
Fotó: VOLT Fesztivál
Dickinson közvetlen, megnyerő volt – bár néha túlságosan egzaltált –, tényleg úgy beszélt, mintha a kocsmacimboránk lenne, és csak velünk osztaná meg a képtelen történeteit. Például azt, hogy nem énekesnek, hanem dobosnak készült, az élet persze közbeszólt, vagy hogyan csapatta ki magát az iskolából, és amikor Erzsébet királynő megkérdezte tőle, hogy mivel foglalkozik, hogyan vágta rá azt, hogy heavy metal énekes, majd az értetlenkedő pillantásra hogyan próbálta körülírni a foglalkozását.
Dickinson az egyik első amerikai turnéjukon irányított rakéták barkácsolásával ütötte agyon az időt. Az egyik jókora darabot pedig felvitte a repülőgépre, és elhelyezte a turistaosztályon az ülés fölötti csomagtartóba. Amikor jött a légiutas-kísérő, megkérdezte tőle, hogy tényleg egy távirányított rakétát tett a csomagtartóba? Amikor bevallotta, hogy igen, az illető rávágta: Nem baj, Texasban szeretjük az ilyet.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!