Lovasíjászok a Kárpát-medencében

A BTM Vármúzeum és a Magyar Történelmi Íjász Társaság július utolsó napján nyílt kiállítása a sztyeppei népek lóhátról használt fegyvere, a reflexíj történetét, és készítési technikáit mutatja be, s röviden áttekinti a nagy sztyeppei országúton kalandozó, majd a Kárpát-medencébe megérkező és letelepedő nép íjászati stílusát a Kr. e. VIII. századtól a Kr. u. XVII. századig.

A főváros területén az ókortól a kora újkorig tartó szakaszban hosszabb-rövidebb időre megtelepedett lovasnomád népek egyik leghatékonyabb fegyvere az íj volt. A régészek ásója viszonylag gyakran fordít ki a földből hajdani íjászathoz kötődő emlékeket. A tárlat kitér arra a fokozatosan közismertté vált tényre, hogy a honfoglaló magyarok lovasíjászok voltak. Ugyanakkor tévhiteket is eloszlat: például azt, hogy a tradicionális lovasíjászat a keresztény államalapítás után elsorvadt, eltűnt. Ez nem így történt: a magyar harcosok ugyanis még sokáig nem hagytak fel a reflexíjak használatával sem a vadászatokon, sem a harcokban.

A honfoglalás kori íj újra felfedezése valódi sikertörténet. A történészek, a régészek, az íjkészítő kézművesek és maguk az íjászok egymás munkáját segítve jutottak nagyon komoly eredményekre a tudományos felfedezésektől kezdve világrekordok eléréséig Magyarországon épp úgy, mint külföldön. A reflexíj a honfoglalók, s így a honfoglalás egyik szimbólumává, és egyúttal a magyar országimázs részévé is vált. A tárlat az információk és érdekességek mellett interaktív állomásokkal is szolgál, melyeken a bátor, kísérletező kedvű látogatók kipróbálhatják a különböző íjfogásokat, az íjászatot „lóhátról” is, valamint egy XVII. századi oszmán „edzőgépet”.

A tárlat a budai Várban, a Budapesti Történeti Múzeumban október 18-ig látható.