A Nemzeti Táncszínház nagytermében tartják a Bohémélet fővárosi premierjét november 6-án. A produkció fiatal művészek életét mutatja be, amelyet átsző a szertelen fiatalság, a művészlét keserédes és rögös útja, az elhivatottság, a vágyakozás, a mulatozás és a szerelem. A fiatalos könnyedség azonban nem tart örökké. A halál pecsételi le azt, mely akarva-akaratlan ott van a mindennapokban, apró, kis dolgokban, a meleget adó papírlapok hamvadásában, a kihunyt gyertya olvadó viaszában, a szoba sötétjében, a szerelemben és az emberi élet törékenységében.
Követve az alapmű, Henry Murger önéletrajzi kötődésű regényét – amelyből Puccini szövegírói formáltak librettót a mester számára 1896-ban. Érdemes megjegyezni, hogy a következő esztendőben került színpadra Leoncavallo Bohémek című darabja, amely mára teljességgel elfelejtődött Puccini remekműve mellett.
A balettelőadás – amely a Nemzeti Kulturális Alap és az Előadó- és Alkotóművészetért Alapítvány támogatásával jött létre – érdekessége, hogy az opera cselekményét helyenként megtöri egy-egy érzelmi állapot mélyebb kibontása, kiemelése, több aspektusból való ábrázolása. A Bohémélet koreográfiája szimbólumrendszerekre épül, melyekben keveredik a szürrealista és a klasszikus megjelenítés.
A színlap.
