A tárcaíró a minap újranézte Kuroszava Akira A vihar kapujában című 1950-es filmjét. És azt látta, hogy a férfiak nem tudnak férfiként viselkedni. Hetven évvel ezelőtt készült a film, de a probléma mit sem változott. Ma is ez van, egy kicsit másként. A tárcaíró azt vette észre, hogy a férfiak a nőkre fogják saját hibáikat. Azt mondják, hogy minden baj a nők miatt van. Mert a nők elférfiasodtak, és mellettük már nem lehet férfiként viselkedni. Mert az egyenjogúság elvette a férfiak erejét. Pedig ez nincsen így. A nők most is igazi férfiakra vágynak. Olyan férfira, aki megbízható, vagyis aki mellett biztonságban érzik magukat. A legfőbb baj az, hogy a férfiak elbizonytalanodtak. Azt gondolják, hogy a nők másra vágynak. Téblábolnak, szerencsétlenkednek, nem találják a helyüket. Olyan elvárásoknak akarnak megfelelni, amit senki nem kért tőlük. Legfőbbképp a nők nem. Nem férfias tulajdonság a csalfaság; a nők a megbízható férfit szeretik. Nem férfias tulajdonság, ha egy férfi nem tudja, mit akar; a nők szeretik, ha egy férfinak vannak tervei, álmai, akarata. Nem férfias tulajdonság, ha egy férfi nem akar családot, csak élni akar a világban; a nők szeretik, ha egy férfi elköteleződik. Nem férfias tulajdonság az önzőség; a nők szeretik, ha egy férfi önzetlen, ha képes figyelni a nőre. Nem férfias tulajdonság, ha egy férfinak nincsenek barátai, de a nő mégiscsak azt gondolja, hogy a barátok ne legyenek fontosabbak a párkapcsolatnál, a családnál.
