A költő összegző szándékú művét a képzőművész illusztrálta

Nem túl gyakori, hogy egy jeles költő és egy ugyancsak neves képzőművész közös munkája lát napvilágot. A kiadó Hitel Könyvműhelynek sikerült Kiss Benedeket és Orosz Istvánt összehoznia, jóllehet utóbbi is önálló, páratlanul míves alkotásaival lett ismertté és elismertté.

Budapest, 2017. október 12. A magyar irodalom kategóriában Prima Primissima-díjra jelölt Kiss Benedek kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja budapesti otthonában 2017. október 12-én. MTI Fotó: Czimbal Gyula Fotó: MTI, Czimbal Gyula

A költő sokadik kötetét publikálta, a grafikus előbb rendszerváltoztató plakátjaival – köztük a világszerte ismert Tovariscsi konyec! feliratú ikonikus falragaszával –, majd a hírneves holland Cornelis Eschert meghaladó, abszurd klasszicista metszeteivel kavarta föl a magyar képgrafika állóvizét. Orosz István költő-esszéírónak is kiváló. A kiadó szándéka mellett talán ez inspirálta az együttműködést. A kötet címe: Mi közötök hozzám, emlékeim – Az Alföld bűvöleté­ben több mint sokatmondó. Ha nem is a búcsút jeleníti meg, az összegzés szándékát mindenképp.

Kiss Benedek a népi írók mellett kötelezte el magát
Fotók: MTI, Czimbal Gyula

Kiss Benedek 1943-ban, a csillagok sajátos együttállásakor született a kiskunsági Akasztón, mélyen vallásos családban. Hat ujjal jött a világra, amit szülei a Sátán művének tartottak. A fölösleges ujjat levágatták, majd sietségükben a fiúcskát házilag, véletlenül ecettel keresztelték meg. A falusi gyerek, később Eötvös-kollégista bölcsész diplomás a verseivel a népi írók mellett kötelezte el magát. Befolyásolta Nagy László és Juhász Ferenc is, akiknek a lírájában némi szürrealizmust és a beatköltők, -írók (Allen Ginsberg, Lawrence Ferlinghetti, Jack Kerouac) hatását is fölfedezni vélték. A magyar poézisbe a Kilencek tagjaként (Oláh István, Mezey Katalin, Rózsa Endre, Utassy József, Péntek Imre, Győri László, Koncz József) az Elérhetetlen föld című antológiával robbant be. Annak tíz évvel később megjelent újabb kötetéért kapta első József Attila-díját, közben – vergődve pártállammal s nem utolsósorban önmagával – klasszikus értelemben (is) érett költővé vált. Az akkori ítéletet később számos munkája, köztük az Isten csavargója című gyűjteményes kötete és idén nyáron megjelent könyvecskéje, az Ínyemről a bor zamata című, Veszely Ferenc kozmikus ihletésű festményeivel illusztrált kiadás igazolja.

Orosz István verseket és esszéket is ír

Korábbi emlékezetes borciklusa nyomán az embernek a nemes nedűt támad kedve kortyolgatni. A Csokonai invitálása című verse hódol a költőtárs előtt is: „Öcsém Uram, Bátyám Uram – / hogy is szólítsalak ugyan, / kedves Bátyám, édes Ecsém, / testvérem a tőkék csecsén?! / Sovány vagy, vézna, megbocsáss / Párisnál, Bécsnél messzebb láss!”

Kiss Benedek harcos költő, azzá teszi közéleti lírája és prózája, amiért Balassi-kardot kapott. Csokonai ivócimborája, de Balassival jut éteri magasságokba. Ezenkívül írt még számos gyermekverset, bolgár műfordításokat is készített, pályafutása (egyik) csúcspontjának az irodalomtörténet azonban A világ örökbefogadása című válogatását tekinti. Kiss Benedeket kiválóan jellemzik ezen sorai: „Nemzedékem alapélménye a magába fúló reménytelen meditáció…” vagy „Szeressétek e nemzetet!”, illetve az, hogy „Magyar költő ateista nem lehet!”. Utóbbi két sora küldetéstudatról vall, akár a muravidéki pályatársé, Bencze Lajosé: „A magyar költő fő dolga a nemzeti megmaradás szolgálata.”

Gyermekversei a korosztályok közti hullámzás példázatai, éppúgy, mint Weöres Sándoré. Éles határvonal esztétikai értelemben a jó felnőtt- és gyermekirodalom közt nem létezik, ezért képezheti részét költői életművének – meg a család, felesége és fia, lánya, unokái iránt tanúsított forró szeretet. Márpedig líra sodró érzelmek nélkül nem létezik. A Szegény ember szerencséje, a Számoló mese, a Színek vándorlása és más hasonló versei mind mélységes elkötelezettségről tanúskodnak, melynek napjainkban ugyancsak híján vagyunk. Hála istennek a veretes magyar költészetet sose fenyegeti feledés, ezért újra és újra bízhatunk annak föltámadásában és továbbvitelé­ben, többek közt Kiss Benedek példája nyomán.

A Mi közötök hozzám, emlékeim című kötetének versei és az illusztrált lapok nemcsak összeillők, hanem felelgetve egészítik ki egymást. A kunsági táj fái, bokrai, virágai, köztük egy pillangó meg a birkák bárányfelhőkkel csupa jellegzetesség. Egyúttal rímelnek a címekre is ( Zápor alá régen álltam). Néhány meghökkentő vers­szak: „ÖKÖRHUGYOZÁSOS makadámok mellől / ellopták Jézust / a rozzant keresztről” a nem hívő lelkekbe is mélyen beleivódik. Ugyanígy az Utak keresztje pár sora: „Hej komák, / végváriak, / vegyük számba, mi ránk maradt: / fillér,/ picula, / fabula-ország!” Kiss Benedek az időjárást is megszólítja (Októberi vers, Téli alkonyon, Jöjj március vagy Őszülő föld), ami a vidék hiteles költői ábrázolásához jóformán elengedhetetlen.

A jó boroknak mélységük és zamata van. Ki tudná ezt jobban a Szent György-hegyi szőlősgazdánál, Kiss Benedeknél? Tán révületében elmerengve írta: „Csak azt sajnálom, ha majd elmegyek, / hogy – mire tellett: többé nem leszek / tékozló sok mosolygás ura / alföldi út stoppos vándora.” Távozni nem készül, csupán élete egy szakaszától búcsúzkodik. Ez is a megújuláshoz kell, mint annyiszor. Utóbbit a közös könyvecskében publikált emlékezetes verse igazolja: „Tavasz, tavasz! Mit hozol rám: / ítéletet vagy kegyelmet?! / Ha nem tetszik, öljetek meg, / de amíg látok: / virágszóval menetelnek / szemeimben / az akácok!”

A Kiss–Orosz-kötet tavaszi bemutatóját a járvány meghiúsította. Ezért a Hitel-esten szeptember 16-án, szerdán 17 órakor kerül rá sor a MOM Kulturális Központban.