Új szemléletű pályázati rendszer

- Szeretnénk a művészeket hosszabb távú gondolkodásra serkenteni – mondta lapunknak Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke az ösztöndíjukról, amelyre április 30-ig lehet még pályázni. A támogatott művészi területek közötti arányokról és arról is beszélgettünk, hogy meg lehet-e élni a művészetből.

Fotó: Éberling András

– Mitől különbözik például a Nemzeti Kulturális Alap pályázataitól?

– Ez egyéni pályázat, kizárólag hároméves időtartamú és oszthatatlan összegű. Az NKA-nál valaki néha hárommillió forintot kér és kap 420 ezret: ez elég gyakori eset volt például a zenei kollégiumban, ahol hat évig kurátor voltam. Érthető módon minden érdemes pályázónak akartak, akartunk adni egy kis pénzt. Innentől kezdve viszont ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy a pályázónak ebből pontosan mit kell megvalósítania, illetve miről kell elszámolnia. Nálunk viszont vagy megkapja valaki a teljes összeget, vagy sem; a pályázat pedig ingyenes.

Fotó: Éberling András

– Az elbíráláskor próbáltak figyelni a művészeti területek közötti arányokra?

– Jogos kérdés, de pontosan hogyan figyeljünk erre? Akadémiánknak kilenc tagozata van, ebből nyolc művészeti ágé, a kilencedik pedig a művészetelméletet képviseli; azt pedig, hogy melyik területre hány pályázat érkezik, csak április végén tudjuk meg. Az MMA összművészeti akadémia: ha több területet is hitelesen érint egy pályázat, ez akár előnyt is jelenthet. Nem azt mondom, hogy mindnek ilyennek kell lennie, de az ilyen pályázatoknak nagyon örülünk. Ha viszont egy területen nem érkezik pályázat az elvárt minőségben, akkor csak azért nem fogunk rá pénzt adni, hogy az is képviselve legyen.

– Kik bírálják el a pályázatokat?

– Tavaly és idén is az összes akadémikusunk kapott tőlem egy felkérőlevelet, hogy ha van kedve, ideje és ereje, hogy a saját szakterületén, anyagi juttatás nélkül bírálatot vállaljon, akkor ezt megköszönjük. Minden pályázatot legalább ketten bírálnak el – ők egymásról sem tudnak –, végül a legjobbakból egy döntőbizottság választja ki azt a bizonyos százat. A bizottság tagjait minden évben én kérem fel. Tavaly ez az MMA elnökségének szavazati joggal bíró tagjaiból állt, de idén és jövőre is más-más névsor lesz.

– Abban is segítenek az ösztöndíjas művészeiknek, hogy publikálják a munkáikat?

– Természetesen. Célunk, hogy a legkiemelkedőbb munkák ne csak az íróasztalfiókban maradjanak, hanem közönség elé is kerüljenek. Aktív kapcsolatot szeretnénk kialakítani, közösséget is szeretnénk szervezni az ösztöndíjasainkból. Jelenleg az MMA-hoz elsődlegesen kapcsolódó művészek köre a háromszáz akadémikust, a hatszázhuszonhat nem akadémikus köztestületi tagot, ezenkívül (a tagozati ösztöndíjasok mellett) ezt a száz ösztöndíjasunkat jelenti. Úgy érzem, kezd kirajzolódni a magyar művészi életpályamodell, amelynek megteremtése akadémiánk egyik célja.

– Egyszerűbben szólva, hogy a művészetből is „meg lehessen élni”?

– Pesszimista ország vagyunk, s ennek érthető történelmi alapjai is vannak, hiszen az elmúlt száz év magyar történelmében sokszor éppen a legrosszabb forgatókönyv bontakozott ki. De úgy érzem, most egy szép és felívelő időszakot élünk. Azt szeretnénk elérni, hogy azok a kiemelkedő művészek, akik képesek hitelesen előre tervezni, legalább három évig itthon maradjanak és itthon dolgozzanak.

– Milyen egyéb szellemi elvárásaik vannak a pályázatokkal kapcsolatban?

– Egyetlen elvárásunk a magas művészeti minőség. Számomra ez nem szubjektív fogalom, persze nem is jogi kategória, de aki ért hozzá, a saját területén pontosan tudja, miről beszélek. Nagyon sok problémát látok még a magyar művészeti életben, a MMA-val ezekre is megoldásokat szeretnénk találni.