Még egy tárca a megváltásról avagy az ember nem rossz

Nem az a kérdés, hogy érett-e az ember, hanem az, hogy ­akar-e érett lenni. Ha van bűnbánat, van megbocsátás.

A tárcaíró arról beszélgetett a zeneszerző barátjával, hogy az ember nem rossz. A barát némi kis hallgatás után annyit mondott, hogy azért emberré válni nagy feladat. Ez igencsak elgondolkoztatta a tárcaírót, mert arról is beszélgettek, ha körbenéznek a világban, akkor azt látják, hogy egyre nagyobb tere van az ördögnek. Azt nem tudja a tárcaíró, hogy mióta van ez így, de az biztos, hogy manapság a fő célpont a család intézménye. Bár, ha a Biblia szövegét vesszük alapul, és persze mi máshoz nyúlhat erkölcsi útmutatásért az ember, akkor már Ádám és Éva történetében elkezdődött a két nem közötti ellentét kiélezése. Persze az is igaz, hogy Ádám Évával tartott a nehezebb úton. Aztán az jutott eszébe a tárcaírónak, hogy nemrég látott egy filmet, amelyben arról volt szó, hogy annyi terepe van az ördögnek, amennyit engedünk neki. Ebben is megnyilvánul az ember szabadsága. Csakhogy milyen ára van a szabadságnak? – vetette fel a tárcaíró.

Annyi terepe van az ördögnek, amennyit engedünk neki
Fotó: 123RF

Mármint hogy érett-e az ember, illetve hogy minden ember érett-e arra, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól. A zenész barát erre csak annyit mondott, hogy azért ne feledjük, hogy kétezer éve ott az útmutatás a Bibliában. Aztán abban maradtak, hogy igenis érett az ember arra, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Mindenki tudja a szíve mélyén, mi a helyes út, ráadásul soha nem késő, mert ott van még a kereszténység legnagyobb kincse, a megbocsátás. Csak ahhoz persze bűnbánatot kell gyakorolni. Aztán arról is szólt a tárcaíró és a zenész barát között a diskurzus, hogyan lehetne hétköznapi módon definiálni azt, hogy keresztény kultúra. Ami ugye temérdek karaktergyilkosság és ördögi ármány révén a köznyelvben sokszor negatív hangsúllyal jelenik meg. A legfájdalmasabb, ha fiataloktól hall olyat az ember, hogy hallani sem akarnak róla. A tárcaíró ezen is mélyen elgondolkodott. Mert nemcsak tárcaíróként, hanem tanárként is igencsak nagy kihívásnak tekintette a feladatot. És ekkor jött az isteni szikra. Az egyéni önzőség mai ateista kultúrájával szemben a kereszténység egy másik emberre figyelő, önfeláldozó, közösségi alapokon nyugvó kultúrkör. Az önfeláldozás legszebb példája pedig Jézus életének története. Persze van egyéni szabadság is, ez valószínűleg az emberré válás folyamatával van kapcsolatban. Az emberré válás folyamata során ugyanis mindenki megkapja a keresztjét. És aztán ennek súlya alatt kell szembenéznie azzal, hogy mennyi teret enged életében az ördögnek.

Mikor a tárcaíró ezt végiggondolva egy kicsit elkeseredett, a zenész barát csak annyit mondott: van segítség. – Milyen segítség? – kérdezte a tárcaíró. – Vannak jelek, mindig segít az Isten – mondta a zenész barát. Majd hozzátette: nem az a kérdés, hogy érett-e az ember, hanem az, hogy ­akar-e érett lenni. Ha van bűnbánat, van megbocsátás. És azt a misztériumot sem szabad elfelejteni, hogy a keresztény kultúrkör a megváltásra épül. Vagyis arra, hogy a megtérő emberek szabaddá válnak minden bűntől és a bűnt követő örök haláltól.