Uramisten, de hülyék a nők – hangzik el Lukáts Andor szájából a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című játékfilm elején. Lukáts Andor erre a summázatra akkor jut, amikor meghallja, hogy kolléganője, Márta (Stork Natasa) a fényes karrier előtt álló idegsebész egy férfi miatt hagyta ott ígéretes amerikai karrierjét és utazott haza Budapestre.
Ráadásul teljesen kétséges, hogy a férfi valóban „létezik-e”, vagy csak Márta képzelete szülte, hiszen a film első snittjei szerint nem jelenik meg a találkozón amit még – állítólag – Amerikában beszéltek meg.
Az alkotás egyik bravúrja, hogy bizonytalanságban tart, akárcsak Márta, úgy mi sem lehetünk tisztában azzal, mennyi a vélt és mennyi a valós abból a férfiből akibe beleszeretett.
A nő önvizsgálatba kezd befelé fordulása viszi a cselekményszegény történetet egy izgalmas, belső dimenzióba, ahol az agy és a lélek küzdelmének nagyon finom, csendes terepére jutunk. Miközben a nő magányos tusáját szemléljük, a háttérben sejtelmesen bontja ki a film a férfi Drexler János (Bodó Viktor) alakját, és közelíti egymáshoz főszereplőit.
A rendező korábbi interjújában beszélt arról, hogy amikor megalkotta a figuráit, néhány attribútumban biztos volt: szereplői legyenek középkorú emberek és orvosok. Utóbbit végül annyiban árnyalta, hogy a két főszereplő idegsebész, megszállott szakemberek, találkozásuk ugyanannyira tudati, mint lelki irányítású. Miközben a nő azon dolgozik, hogy saját emlékeit kérdőre vonja a férfival kapcsolatban, János egy sikeres agyműtét közben figyel fel komolyabban a nőre. Megismerkedésük egyébként több ponton emlékeztet Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas munkájának a Testről és lélekről című film két főszereplőjének fokozatos közeledésére, a felszín mögött kibontakozó belső világukra. Emlékezetes jelenet, amikor János az utca túloldalán kíséri hazáig Mártát, néhol eltűnik, majd ismét felbukkan, és másnap újra ott áll a ház előtt, hogy aztán megint óvatlanul eltűnjön és végképp ne tudja a néző, hogy Márta fantáziája vetül-e ki a vásznon.
Horvát Lili második munkája erősen lélektani ihletésű film, és azt lehet mondani, női film, hiszen az érzelmek útját kizárólag Márta szemszögéből ismerjük meg.
Kezdettől borongós, már-már nyomasztó képekkel dolgozik a rendező, ezzel még erősebben rájátszik a nézői bizonytalanságra, sötét képeivel szinte végig szomorú véget vetít előre. Miközben a tudat és a lélek ellentmondásainak precíz megjelenítését vállalta, benne a magányos ember önmagával vívott konfliktusával, nyugodtan és izgalmasan bontakozik ki a középkorú ember félelme az újrakezdéstől.
