Lajos nem szeret költözni

Trianonnal kezdődnek a bajok Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című filmjében.

Itt még együtt ünnepel a Trianon után széthulló család Fotó: Vertigo Média Kft.

Trianonnal kezdődnek a bajok Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című filmjében, amelyet 2015-ben írt és rendezett saját családjának emlékei, anekdotái, drámái alapján. A tria­noni békediktátum nyomán kerül három leánytestvér otthona országhatáron kívülre, és ezzel örökre szét is esik minden, eltávolodnak egymástól a testvérek. Aki marad, depresszióba süllyed, aki megy, bolyongani kényszerül. A bolyongás ez esetben konkrétan értendő, a rendezőnő édesanyja, akit a lengyel Da­nuta Szaflarska alakít, és aki a kerettörténet alapján elmeséli felnőtt leányának az életét, huszonhétszer költözött. Fekete Ibolya elmondása szerint két éven át ápolta Alzheimer-kórban szenvedő, kilencven év feletti édesanyját, aki akkor mesélte el neki a családjuk történetét.

– Lajos, te nem szeretsz költözni! – mondja egy alkalommal a huszonhétszer költöző leánytestvér, akinek fia­talkori énjét Ónodi Eszter élettel teli remek játéka kanyarít a vászonra. És ez így is van, Lajos (Gáspár Tibor feledhetetlen nézésekkel teli alakításával) nem szeret költözni, de a lányt, élete asszonyát, gyermekei anyját nagyon szereti. Hogy csak egy példával éljünk: amikor más a kocsmába megy munka után, ő inkább haza. Bár a trianoni békediktátum örökre hazátlanná tette ezt a családot, ők ketten egymás szívében leltek otthonra. De ettől függetlenül Lajos nem szeretett költözni, sőt 1956-ban Amerikába se akart kimenni. Nem is mentek, a haza fontosabb volt. Lajos élni akart, nyugalomban, leginkább úgy, hogy hagyják őt békén, élne a családnak, de valahogy nem engedte az elmúlt száz év a nyugodt életet. A trianoni békediktátumtól a kommunista diktatúra bukásáig költözött a család, költözött, ment faluról városba, városból falura. A film mágikus realizmusa a női megérzésből adódik. Mert bár Lajos nem igazán szeretett költözni, ha asszonya úgy érezte, hogy eljött az idő, ment vele, így menekült meg rendszeresen a férfi sok baj és megpróbáltatás elől.

Itt még együtt ünnepel a Trianon után széthulló család
Fotó: Vertigo Média Kft.

– Lajos, te maradj ki a történelemből – mondja Ónodi Eszter a filmben, és boldogok lehetünk, hogy tőle halljuk ezt a mondatot, mert feledhetetlen. Egyrészt benne van az aggodalom, a női szorongás, hogy az asszony elveszíti élete párját, azt az embert, aki gondoskodik róla, aki védelmezi és aki rendszeresen megnevetteti. Mert leginkább ezek a pillanatok maradnak meg az emlékezetben. A gondoskodás, a védelmezés, a megnevettetés. Másrészt meg azért kellene Lajosnak kimaradnia a történelemből, mert az a trianoni átok óta csak bajt hoz a családra, a leghosszabb ideig az élősködő kommunistákat a nyakukra. Az egyik költözésük ebből adódik: amíg nincsenek otthon, beköltözik hozzájuk egy kommunista, aki csak annyit mond: most már ő lakik itt.

De Lajos akkor se hagyja cserben a hazáját, ha a senkiháziak megnehezítik a létet. Lajos és családja esetében a senkiháziak egy életen át nem is csinálnak mást, mint megnehezítik a létet, de ettől függetlenül Lajos teljes életet él. Méghozzá azért, mert kapott a sorstól egy csodálatos asszonyt, valamint azért, mert Lajos nem komoly ember. Az a típus, aki bármikor megtáncoltatja feleségét a kis vidéki vityilló konyhájában, amitől az asszony királynőnek érzi magát, vagy ha görkorcsolya kerül a keze ügyébe, akkor olyan szépen gurulgat vele ide-oda, hogy az egész városi lakótelep a csodájára jár.

Fekete Ibolya filmje a magyar filmtörténet egyik legfontosabb, legizgalmasabban megrendezett műve. Amúgy is kevés a mágikus realista filmes alkotás, amelyben ráadásul dokumentum- és híradófelvételeket is láthatunk, és úgy idéz meg filmklasszikusokat, ahogy az a néző szívének igazán kedves. A cím viszont mélyen elgondolkodtató. Mármint a futóbolondok kifejezés. Mert ennyire normális, józanul gondolkozó magyar embereket nem sokszor láthat a mozivásznon a néző. Vagyis nem ők voltak a futóbolondok, hanem sokkal inkább az a sok senkiházi, akiket a Trianon utáni száz év helyzetbe hozott, és akik miatt a normális emberek tűntek futóbolondnak.