Trianonnal kezdődnek a bajok Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című filmjében, amelyet 2015-ben írt és rendezett saját családjának emlékei, anekdotái, drámái alapján. A trianoni békediktátum nyomán kerül három leánytestvér otthona országhatáron kívülre, és ezzel örökre szét is esik minden, eltávolodnak egymástól a testvérek. Aki marad, depresszióba süllyed, aki megy, bolyongani kényszerül. A bolyongás ez esetben konkrétan értendő, a rendezőnő édesanyja, akit a lengyel Danuta Szaflarska alakít, és aki a kerettörténet alapján elmeséli felnőtt leányának az életét, huszonhétszer költözött. Fekete Ibolya elmondása szerint két éven át ápolta Alzheimer-kórban szenvedő, kilencven év feletti édesanyját, aki akkor mesélte el neki a családjuk történetét.
– Lajos, te nem szeretsz költözni! – mondja egy alkalommal a huszonhétszer költöző leánytestvér, akinek fiatalkori énjét Ónodi Eszter élettel teli remek játéka kanyarít a vászonra. És ez így is van, Lajos (Gáspár Tibor feledhetetlen nézésekkel teli alakításával) nem szeret költözni, de a lányt, élete asszonyát, gyermekei anyját nagyon szereti. Hogy csak egy példával éljünk: amikor más a kocsmába megy munka után, ő inkább haza. Bár a trianoni békediktátum örökre hazátlanná tette ezt a családot, ők ketten egymás szívében leltek otthonra. De ettől függetlenül Lajos nem szeretett költözni, sőt 1956-ban Amerikába se akart kimenni. Nem is mentek, a haza fontosabb volt. Lajos élni akart, nyugalomban, leginkább úgy, hogy hagyják őt békén, élne a családnak, de valahogy nem engedte az elmúlt száz év a nyugodt életet. A trianoni békediktátumtól a kommunista diktatúra bukásáig költözött a család, költözött, ment faluról városba, városból falura. A film mágikus realizmusa a női megérzésből adódik. Mert bár Lajos nem igazán szeretett költözni, ha asszonya úgy érezte, hogy eljött az idő, ment vele, így menekült meg rendszeresen a férfi sok baj és megpróbáltatás elől.
Fotó: Vertigo Média Kft.
– Lajos, te maradj ki a történelemből – mondja Ónodi Eszter a filmben, és boldogok lehetünk, hogy tőle halljuk ezt a mondatot, mert feledhetetlen. Egyrészt benne van az aggodalom, a női szorongás, hogy az asszony elveszíti élete párját, azt az embert, aki gondoskodik róla, aki védelmezi és aki rendszeresen megnevetteti. Mert leginkább ezek a pillanatok maradnak meg az emlékezetben. A gondoskodás, a védelmezés, a megnevettetés. Másrészt meg azért kellene Lajosnak kimaradnia a történelemből, mert az a trianoni átok óta csak bajt hoz a családra, a leghosszabb ideig az élősködő kommunistákat a nyakukra. Az egyik költözésük ebből adódik: amíg nincsenek otthon, beköltözik hozzájuk egy kommunista, aki csak annyit mond: most már ő lakik itt.
