Vincze Balázs rendező: Kiállok Vidnyánszky Attila mellett

– Vidnyánszky Attila sem akar mást, mint amit minden művészetért dolgozó ember szeretne: tanulni, tanítani, tenni, örökíteni, hogy a jövő nemzedékei méltó emlékként és hiteles örökségként vehessék gondozásukba a szakmánkat – üzeni Vincze Balázs rendező-koreográfus, művészeti vezető a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatóinak a Legyetek szabadok! című nyílt levelében, amelyet az Origón tett közzé.

A rendezőt, mint írja, az SZFE körül kialakult helyzet megértésének szándéka vezérelte, és szakmabeliként az elmúlt időszakban folyton azon gondolkodott, hogy van-e, és ha van, akkor milyen tennivalója.

„Felelős vezetőként, és talán írhatom, hogy barátként is arra jutottam, hogy kiállok Vidnyánszky Attila mellett. Eddig is vállaltam a döntéseimet, még ha azok véleménykülönbséget is okoztak köztem és a beszélgetőpartnereim között. Viszont a kiindulási alap minden esetben a párbeszéd elindítása volt. Bár hitük szerint cselekednek, a színművészetis fiatal lányok és srácok közül néhányukban elvitathatatlan az a befolyás, amit mestereik ízlése, gondolkodása, világnézete determinált bennük” – írta Vincze Balázs.

Nyílt levelében azt üzeni a hallgatóknak, hogy legalább annyira hisz a szabadságban, mint ők, de kívülállóként azt is látja, ami a konfliktus közepéből láthatatlan.

„Az a szabadság, amiért harcolnak, valójában mindannyiunkban egy és ugyanaz, nem szorul védelemre, és arra sincs szükség, hogy a szabadság nevében démonizáljanak bárkit, mert a hétköznapokban minden lélegzetvételünkkel tanúbizonyságot tehetünk arról, hogy mit gondolunk a szabadság mibenlétéről. A szabadság és az igazság teremtő csendjét most hangos szavakkal, falak építésével bástyázzák körbe. Milyen jogon?... Hiszen ahogyan telik az idő, egyre többen ébrednek rá, hogy valami nincs rendben. Nagyon nincs rendben! A szabadság nevében elhallgatásokra, féligazságokra próbálják felépíteni hitvallásukat és áldozatot követelnek. Miért?... Mitől annyira fontos, hogy megint keresztútra kényszerítsenek valakit? Úgy érzem, hogy semmit sem tanultunk a történelemből és a múltból. Tiszta szívből vágyom a békére.” – írta Vincze Balázs.

A rendező úgy véli, hogy a „gondolkodásunkban, világnézetünkben, tetteinkben megmutatkozó különbségek ellenére” le kell ülniük végre egy asztalhoz, hogy elkezdhessék a közös munkát.

„Vidnyánszky Attila sem akar mást, mint amit minden művészetért dolgozó ember szeretne: tanulni, tanítani, tenni, örökíteni, hogy a jövő nemzedékei méltó emlékként és hiteles örökségként vehessék gondozásukba a szakmánkat! Tegyünk most MI, együtt, igaz tanúbizonyságot a szabadságról, a hitről, és arra kérem azokat a fiatalokat, akiknek szívében most ugyanaz a tűz ég, ami az enyémben is folyton, hogy legyenek bölcsek, és az ellenállás fegyverei helyett keressék meg önmagukban a gyermeki kíváncsiság és az együtt-játszás most kissé elveszettnek tűnt értékeit”

A teljes levél itt olvasható.