időjárás 6°C Gál 2021. October 16.
logo

Kibeszélés, ahogy az életben is

Csejk Miklós
2019.10.07. 14:42
Kibeszélés, ahogy az életben is

Egy családban sok titok lehet. Egy férfinak, főleg ha művészről, esetünkben Kossuth-díjas íróról van szó, titka lehet a válság. Hogy nem megy a munka, hogy üres lett a tér, ami körülveszi, hogy inspirációra lenne szükség. A legegyszerűbb menekülés az alkoholizmus. Jantyik Csaba a Spirit Színház Ünnep című előadásában mégsem erre helyezte a hangsúlyt a családfő megformálásakor. Nyugodt, kifinomult játékával, gondoskodó figyelmességével a színháztörténet egyik legszimpatikusabb apafiguráját teremtette meg. Egy nőnek titka lehet, hogy fogy az ener­giája. A szüléssel, a teremtéssel csodálatos energiákban lubickolhatott, és amikor szembenéz azzal idősebb korára, hogy fogy ez az energia, sőt már alig van belőle, pótcselekvések közepette elkezdhet titkolózni. Juhász Róza a feleség és anya szerepében olyan fergeteges alakítást hoz, hogy az emlékétől napokig nem szabadul az ember. Elkeseredetten szeretné jobbá tenni a családtagokat, csak rossz eszközökkel él, ám a színdarab során óriási jellemfejlődésen megy keresztül. Elkezd figyelni, kérdezni ahelyett, hogy rögtön kimondaná, amit gondol.

Gyereküknek, főleg ha már harmincöt éves és egyedül él, titka lehet, hogy nem képes a családalapításra. Azt gondolja, mindenki ezt várja tőle. Környezetében menekülnek egymás elől az emberek, mert korunkban problémás az elköteleződés, az áldozathozatal, a kompromisszumkészség, mert önzők lettünk és konformisták. Dobra Mara egy igazán bizonytalan fiatal nőt alakít a középkorú gyermek szerepében. Színészi eszköztára olyan, mintha ő maga is bizonytalan lenne a szerep megformálásakor. Ez a bizonytalanságérzés a nézőt is hatalmába keríti azokban a jelenetekben, amikor jelen van. Pedig egy magabiztos nőt alakít, de a feszültséget az okozhatja, hogy nem tud felnőni, a szülőknek akar megfelelni. Jerges Balázs játssza a társát, aki infantilis kamaszőszinteséget hoz a színpadra, játéka jól oldja a nézőkben gyülekező feszültséget.

Juhász Róza házsártos feleséget, Jantyik Csaba sikeres író férjet alakít
Fotó: Gergely Beatrix

Varsányi Anna színdarabja a szeretetről szól. Egy olyan családról, ahol sok a konfliktus, mégis jó velük lenni, jó velük az ünnep. Egy családban, ha szeretet van, nem lehet titkolózni. Illetve lehet, de mindenki pontosan tudja a másik titkát, bár ezt a tudását ebben a darabban nem osztja meg a többiekkel. Remek vígjátéki alaphelyzet ez, bár Czeizel Gábor szokatlan rendezése szerencsére nem igazán azokra a poénokra helyezi a hangsúlyt, amelyek adják magukat. A színdarab feldolgozása során, akárcsak Csehovnál, az igazi dráma „víz alatti áramlásként” a színpadon kívül marad. Kellenek a nézők saját tapasztalatai, hogy teljes legyen a kép. Czeizel Gábor éppen ezért úgy döntött, hogy elmossa a nézőtér és a színpad közötti határokat. A színészek az asztalt ülik körbe, a nézők pedig a színészeket. Ez a fizikai közelség érzése a darab előrehaladtával bölcs távolságtartássá változik, és jótékony, gyógyító nevetéssé. A darab elején még mindenki csak a magáét hajtogatja, mindenki csak magára figyel, de történik valami, ami után elkezdenek valós kérdéseket feltenni egymásnak a családtagok. Elkezdenek figyelni egymásra. Mire a vacsora végére érünk, a néző úgy érezheti magát, hogy remekül szórakozott, mert jó társaságban, jó emberek között volt vendégségben. Hazaérve azonban ki kell majd beszélnie a vendéglátókat. Ahogy az életben is.