatúraszerű figuraként, aki gyengeségei miatt folyton bajba kerül.

A háborús elnök tevékenységével kínálkozó párhuzam részletezésétől e helyütt inkább eltekintünk.

Az 1978-ban született Zelenszkij értelmiségi családban nőtt fel, édesapja, Olekszandr Zelenszkij informatika professzor volt, édesanyja, Rimma mérnök. A család néhány évig Mongóliában élt, ahol az apa a világ egyik legnagyobb rézbányájának automatizálásán dolgozott éveken keresztül. Szülei számos iskolán kívüli programra beíratták, a társastánctól és a matematika különóráktól a birkózáson át a zongoráig. Zelenszkij ennek ellenére a jogi karon kötött ki, egy rövidke szakmai gyakorlattól eltekintve azonban soha nem dolgozott a pályán. 
Borítókép: Ursula von der Leyen (B)  és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: AFP)