A történelem során sokszor láthattuk, hogy a politikusok a hatalmuk kiterjesztésére törvényeket használnak. Ez Németországban ismerős lehet. Biztos vagyok abban, hogy Carl Schmitt nagyon büszke lenne Orbán Viktorra – ezzel az Orbán Viktornak címzett kijelentésével sértett meg a magyar miniszterelnökön kívül sokakat az Európai Néppárt elnöke. Tette ezt Donald Tusk úgy, hogy tudnia kell: Orbán családjában nincs senki, aki akár a náci, akár a kommunista diktatúrák erőszakszervezeteinek tagja, vagy támogatója lett volna.
Tette mindezt Donald Tusk úgy, hogy maga is pontosan tudja: nagyapja, Józef Tusk a nácik kollaboránsa volt a második világháború idején, amely kétszeres bűn, hiszen amellett, hogy a világégés kirobbantóinak szolgálatába állt, a hazáját, Lengyelországot is elárulta. Azt a Lengyelországot, amellyel Magyarország hosszú ideje a lehető legszorosabb barátságban van. 1944-ben belépni a III. Birodalom rettegett hadseregébe, a Wehrmachtba, nem a kisember tévedése, hanem a tudatos helyezkedés, a jól felfogott kollaboráció mintapéldája. És nem, erre nem ad semmilyen magyarázatot az, hogy a nagypapa a háború után mélyen hallgatott lépéséről, tetteiről.
A PestiSrácok.hu úgy fogalmaz, hogy miként Józef Tusk, úgy unokája is a hallgatást választotta, amikor a 2005-ös lengyel elnökválasztási kampányban kérdezték nagyapjáról. Donald Tusk csak pislogott, és azt ismételgette, hogy nem ismeri családja történetének azon részét, amely a nagyapja náci érintettségére vonatkozik. A volt lengyel miniszterelnök harminc esztendős volt, amikor Józef Tusk elhunyt, ennyi idő azért elegendő ahhoz, hogy bárki kibogozhassa a családi szálakat.
A V4NA hírügynökség felidézte, hogy a lengyel közvéleményt mélyen érintette, hogy az elnökjelölt Tusk családjából valaki a német hadseregben szolgált a világháború alatt, ezért magyarázkodni kényszerült.
Azzal védekezett, hogy erről ő is csak most szerzett tudomást. Úgy fogalmazott azonban: „Nincs mit sajnálnom, ez a családom története. Történészként és emberként pedig inkább ismerem a fájdalmas igazságot, mint a kellemes hazugságot.”
