Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója – közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Az énekesnő a délkelet-franciaországi Ramatuelle-ben lévő otthonában hunyt el szerettei körében.
Juliette Gréco az 1950-es, 60-as években vált világhírűvé a L'accordeon, a La Javanaise és a Deshabillez-moi című sanzonokkal.
1927. február 7-én született a dél-franciaországi Montpellier-ben korzikai apától és francia anyától. Szülei kiskorában elváltak, hatéves korában anyja Párizsba vitte. Amikor a németek 1940-ben elfoglalták Párizst, Délnyugat-Franciaországba költöztek. Nem sokkal később az ellenállásban részt vevő anyját és nővérét deportálták. Juliette-et is letartóztatták, de fiatal korára való tekintettel elengedték.
A háború után színi kurzusokon vett részt, néhány szerepet is kapott a színpadon és a rádióban. Hamarosan megismerkedett a Saint-Germain negyed bohémjaival, a lázongó „vad ifjúság” jelképes alakjává vált. Olyan jelentős művészek baráti köréhez tartozott, mint Boris Vian és Albert Camus, első dalának szövegét Jean-Paul Sartre írta.
Barátai biztatására énekelni kezdett. Dalainak a zene mellett a szöveg is erőssége volt, ezeket többek között Raymond Queneau, Boris Vian és Jacques Prevert jegyezte, és közülük többet Joseph Kosma zenésített meg. 1951-ben megjelent első albuma, amelynek legnagyobb slágere a Je suis comme je suis (Vagyok, aki vagyok) és a Je hais les dimanches (Gyűlölöm a vasárnapokat) lett.
Grécóra Hollywood is felfigyelt, olyan filmes nagyságokkal dolgozott, mint John Huston és Orson Welles. A hatvanas évek elején hazatért, pályáján ettől kezdve a sanzon élvezett elsőbbséget, bár 1965-ben nagy sikert aratott a Belphégor című, akkor induló televíziós sorozatban, amelyet Magyarországon is bemutattak.
Egy Serge Gainsbourg nevű fiatal szövegíróval kezdett együtt dolgozni, a közös munkának rengeteg sláger lett az eredménye, ezek közül is kiemelkedett az 1963-ban felvett La Javanaise. A siker ellenére a színésznő egyre mélyülő depresszióval küszködött, 1965-ben öngyilkosságot kísérelt meg. A hatvanas évek végén ismét teltházas koncerteket adott, világkörüli turnékra indult, majd megszületett egyik legnagyobb slágere, a Deshabillez-moi (Vetkőztess le!) című dal.
