De faragott, festett, berakásos, szürrealisztikus munkáival szintén maradandót alkotott, mint az 1977-es Ady-pályázat Magyar Messiása: a sárgaréz rácsba beletört gyöngyös tollú csodamadár, a budapesti Fórum Hotelben Krúdy sosem volt álom-Budapestjének hatalmas, színes fa domborműve és a bécsi bankház kétméteres kakastáltoson lovagló tündérfiúja.
Legutóbb tavaly márciusban, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Epreskertjében leplezték le Bárányos című szobrát, amelyet első sikeres munkájának tartott, s amit a mester az egyetemnek ajánlott. Az avatóünnepségen Kő Pál felidézte a szobor történetét: „Odajött a mester, amikor kihoztuk a nyolcasból a Bárányost, nézte, és azt mondta: Lujos, hát ennek már olyan szoborillata van. Ezért gondoltam arra, hogy ez a negyedéves munkám – amely amúgy teljesen somogyis – méltó arra, hogy itt, az egykori műtermem előtt minket képviseljen. Somogyi József apám helyett apám volt.”
Az alkotói mellett fontos volt számára oktatói tevékenysége, 1978-tól tanított a Képzőművészeti Főiskolán, 1990 óta tanszékvezetőként, 1990 és 1991 között docensként, 1991-től egyetemi tanárként. 1992 és ’95 között rektorhelyettesi posztot töltött be, 2009-ben professor emeritus címet kapott. A főiskolai oktatás mellett 1986 óta vezette a hevesi művésztelepet.
1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1986-tól érdemes művész, 1990-ben Magyar Művészetért életműdíjat kapott, 2001-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. 2014-től viselhette a Nemzet Művésze címet. 1995-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja, 2011-től, az akadémia köztestületté válásától, annak rendes tagja.
„Kő Pál egyszerre volt a szobrászművészetben újító és több ezer éves kézműveshagyományok virtuóz folytatója” – méltatta a művészt közleményében az MMA. Az akadémia Kő Pált saját halottjának tekinti.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!