Elhunyt Roger Scruton, brit filozófus

Hetvenöt éves korában elhunyt Roger Scruton brit filozófus. Több mint ötven kötet szerzője, munkái elsősorban a filozófia, a konzervativizmus és az esztétika témakörében születtek.

London, 2019. december 3. Sir Roger Scruton brit író-filozófus Magyarország londoni nagykövetségén, ahol átvette a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést Orbán Viktor miniszterelnöktől 2019. december 3-án. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Hetvenöt éves korában elhunyt Roger Scruton brit filozófus. A világszerte ismert gondolkodó fél éve küzdött a rákkal. Több mint ötven kötet szerzője, munkái elsősorban a filozófia, a konzervativizmus és az esztétika témakörében születtek. Első, fontosabb munkája harmadik könyve, A konzervativizmus jelentése volt (1980; magyarul: 2002), de írt monográfiát Kantról is. Utolsó konzervativizmusról szóló kötete a Conservatism: An Invitation to the Great Tradition volt (2017). Filozófiai munkássága mellett regényírással és zeneszerzéssel is foglalkozott.

Scruton politikai eszmélését 1968-ra tette, mint többször elmondta, a parttalan, nihilista párizsi diáklázadás miatt állt a konzervatív táborba. Személyében hazánk fontos barátját veszítette el.

Scruton többször is járt Magyarországon, Orbán Viktor december elején tüntette ki a Magyar Érdemrend középkeresztjével. A filozófust hazájában méltatlan támadások érték, mert felemelte szavát a Soros-hálózat működése és a bevándorlás ellen. Emiatt egy időre állást is elveszítette, de végül visszavették a brit kormány építésügyi bizottságába.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Tavaly nyáron lapunkban közöltük egyik írását, ebből idézünk egy fontos részletet: „A migrációval szembeni ellenállása miatt az EU Magyarországot rasszizmussal, idegengyűlölettel vádolta meg, majd lépéseket tett a kormánypárt, a Fidesz elmozdítására az Európai Néppártból, sőt magából az Európai Unióból is. Ez megerősítette Orbán Viktor kormányának politikáját és az egész régióban fokozta a migrációval szembeni ellenállást. A probléma a nemzetközi konfliktus szintjén is megjelent, felidézve a XX. század sötét és bonyolult viszonyait, melyek akkor kettészakították Európát…

A populizmus címkéjét azokra sütötték rá, akik a nemzeti függetlenség és megújulás mellett foglaltak állást, elsősorban azért, mert látványos támogatottságot élveztek az emberek köré­ben. Ezt láttuk Nagy-Britanniában a liberálisoktól is a brexit szavazást követően. Hiába szavazott a többség a kilépés mellett, az ő szavaza­taik hiteltelenek, elég, ha populistának bélyegzik őket... Két módja van annak, hogy megszólítsuk az embereket: a liberális értékeknek megfelelően működő intézményrendszeren keresztül, illetve közvetlenül, a véleményük megkérdezése útján. Az euró­pai elit az utóbbit kockázatosnak ítéli meg. Hiszen az emberek maguktól úgysem tudják, hogy mit gondolnak valójában, ha pedig mégis, akkor biztosan tévednek. Az emberekben csak akkor lehet megbízni, ha egy liberális elvekre épülő intézmény vezeti őket, ami egyet jelent érzelmeik liberális szűrőn való megrostálásával, hogy a végtermék ártalmatlan vélemény legyen.” (MN)