Midőn a műfaj – még rock and roll meg beat néven – az amerikai rhythm and blues ihletettségében megszületett, a keleti blokknál szerencsésebb történelmű országokban az ötvenes évek második felében, amikor az USA-ban Elvis-, nálunk forradalmi láz tombolt, akkor az idősebb generáció fejcsóválva mindössze annyit morgott maga elé: pár esztendő, és elmúlik ez a marhaság.
A mormogás több mint hatvan éve került a sutba. Azok az emberek már nem élnek, ellenben a rock él. Miként a műfajjal egyidős Schuster Lóránt mondta: „A rock örök és elpusztíthatatlan.” Akár a P. Mobil. Itt ismételten Lórántot idézem: „Mintegy négyszáz zenekar játszik P. Mobil-számokat. Ezek közül mi vagyunk az egyik.” Egy másik nagy sikerű formáció a Mobilmánia nevet választotta. Joggal, lévén olyan zenészek alkották, akik valaha a Mobilban tolták. Méghozzá egy éven keresztül három korszakos énekessel: Vikidál Gyulával, Tunyogi Péterrel és Rudán Joe-val. Mígnem Molnár Péter Stula lett a frontember.
Stula ma az Omen új énekese, aki párhuzamosan a saját nevét viselő bandájával a második lemezét jelentette meg mostanság. A Stula Rock Örökifjú címet viselő korongja pompás bizonyítéka az ötvenes évtizedekben morgolódó öregek botorságának, mert a CD vegytiszta rock: hardrock, rock and roll, metál, no és némi slágerrock.
Ha nem olvasom a háttéranyagban, hogy dobos volt a főszerző, meg nem mondom, olyannyira nem „figurista” a saját szólama. Legföljebb a megszokotthoz képest markánsan „előre hozták” keveréskor a dobot a bőgővel együtt, amely utóbbi atomóra-pontossággal, szinkronban tolja a lábdobbal.
Horváth Ádám, fent nevezett dobos szövegeiben néha Horváth Attila hangulatai köszönnek vissza, ami joggal bezsebelhető dicséret részemről, hisz ennek a műfajnak klasszisa ő – de már a puszta névazonosság is kötelez. Zenéi pedig klasszikusan jó dalok, nincsenek túlhangszerelve, megmarad a nyersességük, és ott a jó értelemben vett, az AC/DC óta kötelező egyszerűség.
A szerző jó kézzel nyúlt a kortárs technikához, a kompozíciókba egyéni színt visznek a különféle „szintetizátorállások”, mint a pizzicato, a vonósok, a hárfa. S ott a klasszikus „Hammond-szőnyeg”, ami azért sokkalta jobb a közhelyes szintiszőnyegnél. A metálriffeknél macsósan dübörög a gitár drop hangolása.
