A rendező úgy véli, hogy a „gondolkodásunkban, világnézetünkben, tetteinkben megmutatkozó különbségek ellenére” le kell ülniük végre egy asztalhoz, hogy elkezdhessék a közös munkát.
„Vidnyánszky Attila sem akar mást, mint amit minden művészetért dolgozó ember szeretne: tanulni, tanítani, tenni, örökíteni, hogy a jövő nemzedékei méltó emlékként és hiteles örökségként vehessék gondozásukba a szakmánkat! Tegyünk most MI, együtt, igaz tanúbizonyságot a szabadságról, a hitről, és arra kérem azokat a fiatalokat, akiknek szívében most ugyanaz a tűz ég, ami az enyémben is folyton, hogy legyenek bölcsek, és az ellenállás fegyverei helyett keressék meg önmagukban a gyermeki kíváncsiság és az együtt-játszás most kissé elveszettnek tűnt értékeit”
A teljes levél itt olvasható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!