Annak, hogy A Keresztapa kultuszfilm lett, több oka is van. Egyrészt Francis Ford Coppola figyelt arra, hogy szereplői egységesen minimalista színészi játékkal éljenek, így hiteles lett az egész alkotás. Másrészt operatőre, Gordon Willis következetesen – a Brando-lelövés jelenetének kivételével – mindig egy emberi nézőpontból mutatja a szereplőket, vagyis úgy, mintha a néző is ott lenne a közvetlen közelben. Harmadrészt pedig azért, mert – a gengszterfilm viszonylag egyszerű műfaji és dramaturgiai kereteit szétfeszítve – a hagyományos értékrendszer legfontosabb alapelveit kicsit sem didaktikusan tanította meg nemzedékeknek, akik kívülről „fújták” ezeket a jól megfogalmazott üzeneteket. Legvégül pedig azért, mert nem hagyott kétséget afelől, hogy kard által vész, ki kardot ragad.
Coppolánál a drogüzlet szimbolizálja a minden értéket elpusztító, erkölcstelen és önző szemléletet. Közel fél évszázaddal később erről eszünkbe juthat, hogy ugyanannyira pusztít az a mai szellemi drog, amely tönkre akarja tenni a családokat, sőt már a család fogalmát is eltörölné a föld színéről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!