„A darabot intimebb közegbe, a Pesti Színházba szántam, Marton mégis ragaszkodott ahhoz, hogy A padlásnak nagyszínházban van a helye” – fűzte hozzá Sztevanovity Dusán az MTI-nek. Presser Gábor felidézte, hogy Rudolf Péter, aki a Törpe (Lámpás) volt és Méhes László, aki a Herceget alakította az eredeti szereposztásban, harminc évvel később, a kilencszázadik, jubileumi előadáson felmentek a színpadra, és azt mondták: a próbák alatt ők nem igazán hittek a darabban.
A zeneszerző A főhős Rádiós szerepére Kaszás Attilát képzelte el. „Egy nem zenés színházban egy zenés darabot csak úgy lehet megírni, hogy a szerző nagyjából előre tudja, kik fognak benne szerepelni” – jegyezte meg. A padlást a Vígszínházban 1988. január 29-én mutatták be.
Amíg a színház felújítása zajlott, néhány előadást az 1994-1995-ös szezonban a Nyugati pályaudvar parkolójában felállított sátorban tartottak. A padlás egymillió nézőjét csak a vígszínházi előadások alapján számolják, de a darabot Miskolctól Debrecenen át Zalaegerszegig valamennyi magyarországi kőszínházban játszották, és külföldön is bemutatták.
Az 1988-as vígszínházi szereposztás napjainkra teljesen kicserélődött, egy kivétel van: Igó Éva, aki Süni volt, ma Mamóka szerepét játssza. A zene és a szöveg is ugyanaz, csak néhány, a színészek által beépített félmondat került be.
Presser Gábornak ez az egyetlen közös zenés színházi darabja Sztevanovity Dusánnal. Utóbbi elmondta: számos felkérést kaptak A padlás után, keresték a témát ők is, de nem lett folytatás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!