Ennek a hírszerzési partnerségnek a részletei egy évtizeden át szigorúan őrzött titkok voltak, a The New York Times azonban sok részletet nyilvánosságra hozott. Mint írják, most ezek a hírszerző hálózatok fontosabbak, mint valaha, mivel Oroszország támadásba lendült, Ukrajna pedig egyre inkább függ a szabotázstól és a nagy hatótávolságú rakétacsapásoktól, amelyekhez kémekre van szükség messze az ellenséges vonalak mögött. És ezek egyre nagyobb veszélyben vannak:
Ha a republikánusok a kongresszusban megszüntetik a Kijevnek nyújtott katonai támogatást, a CIA-nak vissza kell vonulnia.
Az ukrán vezetők megnyugtatására William J. Burns, a CIA igazgatója múlt csütörtökön titkos látogatást tett Ukrajnában, amely a tizedik látogatása volt az invázió óta.
A kezdetektől fogva egy közös ellenfél – Vlagyimir Putyin orosz elnök – hozta össze a CIA-t és ukrán partnereit. Putyin egyébként már régóta a nyugati hírszerző ügynökségeket vádolja Kijev manipulálásával és az ukrajnai oroszellenes érzelmek szításával.
Egy magas rangú európai tisztviselő szerint 2021 vége felé Putyin éppen azt mérlegelte, hogy elindítsa-e a teljes körű inváziót, amikor találkozott az egyik legfontosabb orosz kémszolgálat vezetőjével, aki elmondta neki, hogy a CIA a brit MI6-szel együtt ellenőrzi Ukrajnát, és a Moszkva elleni műveletek támaszpontjává alakítja.
A Times nyomozása azonban megállapította, hogy Putyin tanácsadói félreértettek egy kritikus dinamikát. A CIA nem nyomult be Ukrajnába, mert
az amerikai tisztviselők gyakran vonakodtak attól, hogy teljes mértékben összekapcsolódjanak, attól tartva, hogy az ukrán tisztviselőkben nem lehet megbízni, és hogy provokálják a Kremlt.
Az ukrán hírszerzési tisztviselők egy szűk köre azonban „szorgalmasan udvarolt a CIA-nak”, és fokozatosan létfontosságúvá váltak az amerikaiak számára.
2015-ben Valerij Kondratiuk tábornok, az ukrán katonai hírszerzés akkori vezetője találkozott a CIA helyettes állomásfőnökével, és átadott egy halom szigorúan titkos aktát.
