Szánthó Miklós: A magyar tartás frusztrálja a külföldi liberálisokat + videó

Az Alapjogokért Központ immár harmadik alkalommal képviseltette magát az amerikai republikánus tábor „seregszemléjén”, a múlt hét végi Conservative Political Action Conference-n (CPAC). Bár a pandémia miatt a texasi eseményre csupán egy videóüzenettel tudtak készülni, Szánthó Miklós, a központ igazgatója részletesebben beszélt lapunknak az Atlanti-óceán mindkét partján tapasztalható kihívásokról, valamint a jövő évre tervezett budapesti rendezvényről.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Fotó: ARPAD FOLDHAZI

– Videóüzenetében megemlíti, hogy Magyarország az európai konzervatív reneszánsz élén áll. Az elmúlt hetek fejleményei (a magyar gyermekvédelmi törvény európai fogadtatása, a futballstadionokban történtek, illetve az európai szankció) csak tovább erősítették a liberális és a konzervatív erők világnézeti harcát. Meg lehet nyerni ezt a harcot?

– Világnézetek harcáról szoktam én is beszélni, de ez nem valamiféle elvont filozófiai vita – valójában a hétköznapi életmódunk a tét. Az egyes politikai oldalak alapvetően mást gondolnak a „jó életről”, az ember céljáról és az ennek megfelelő társadalompolitikai elképzeléseiket igyekeznek átültetni a gyakorlatba. Amikor azok a kérdések merülnek fel, hogy szuverén állam vagy Európai Egyesült Államok, hogy munka vagy segély, hogy nemzet vagy multikulti, hogy nő és férfi vagy társadalmi nemek, hogy gyermekvédelem vagy genderérzékenyítés, vagy hogy család vagy alternatív szexuális kommunák, akkor az ideológiai küzdelemnek a mi és a gyermekeink életére nagyon is hatással lévő leágazásaival szembesülünk mindannyian. És ma sajnos az engedélyezett nyilvánosság terei alapján – gondoljunk csak a foci-Eb hivatalos kommunikációs közegére – joggal támad az a benyomása sokaknak, hogy a balliberális oldal a demokrácia varázsigéinek kisajátításával a feje tetejére akarja állítani a világot, de legalábbis öngyilkosságba hajszolni a nyugati civilizációt. Már nem pusztán létjogosultságot követelnek a „speciálisnak”, a korábban kivételszabálynak tekintett gondolatoknak vagy életformáknak, hanem totális erkölcsi azonosulást akarnak előírni. A magyar kormány viszont 2010 óta nem hajlandó szolgalelkűen lemásolni az abnormalitást egyre inkább kívánatosnak tekintő nyugati mintákat, hanem kiáll a teremtés rendjéből fakadó természetes életigazságok mellett. Ezért pedig politikailag likvidálni akarják. Csakhogy a természet szerintem nem liberális, a jóemberkedés leplében propagált őrült gondolatokat egy ponton túl már nem lehet a gyakorlatba átültetni, mert egész egyszerűen ellenkeznek az emberek alapvető életösztönével. Magyarország ennek az életösztönnek a megtestesítője más régiós szövetségeseivel együtt. És szerintem a harc nem csak azért nyerhető, mert lényegében az élet kultúrája áll szemben a halál kultúrájával, de azért is, mert a magyar testtartás láthatóan frusztrációt vált ki a külföldi liberálisok köréből: félnek, mert érzik, hogy Orbán Viktor azon nyugati szavazó lelkéhez is képes szólni, akit politikai elitje már évekkel ezelőtt magára hagyott.

– Az ACU magyarországi partnerszervezetének vezetőjeként megerősítette a CPAC budapesti meghívását jövő tavaszra; a rendezvény a koronavírus-járvány miatt szenvedett eddig késedelmet. Mi lenne a magyar konzervatívok számára a hozadéka a budapesti CPAC-nek?

– Az „eredeti” CPAC (Conservative Political Action Conference) az amerikai jobboldal legnagyobb seregszemléje, nem pusztán egy fórum, egy rendezvény, hanem a tengerentúli konzervatív tábor erejének felmutatása. Az előbbiekben arról beszéltünk, hogy a kontinensünkön milyen a politikai klíma, de látnunk kell, hogy a baloldal, a szocialisták, a progresszió, a globalisták mindenhol ugyanazokat a klasszikus társadalmi alappilléreket igyekeznek aláásni – itt, Európában és Észak-Amerikában is. Az „emberi jogok” stemplijével felülbélyegzik a józan észt, tudománytalannak és kirekesztőnek állítják be a zsidó-keresztyén hagyományokat, a fejlődés szükségszerűségére hivatkozva meg akarják haladni az egyébként is „bűnös múltú” nemzeti kereteket, a szexuális forradalom legújabb hullámát meglovagolva pedig végleg meg akarják szüntetni az elnyomó struktúrát képviselő családot. Ha egy ilyen „erős” rendezvényen, mint a tavaszra tervezett budapesti CPAC, rá tudunk döbbenni arra, hogy bár egy óceán választ el minket, a kommunisták itt is és ott is ugyanazokkal a módszerekkel akarják magukat végighazudni az igazsághoz, a normalitás jegyében adott közös konzervatív válasz politikai hatása, akciórádiusza annál nagyobb lehet. A következő időszak európai választásai kapcsán pedig szerintem kifejezett morális pluszt adhat a hazai, de talán más országok jobboldali táborának, ha tudatosul, hogy mi már nem egyedül állunk ott a viharban, a tengerentúlon nemcsak diplomáciai, de politikai szövetségeseink is vannak. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója

– A napokban lesz fél éve, hogy beiktatták hivatalába Joe Biden elnököt, és ezzel liberális kormányzás van az Egyesült Államokban. De a mostani dallasi CPAC mintegy bizalmi szavazás volt Donald Trump, az előző, republikánus elnök mellett. Hogyan látja az elmúlt fél évet az amerikai kultúrharc szempontjából, miben látja a konzervatív kihívást 2021–24-re?

– Az amerikai jobboldal egyszerre van jobb és rosszabb helyzetben, mint a magyar vagy az európai. Az ugyanis tény, hogy ott a „poszt-posztmodern” jobboldali ébredés már korábban megindult, már Ronald Reagan alatt, és a konzervatív, republikánus hálózatok, körök, a politikai infrastruktúra nagyobb hagyományokkal rendelkezik. Másrészről viszont a liberális ideológiai nyomás is erősebb, akár az egyetemi szférára, akár a szórakoztatóiparra gondolunk, és a lényegében hosszú évtizedek óta a liberálisok által uralt szövetségi „mély állam” is sokkal durvább és betonbiztosabb hatalmi gépezet, mint a brüsszeli eurokrácia. A Black Lives Matter (A fekete életek számítanak, BLM) fizikai és verbális agressziója nyomán a polkorrektség még fojtogatóbbá vált, a cancel culture (eltörléskultúra), a libsi fősodortól eltérő vélemények elhallgattatásának mechanizmusa még erősebb lett. Ezt Biden hivatalos szintre is igyekszik emelni, például úgy, hogy a demokratáknak kedvezően akarja átírni a választási szabályokat. De itt is az látszik, amire korábban utaltam: a szivárványszínben egyneműsített felszín alatt mozog a mély. A Donald Trumpra leadott 74 millió voksot nem lehet meg nem történtté tenni, és jelenlegi mérések szerint a 2022-es időközi választásokon nemcsak a szenátusi, de a képviselőházi többséget is visszaszerezhetik a republikánusok. Az, hogy a demokrata adminisztrációt lekössék a belpolitikai kihívások, és ne azzal foglalkozzanak, hogyan tudnak beavatkozni a jövő évi magyar választásokba, nekünk is érdekünk.